Radimir Čačić
Radimir Čačić (Zágráb, 1949. május 11.) horvát politikus és üzletember, a párt 2014-es megalakulása óta a Néppárt – Reformisták (NS-R) elnöke, valamint 2017 óta Varasd megye prefektusa.
Radimir Čačić | |
Horvátország miniszterelnök-helyettese | |
Hivatali idő 2011. december 23. – 2012. november 14. | |
Előd | Slobodan Uzelac és Domagoj Ivan Milošević |
Utód | Vesna Pusić |
Horvátország gazdasági minisztere | |
Hivatali idő 2011. december 23. – 2012. november 14. | |
Előd | Đuro Popijač |
Utód | Ivan Vrdoljak |
Horvátország közmunkaügyi, építési és újjáépítési minisztere | |
Hivatali idő 2000. január 27. – 2003. december 23. | |
Néppárt - Reformisták elnöke | |
Hivatalban Hivatalba lépés: 2014. szeptember 28. | |
Született | 1949. május 11. (75 éves) Zágráb |
Párt | Horvát Néppárt – Liberális Demokraták |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Radimir Čačić témájú médiaállományokat. |
Čačić korábban 1995 és 2000 között a Horvát Néppárt (HNS) elnöke volt. A 2000-es horvát parlamenti választást követően Ivica Račan első kabinetjének tagja lett, ahol az autópályák építésének élén állt. 2008-ban ismét a HNS elnökévé választották. A 2011-es parlamenti választást követően a négypárti Kukuriku koalíciós szövetség második legnagyobb pártjának vezetőjeként Zoran Milanović kabinetjében Čačić miniszterelnök-helyettes, valamint gazdasági miniszter lett.
Egy két halálos balesetet okozó karambolt követően a magyar bíróság 2012 novemberében 22 hónap börtönbüntetésre ítélte. Lemondott kormányzati tisztségéről, majd 2013-ban kirúgták a HNS-ből. A börtönbüntetés letöltése után Čačić visszatért a politikába egy új politikai párttal, a Néppárt – Reformistákkal. 2017-ben másodszor választották meg Varasd megye prefektusává.
Élete és pályafutása
szerkesztésFiatal üzletemberként
szerkesztés1949-ben született Zágrábban. A Zágrábi Egyetem Építészmérnöki Karán 1973-ban szerzett diplomát. Ezután egy zágrábi cégnél dolgozott, majd Varasdra költözött, és a Zagorje építőipari vállalathoz csatlakozott. Több társával együtt 1979-ben elhagyta Zagorjét, és megalapította a DP Coning építőipari céget, ahol menedzserként jelentős vagyonra tett szert. 1989-ben a Jugoszláv Kereskedelmi Kamara az év menedzsere címet adományozta neki. Amikor 1989 márciusában a privatizációt lehetővé tévő törvényeket megváltoztatták, 750 000 német márkát költött arra, hogy 25%-os részesedést vásároljon régi cégében, majd később egyesítette a két céget, és néhány munkahelyet megszüntetett.[1]
Először 1989-ben a Népi Egyetértés Koalíciójában (KNS) lépett a politikába, de nem járt választási sikerrel. 1990-ben és 1991-ben, a Čačić igazgatta Coning részt vett egy sikertelen dubrovniki építési projektben,[2] majd 1991–1992-ben egy másik, sokkal nagyobb sikertelen építési projektben Izraelben,[3] amely miatt a vállalat később több millió dolláros perre is kényszerült.[4] Közben a DP Coning Coning holdinggá alakult több leányvállalattal, majd a Holdingot Ingprojekt névre keresztelték át. Čačić később eladta vagy átruházta a Coning-társaságokban lévő részesedését egy jogi cégnek. Üzleti ügyeit gyakran használták fel ellene, amikor aktívabbá vált a politikában, az izraeli ügyben pedig Miroslav Rožić támadta.[3]
A horvát függetlenségi háború idején Čačić a születőfélben levő horvát hadsereg dandártábornoka volt. A laktanyacsaták idején ő vezette a Jugoszláv Néphadsereggel folytatott 1991. szeptemberi tárgyalásokat a Varasdi laktanya elhagyásáról. A laktanya kiürítése során túszként szolgált arra az időre, amíg a lefegyverzett hadsereg tagjait biztonságosan Szerbiába kísérték. Később háborús tevékenységéért a Honvédő Háborús Emlékéremmel és a Domagoj Fejedelem Renddel tüntették ki.[5]
