Wikipédia

Rachel Cusk

brit regényíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 29.

Rachel Cusk (Saskatoon, 1967. február 8. –)[5] brit regényíró.

Rachel Cusk
Született1967. február 8. (57 éves)
Saskatoon, Saskatchewan,  Kanada
Állampolgárságabrit
Nemzetiségebrit
Foglalkozása
IskoláiMagdalen College School
Kitüntetései
  • Fellow of the Royal Society of Literature[1]
  • Costa Book Awards (1993)[2]
  • Maugham-díj (1998)
  • Guggenheim-ösztöndíj (2018)[3]
  • Prix Femina étranger (2022)[4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Rachel Cusk témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gyermekkora és iskolái

szerkesztés

Cusk Saskatoonban született brit szülők gyermekeként 1967-ben, a négy gyermek közül a másodikként egy nővérrel és két öccsével, és kora gyermekkorának nagy részét Los Angelesben töltötte.[5][6] 1974-ben szülei szülőhazájába költözött, a suffolki Bury St Edmundsban(wd) telepedett le.[7] Gazdag katolikus családból származik, és a cambridge-i Szent Mária kolostorban tanult.[5] Angolt tanult az oxfordi New College-ban(wd).[8]

Pályafutása

szerkesztés

1993-ban jelentette meg első regényét Saving Agnes címmel, amely megkapta a Whitbread First Novel Award-ot(wd).[9] A nőiesség és a társadalmi szatíra témái a következő évtizedben is központi szerepet játszottak munkáiban. Ezt követte 1997-ben a The Country Life című vígjátékkal, amelyet Stella Gibbons(wd)[10] Cold Comfort Farmja és Charlotte Brontë Jane Eyre-je ihlette. 1998-ban Somerset Maugham-díjat nyert.[11][12] 2003-ban kiadta a The Lucky Ones című regényt, amely összekapcsolt történeteket tartalmaz öt különböző emberről, akik lazán kapcsolódnak egymáshoz.[13] Ugyanebben az évben Cuskot jelölte a Granta magazin a 20 „Legjobb fiatal brit regényíró” közé.[14]

Hetedik regénye, az Arlington Park bekerült a 2007-es Orange Prize for Fiction-díjra.

A nőiesség és a társadalmi szatíra témái a következő évtizedben is központi szerepet játszottak munkáiban. A női élményt reprezentáló regény formai problémáira válaszolva kezdett el a szépirodalommal foglalkozni. Két önéletrajzi beszámolót publikált az anyaságról és a válásról: A Life's Work and Aftermath (Az életmű és az utóhatások).[7][15] Cusk a kreatív írás professzora volt a Kingston Egyetemen(wd).[5][16] 2014-es regénye, az Outline bekerült a Folio-díj(wd) rövid listájára,[17] a Goldsmiths-díjra(wd)[18] és a Baileys Women's Prize for Fiction-díjra.[19] 2003-ban Cuskot a Granta magazin jelölte a 20 „Legjobb fiatal brit regényíró” közé.[14]

Hosszas gondolkodás után Cusk új formában kezdett dolgozni, amely a személyes tapasztalatot képviselte, miközben elkerülte a szubjektivitás és a szó szerinti politikát, és mentes maradt a narratív konvencióktól. Ebből a projektből trilógia lett (Outline, Transit és Kudos). Judith Thurman[20] a The New Yorkerben ezt írta: "Sok kísérletező író elutasította a történetmesélés mechanikáját, de Cusk megtalálta a módját, hogy ezt anélkül tegye, hogy feláldozza a feszültségét."[9] A regény radikális "új dizájnt" ad a fikciónak. Az Outline a The New York Times 2015-ös 5 legjobb regénye közé tartozott.[21]

Heidi Julavits(wd)[22] a The New York Timesban megjelent Outline recenziójában ezt írta: "Míg a narrátor ritkán van egyedül, az Outline olvasása azt az érzést utánozza, mintha a víz alatt lenne, és egy levegőnél sűrűbb anyag választaná el más emberektől. De nincs benne semmi homályos vagy elnémított. Cusk irodalmi víziója vagy prózája: Töltsön sok időt ezzel a regénnyel, és meg fog győződni arról, hogy ő az egyik legokosabb író az életben."[23]

A The Guardian kritikusa, Helen Dunmore a Transit című regényét értékelve elismerően nyilatkozott Cusk „zseniális, éleslátó prózájáról”, és hozzátette: „Cusk most olyan szinten dolgozik, hogy nagyon meglepő, hogy még nem nyert jelentősebb irodalmi díjat”.[24]

