Főmenü megnyitása

Az R–73 (NATO-kód: AA–11 Archer) szovjet, infravörös önirányítású légi közelharc-rakéta, melyet az 1980-as évek második felére fejlesztettek ki, elsősorban az elavuló R–60 leváltására. A MiG–29 és a Szu–27 repülőgépek fedélzeti fegyvere, utólag a MiG–23MLD-ken is rendszerbe állították. A rakétát még napjainkban is gyártja a grúziai Tbilaviamseni repülőgépgyár.

R–73
R-73
R-73

NATO-kód AA-11 Archer
Funkció nagy szögeltéréssel indítható légi közelharc-rakéta
Tervező Vimpel

Hordozó repülőgépek MiG–29, Szu–27, MiG–23MLD
Irányítás infravörös önirányítás
Robbanótöltet 7,4 kg repesz-romboló
Kormányzás aerodinamikai és tolóerővektor-eltérítés
Méret- és tömegadatok
Hossz2,90 m
Szárnyfesztáv0,510 m
Törzsátmérő0,170 m
Indulótömeg105 kg
Repülési jellemzők
Max. sebesség 2,5 Mach
Hatótávolság 30 km
Háromnézeti rajz
az R–73 felépítése
az R–73 felépítése

Az egyik első olyan rendszerbe állított légiharc-rakéta, melyen a kormányzást tolóerővektor-irányítással oldják meg. A repülőgép hossztengelyéhez képest nagy szögeltéréssel is indítható, ilyenkor a cél megjelölését a repülőgép fedélzeti rádiólokátora helyett a Sjel sisakcélzóval végzi a pilóta.

A rakéta a Magyar Honvédség MiG–29-esein hadrendben áll. A Luftwaffe a Keletnémet Légierő MiG–29-eseivel hozzájutott a rakétához, amelyet nagyon korszerű fegyvernek ítéltek, és részben a vele szerzett kedvező tapasztalatok vezettek az AIM–2000 IRIS–T kifejlesztéséhez.


Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz R–73 témájú médiaállományokat.
  • Р-73 – Az Ugolok Nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)