Politikai pályafutása
szerkesztés1995-re Čačić azon kevés horvát politikusok egyike volt, akik jómódúak voltak, mielőtt állami hivatalba léptek, bár vagyona később politikai tevékenysége során megsokszorozódott. Ekkor Savka Dabčević-Kučart ő követte a Horvát Néppárt (HNS) elnöki posztján, mely tisztséget hat évig töltötte be. Utóda Vesna Pusić lett, míg Čačić a párt központi bizottságának elnökeként folytatta. Az 1995-ös parlamenti választás után a horvát parlament tagja lett. A 2000-es parlamenti választáson a HNS több mandátumot is megszerzett a horvát parlamentben, és részt vett az Ivica Račan vezette kormányt alakító hatpárti koalícióban. Čačić volt a HNS egyetlen tagja a kormányban, de a befolyásos és testhez álló közmunka-, újjáépítési és építésügyi miniszteri posztot kapta meg, amely számos kormány által támogatott projekthez hozzáférést biztosított számára.
Nagyban hozzájárult a Zágráb–Split autópálya megépítésére irányuló projekt újjáélesztéséhez, és egy életképesebb finanszírozási modell kialakításához.[6][7][8] A minisztérium pályázatot írt ki az új utat építő kivitelező cégek kiválasztására, és ez a módszer sikeresnek bizonyult az építkezés megkezdésében. Mire Čačić elhagyta a miniszteri posztot a Károlyvárostól Záráig terjedő szakaszok nagyrészt már elkészültek, és a többit is részben megépítették. Segített megszervezni a fiatal családok államilag támogatott lakásépítési projektjét is, amely a mai Horvátország első ilyen jellegű kezdeményezése volt. Az így megépített lakásokat később róla nevezték el Čačić-lakásoknak.
A 2003-as parlamenti választás után a HNS visszatért az ellenzékbe, de Čačić megtartotta parlamenti mandátumát. A HDZ új vezetése parlamenti vizsgálóbizottságot állított fel Čačić állítólagos törvénytelen tettei miatt: összeférhetetlenséggel vádolták, mivel régi cége, Coning is szerződött a Zágráb-Split autópálya építésére. A későbbi vizsgálat után azonban Čačićot minden vád alól felmentették. 2006 decemberében ismét összeült a HDZ parlamenti vizsgálóbizottsága, és megváltoztatta korábbi döntését mondván, hogy Čačić valóban összeférhetetlenségben van, mivel tizenkét, 132 millió horvát kuna értékű szerződést kötöttek Čačićhoz kötődő cégekkel anélkül, hogy ezt a kapcsolatot a vonatkozó törvénynek megfelelően nyilvántartásba vették volna. Ő viszont ragaszkodott ahhoz, hogy ez értelmetlen megkülönböztetés, és hogy már elszakadt régi cégeitől. Megpróbálta a bíróságon megváltoztatni a döntést, de egy zágrábi bíróság 2007-ben elutasította. Fellebbezett az ítélet ellen, a horvát alkotmánybíróság azonban 2010-ben végleg elutasította.[9]
2005-ben pártja megnyerte a Varasd megyei önkormányzati választást, és Čačić június 9-én a megye prefektusa lett. 2008 júniusában váltották le, miután a megyei tanács két HNS-képviselője az ellenzék oldalára állt.[10]
Autóbalesete
szerkesztés2010. január 8-án Magyarországon az M7-es autópályán súlyos közlekedési balesetet okozott, melynek következtében a vétlen autó két utasa életét vesztette. Čačić Chrysler 300-as gépkocsija a sűrű ködben egy Škoda Fabia hátuljába hajtott.[11] 2011-ben Čačić további két közlekedési balesetet is okozott Zágrábban, de mindkét alkalommal sérülés nélkül úszta meg.[12] A 2010-es incidens oda vezetett, hogy Čačić lemondott a Horvát Teniszszövetség elnöki posztjáról, amit később a szövetség irányító testülete elutasított.