A The New York Times Transit-ismertetőjében Dwight Garner(wd)[25] azt mondta, hogy a regény "transzcendentális elmélkedéseket" kínál, és jobban várja a Kudos-t, Rachel Cusk trilógiájának utolsó regényét, mint Karl Ove Knausgård My Struggle (norvégul: Min kamp) című sorozatát.[26]

A Kudosról, Cusk trilógiájának utolsó regényéről szóló vélemények nagyrészt pozitívak voltak.[27][28] A The New Yorkernek írt Katy Waldman(wd) "egy könyv a kudarcról, amely önmagában nem kudarc. Valójában lélegzetelállító siker."[29]

2015-ben a londoni Almeida színház(wd) számára.[30] megrendelte és eredetileg elkészítette Cusk Médeia(wd) adaptációját, mint Medea as Medea - Euripides, A New Version.[31] Cusk adaptációjában Médeia nem gyilkolja meg gyermekeit.[9] A Financial Times a Medearól írt véleményét a következőképpen kommentálta: "Rachel Cusk kíméletlen íróként ismert a házasság felbontásának területén."[32]

Cusk Second Place (Második hely) című regénye 2021-ben jelent meg. Mabel Dodge Luhan(wd)[33] emlékiratai ihlették, aki 1924-ben látta vendégül D. H. Lawrence-t az új-mexikói Taos művésztelepen(wd) lévő birtokán. Ebben a műben folytatódott Cusk kísérletezése a regény formájával. Andrew Schenker a Los Angeles Review of Books(wd) című folyóiratban ezt írta: "Ha úgy tűnt, hogy az Outline trilógia túlmutat a regényen, miközben még mindig a formán belül dolgozott, akkor a Second Place azt sugallja, hogy Cusk teljesen kinőhette a műfajt."[34] A Cleveland Review of Books áttekintette a könyvet, mondván, hogy "a narrátor hiánya része annak, ami a regényeken keresztül kényszeríti az embert, mert szűrőként hat, és lepárolja az összes többi ember meséjét egészen filozófiailag legcsupaszabb, etikailag legkétértelműbb, legfájdalmasabb elszigeteltségig."[35]

Magánélete

szerkesztés

Egy bankárral kötött rövid első házasság után[5] Cusk Adrian Clarke(wd) fotóshoz ment feleségül, akitől két lánya született.[36] A pár 2011-ben elvált. Válásuk fő téma lett Cusk írásaiban.[7]

Cusk feleségül ment Siemon Scamell-Katz kiskereskedelmi tanácsadó és művészhez.[37][38] Londonban és Norfolkban élnek Cusk lányaival.[9] 2021-ben a pár bejelentette, hogy Párizsba költözik, ami részben az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése ellen tiltakozik.[39]

Bibliográfia

szerkesztés

Regények

  • Saving Agnes (1993)
  • The Temporary (1995)
  • The Country Life (1997)
  • The Lucky Ones (2003)
  • In the Fold (2005)
  • Arlington Park (2006)
  • The Bradshaw Variations (2009)
  • The Outline Trilogy
  • Second Place (2021)
  • Parade (2024)

Nem fikció

  • A Life's Work: On Becoming a Mother (2001)
  • The Last Supper: A Summer in Italy (2009)[40][41]
  • Aftermath: On Marriage and Separation (2012)
  • Coventry: Essays (2019)
  • Quarry (2022)[42]

Színház

  • Medea, Euripides - A new Version, 2015, Commissioned by and originally produced at the Almeida(wd)[30] theatre in London, UK.
  • Marble in Metamorphosis (2022)

Bevezetés és előszó

Short stories

Díjai

szerkesztés
  • 1993 Whitbread First Novel Award - Saving Agnes[45]
  • 1997 Somerset Maugham Award - The Country Life[46]
  • 2003 Whitbread Novel Award (shortlist) - The Lucky Ones[47]
  • 2005 Man Booker Prize (longlist) – In the Fold[48]
  • 2007 Orange Prize for Fiction (shortlist) - Arlington Park[49]
  • 2014 Goldmiths Prize (shortlist)
  • 2015 Folio Prize (shortlist)
  • 2015 Bailey's Prize (shortlist)
  • 2015 Scotiabank Giller Prize (shortlist)[50]
  • 2015 Governor General's Literary Award for Fiction (shortlist)
  • 2016 Goldsmiths Prize (shortlist)
  • 2017 Scotiabank Giller Prize (shortlist)[51]
  • 2018 Goldsmiths Prize (shortlist)[52]
  • 2021 Booker Prize (longlist) - Second Place
  • 2021 Governor General's Award for English-language fiction (shortlist) - Second Place[53]
  • 2022 Prix Femina étranger - Second Place[54]

