Főmenü megnyitása

A rózsaboa (Lichanura trivirgata) az óriáskígyófélék családjába tartozó, kis termetű, nem mérges kígyófaj, amely az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó Sonora államában, valamint a Kaliforniai-félszigeten honos. Terráriumban gyakran tartott kígyó.

Infobox info icon.svg
Rózsaboa
RosyBoa12.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok
Törzs: Gerincesek
Osztály: Hüllők
Rend: Pikkelyes hüllők
Család: Óriáskígyófélék
Nemzetség: Lichanura
Tudományos név
Lichanura trivirgata
Cope, 1861
Szinonimák
  • Lichanura roseofusca Cope, 1868[1]
  • Charina trivirgata Kluge, 1993
Elterjedés
Charina trivirgata.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rózsaboa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsaboa témájú médiaállományokat és Rózsaboa témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

 
Táplálkozó rózsaboa

A kifejlett rózsaboa többnyire 45–85 cm hosszú, bár a kaliforniai partvidéken előfordulhatnak 90–110 cm-es példányok is. A nőstény valamivel nagyobb a hímnél. Erőteljes, izmos testének átmérője kb. 4–5 cm. Feje csak kissé szélesebb a nyaknál, farka viszonylag tompán végződik. Szemei kicsik, pupillái függőleges oválisok. Pikkelyei simák. A hímek kloákája mellett két apró karom formájában megfigyelhetők a hátsó lábak maradványai. Alapszínezete változatos és függ az alfajtól. Jellegzetessége a törzsön hosszában végigfutó három párhuzamos, sötét csík: egyik a gerinc vonalában, a másik kettő az oldalain. A sávok lehetnek egészen kontrasztosak, jól megfigyelhetőek, vagy halványak, a háttértől csak kevéssé elkülönülők.

Öt alfaja ismert:

  • arizonai rózsaboa, Lichanura trivirgata arizonae Spiteri, 1991
  • sivatagi rózsaboa, Lichanura trivirgata gracia Klauber, 1931 – alapszíne szürke vagy földszín; narancs-, rózsaszín vagy rozsdabarna hosszanti csíkokkal
  • parti rózsaboa, Lichanura trivirgata roseofusca Cope, 1868 – szürke vagy krémszínű alapszín és szakadozott, halvány vörösbarna csíkok
  • bajai rózsaboa Lichanura trivirgata saslowi Spiteri, 1987 - acélszürke háttér és jól elkülönülő narancs vagy rozsdavörös csíkok
  • mexikói rózsaboa Lichanura trivirgata trivirgata Cope, 1861 – földszín alapon széles, kontrasztos, csokoládébarna csíkok

ElterjedéseSzerkesztés

A rózsaboa az Egyesült Államokban Dél- és Nyugat-Arizonában és Kalifornia déli részén, valamint Északnyugat-Mexikóban, a Kaliforniai-félszigeten és Sonora államban fordul elő. Kaliforniában a Colorado-sivatagban, a Mojave-sivatagban és Los Angeles, Orange, Riverside és San Diego megyékben honos. Sonorában a USA-határtól a Sonorai-sivatagon keresztül egészen Ortizig él. A Kaliforniai-félsziget teljes területén megtalálható, kivéve az egészen sziklás és száraz területeket.

ÉletmódjaSzerkesztés

 
Fogságban tartott rózsaboa

Félsivatagokban, sivatagokban, száraz bozótosokban, sziklás lejtőkön, homokos lapályokon él 2000 m tengerszint fölötti magasságig. Aktivitása hőmérsékletfüggő, tavasszal és ősszel napközben is lehet találkozni vele, míg nyáron a nappali hőség elől sziklarepedésekbe, kövek alá húzódik, vagy ahol kevés a szikla, rágcsálójáratokba bújik el. Elsősorban a gránitsziklás vidékeket kedveli. A telet a föld alá húzódva, hibernált állapotban tölti. Tavasszal a legaktívabbak, ilyenkor van a párzási időszakuk is. Mozgásukat a víz is befolyásolja. Mivel száraz, félsivatagi környezetben élnek,el kell kerülniük a kiszáradást, a magas hőmérséklet mellett ez a másik ok, ami miatt nyáron nappal lehetőleg a föld alatt tartózkodnak. Eső után azonban világosban is előbújhatnak.

A rózsaboák főleg kisemlősökkel táplálkoznak, de megeszik a kisebb madarakat és gyíkokat is. Étrendjüket elsősorban bozótpatkányok, amerikaiegerek, kengurupatkányok és kisnyulak alkotják. A leglassúbb kígyók közé tartoznak, zsákmányukat nem üldözik, hanem lesből próbálnak lesújtani rájuk. A rágcsálót apró, hegyes fogaikkal megragadják és körbetekeredve rajta megfojtják.

Méregfoga nincs. Az emberre gyakorlatilag soha nem támad; ha megzavarják, összegömbölyödik és fejét a gombolyag közepébe rejti.[2] Ha táplálékot nyújtanak felé, akkor viszont mellésújthat és tévedésből megharaphatja gazdája kezét.

Elevenszülők, a nőstény október-novemberben egyszerre kb. hat 30 cm-es utódot hoz a világra.[2] Élettartama fogságban elérheti a 30 évet, a szabadban pedig a 18-22 évet.

Nem veszélyeztetett faj, élettere távol van az emberi tevékenységtől, létszáma stabil. Helyenként a túlzott terrarista begyűjtés vagy az utakra tévedve az autók veszélyeztethetik.

FogságbanSzerkesztés

A viszonylag kis termetű, szelíd és könnyen tartható rózsaboa a kezdő terraristák egyik kedvence. Egérrel táplálható és fogságban is szaporodik. Számos színváltozata hozzáférhető, köztük az albínó példányok is.

A 25-27 °C körüli, száraz, szellős, sok búvóhellyel rendelkező terráriumban érzik jól magukat.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Stejneger, L.H., T. Barbour 1917. A Check List of North American Amphibians and Reptiles. Harvard University Press. Cambridge, Massachusetts. 125 pp. (Lichanura, p. 73.)
  2. a b Schmidt, K.P. and D.D. Davis. 1941. Field Book of Snakes of the United States and Canada. G.P. Putnam's Sons. New York. 365 pp. (Lichanura roseofusca, pp. 96–98 & Plate 8.)
  3. John M. Mehrtens: A világ kígyói. Budapest, SupRosa Kiadó. 1994, 42. oldal. ISBN 963-8354-17-8

ForrásokSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rosy boa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.