További irodalom

szerkesztés
  • "Suburban Worlds: Rachel Cusk and Jon McGregor." In B. Schoene. The Cosmopolitan Novel. Edinburgh University Press, 2009.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ https://rsliterature.org/fellow/rachel-cusk-3/, 2021. február 2.
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. február 2.)
  3. ↑ rachel-cusk
  4. ↑ https://www.livreshebdo.fr/article/claudie-hunzinger-rachel-cusk-et-annette-wieviorka-primees-au-femina-2022
  5. ↑ a b c d e Barber, Lynn. „Rachel Cusk: A fine contempt”, The Observer, 2009. augusztus 30. (Hozzáférés: 2019. április 23.) 
  6. ↑ Bethune, Brian: Rachel Cusk: 'On a winding road in the dark'. Maclean's , 2015. október 26. (Hozzáférés: 2021. október 8.)
  7. ↑ a b c Kellaway, Kate. „Rachel Cusk: 'Aftermath was creative death. I was heading into total silence'”, The Observer, 2014. augusztus 24. (Hozzáférés: 2019. április 23.) 
  8. ↑ Heti, Sheila. „The Art of Fiction No. 246”. The Paris Review, 35–63. o. 
  9. ↑ a b c d Thurman, Judith. Rachel Cusk Gut-Renovates the Novel (amerikai angol nyelven) (2017. július 31.) 
  10. ↑ Stella Dorothea Gibbons (1902. január 5. – 1989. december 19.) angol író, újságíró és költő.
  11. ↑ Garan Holcombe (2013), Rachel Cusk: Critical perspective, British Council, <https://literature.britishcouncil.org/writer/rachel-cusk>. Hozzáférés ideje: 29 December 2016
  12. ↑ "The Country Life", Publishers Weekly, 4 January 1999, <http://www.publishersweekly.com/978-0-312-19848-0>. Hozzáférés ideje: 29 December 2016
  13. ↑ Fiction Book Review: THE LUCKY ONES by Rachel Cusk, Author. Publishers Weekly , 2004. január 26. (Hozzáférés: 2021. május 12.)
  14. ↑ a b Granta list of Best Young British Novelists, 2003
  15. ↑ Cusk, Rachel. „I Was Only Being Honest”, The Guardian, 2008. március 21. (Hozzáférés: 2019. április 23.) 
  16. ↑ Rachel Cusk (angol nyelven). Poets & Writers , 2018. június 19. (Hozzáférés: 2020. június 9.)
  17. ↑ The Folio Prize announces 2015 shortlist. The Folio Prize . (Hozzáférés: 2016. január 25.)
  18. ↑ Flood, Alison. „Goldsmiths book prize shortlist includes crowd-funded first novel”, The Guardian , 2014. október 1. (Hozzáférés: 2016. január 25.) (brit angol nyelvű) 
  19. ↑ Flood, Alison. „Baileys women's prize for fiction shortlists debut alongside star names”, The Guardian, 2015. április 13. (Hozzáférés: 2016. január 25.) 
  20. ↑ Judith Thurman (sz. 1946) amerikai író, életrajzíró és kritikus.
  21. ↑ „The 10 Best Books of 2015”, The New York Times, 2015. december 3. (Hozzáférés: 2019. április 23.) 
  22. ↑ Heidi Suzanne Julavits (1969. április 20. –) amerikai író, a The Believer(wd) magazin alapító szerkesztője.
  23. ↑ Julavits, Heidi. „Rachel Cusk's Outline”, The New York Times, 2015. január 11. (Hozzáférés: 2022. április 28.) 
  24. ↑ Dunmore, Helen. „Transit by Rachel Cusk – a woman's struggle to rebuild her life”, The Guardian, 2016. augusztus 28. 
  25. ↑ Dwight Garner (1965. január 8. –) amerikai újságíró, a The New York Times hosszú távú írója és szerkesztője.
  26. ↑ Garner, Dwight. „Rachel Cusk's Transit Offers Transcendent Reflections”, The New York Times, 2017. január 17. (Hozzáférés: 2018. május 21.) 
  27. ↑ Smee, Sebastian. „With Kudos, Rachel Cusk completes a literary masterpiece”, The Washington Post , 2018. május 29. (Hozzáférés: 2018. május 30.) 
  28. ↑ Garner, Dwight. „With Kudos, Rachel Cusk Completes an Exceptional Trilogy”, The New York Times, 2018. május 21. (Hozzáférés: 2018. május 30.) 
  29. ↑ Waldman, Katy. Kudos, the Final Volume of Rachel Cusk's "Faye" Trilogy, Completes an Ambitious Act of Refusal (2018. május 22.) 
  30. ↑ a b Az 1980-ban megnyílt Almeida Theatre egy 325 férőhelyes, nemzetközi hírű produkciós ház, amely nevét arról az utcáról kapta, amelyen található, az Upper Street(wd) mellett, London Islington kerületében.
  31. ↑ Rachel Cusk interview: 'Medea is about divorce … A couple fighting is an eternal predicament. Love turning to hate' (angol nyelven). The Guardian , 2015. október 3. (Hozzáférés: 2022. február 18.)
  32. ↑ „Medea, Almeida Theatre, London — review”, Financial Times, 2015. október 4. (Hozzáférés: 2022. február 18.) 
  33. ↑ Mabel Evans Dodge Sterne Luhan (született: Ganson; 1879. február 26. – 1962. augusztus 13.) a művészet gazdag amerikai mecénása volt, akit különösen a Taos(wd) művésztelephez kapcsoltak.
  34. ↑ Los Angeles Review of Books (amerikai angol nyelven). Los Angeles Review of Books , 2021. május 10. (Hozzáférés: 2021. október 22.)
  35. ↑ Where Life Ends and Art Begins: On Rachel Cusk's "Second Place" (amerikai angol nyelven). Cleveland Review of Books . (Hozzáférés: 2021. december 2.)
  36. ↑ Cusk, Rachel. „Rachel Cusk: my broken marriage”, The Guardian, 2012. február 17. (Hozzáférés: 2019. április 23.) 
  37. ↑ Carponen, Claire: The $2.7 Million English Coastal Home Of Author Rachel Cusk Hits The Market (angol nyelven). Forbes . (Hozzáférés: 2021. március 15.)
  38. ↑ Rachel Cusk's house is an austere, experimental, hyper-modern masterpiece. (Shocking, right?) (amerikai angol nyelven). Literary Hub , 2019. augusztus 28. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
  39. ↑ Hitchens, Antonia: Rachel Cusk's 'Second Place' Might Be the First Pandemic Novel. The Wall Street Journal , 2021. május 4. (Hozzáférés: 2021. október 8.)
  40. ↑ Laing, Olivia. „Review of The Last Supper: A Summer in Italy by Rachel Cusk”, The Guardian , 2009. január 24. 
  41. ↑ Begley, Adam. „Review of The Last Supper: A Summer in Italy by Rachel Cusk”, The New York Times , 2009. május 28. 
  42. ↑ C38 Quarry. Sylph Editions , 2022. április 1. (Hozzáférés: 2024. március 3.)
  43. ↑ "After Caravaggio's Sacrifice of Isaac," by Rachel Cusk. Granta , 2003. április 14. (Hozzáférés: 2024. február 9.)
  44. ↑ "The Stuntman," by Rachel Cusk (2023. április 17.) 
  45. ↑ Whitbread Winners 1971-2005. Costa Book Awards. [2017. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 29.)
  46. ↑ Previous winners of the Somerset Maugham Awards. The Society of Authors. [2019. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 29.)
  47. ↑ „Whitbread 2003 shortlists”, The Daily Telegraph, 2003. november 10. (Hozzáférés: 2017. március 5.) 
  48. ↑ In the Fold. The Man Booker Prizes. (Hozzáférés: 2016. december 30.)
  49. ↑ 2007 Shortlist. [2021. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 18.)
  50. ↑ The Scotiabank Giller Prize Presents Its 2015 Shortlist. Scotiabank Giller Prize, 2015. október 5. (Hozzáférés: 2017. március 5.)
  51. ↑ The Scotiabank Giller Prize Presents Its 2017 Shortlist. Scotiabank Giller Prize, 2017. október 2. (Hozzáférés: 2017. október 2.)
  52. ↑ Gatti, Tom. „Rachel Cusk makes Goldsmiths Prize shortlist for the third time”, New Statesman, 2018. szeptember 26. (Hozzáférés: 2019. április 23.) 
  53. ↑ "Ivan Coyote, David A. Robertson & Julie Flett among finalists for $25K Governor General's Literary Awards". CBC Books, October 14, 2021.
  54. ↑ Dupuy, Éric. „Claudie Hunzinger, Rachel Cusk et Annette Wieviorka primées au Femina 2022”, Livres Hebdo, 2022. november 7. (Hozzáférés: 2022. november 8.) (francia nyelvű) 

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rachel Cusk című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rachel_Cusk&oldid=27405753”