Čačić a Kukuriku-koalícióban a HNS-t képviselte, és a 2011-es parlamenti választáson a 3. választókerület első számú jelöltje volt.[13] A kerületben a szavazatok 52,73%-át szerezték meg.[14] Az általános választási győzelmet követően Čačić miniszterelnök-helyettes lett Zoran Milanović kabinetjében.
2012. június 29-én az elsőfokú magyar bíróság bűnösnek mondta ki a 2010-ben okozott halálos autóbalesetben, és 1 év három hónap próbaidőre bocsátotta.[15] Tomislav Karamarko, Jadranka Kosor és Dragutin Lesar horvát ellenzéki politikusok Čačićot lemondásra szólították fel, mire a kormánykoalíció tagjai Mirela Holy és Josip Leko fenntartásaikat fejezték ki a kérdéssel kapcsolatban.[16] 2012. november 14-én a másodfokú bíróság megerősítette az ítéletet, és büntetését 22 hónapos letöltendő börtönre emelte.[17] Ugyanezen a napon Čačić lemondott a horvát kormányban betöltött tisztségéről.[18] 2013-ban kirúgták a HNS-ből is.[19] A börtönbüntetés letöltése után Čačić visszatért a politikába egy új politikai párttal, a Néppárt – Reformistákkal.[20][21] 2017-ben másodszor választották meg Varasd megye prefektusává.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ „Osoba tjedna: Radimir Čačić”, Feral Tribune , 1996. június 9.. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. december 11.) (horvát nyelvű)
- ↑ "Coning" je 1990. dobio 20 milijuna maraka za posao koji nije obavio (horvát nyelven), 2011. október 30. (Hozzáférés: 2010. november 12.)[halott link]
- ↑ a b „Coning u Izraelu ostao dužan milijune dolara”, Poslovni dnevnik , 2008. szeptember 11.. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. július 14.) (croatian nyelvű)
- ↑ „Reagiranja - Coning: Izraelci su nam ostali dužni desetke milijuna dolara”, Poslovni dnevnik , 2008. szeptember 17.. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. július 14.)
- ↑ Radimir Čačić (horvát nyelven). O Vladi RH. Croatian Government, 2011. december 23. [2011. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
- ↑ PREDSJEDNIK TUĐMAN OZNAČIO POČETAK RADOVA NA AUTOCESTI ZAGREB - BREGANA (croatian nyelven). Croatian Radiotelevision, 1998. december 20. [2009. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 11.)
- ↑ KALMETA: PRVU DIONICU AUTOCESTE OD SPLITA PREMA DUBROVNIKU GRADIT ĆE BECHTEL (horvát nyelven). Croatian Radiotelevision, 2004. július 17. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 11.)
- ↑ „Koncesijom autocesta do skandala”, Slobodna Dalmacija , 2009. március 3. (Hozzáférés: 2010. december 11.) (horvát nyelvű) „Nakon pristiska javnosti, Vlada je 2004. godine bila prisiljena raspisati natječaj za dionicu od Dugopolja do Šestanovca, što se "ispod žita" pokušavalo progurati američkom "Bechtelu".”
- ↑ „Čačiću nisu prekršena ustavna prava”, T-portal.hr , 2010. október 11. (Hozzáférés: 2010. december 11.) (horvát nyelvű)
- ↑ Katarina Zorić. „Smjena Radimira Čačića”, Nacional (hetilap) , 2008. június 20.. [2012. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. július 22.) (horvát nyelvű)
- ↑ „Objavljene snimke Čačićeve prometne nesreće (VIDEO)”, Slobodna Dalmacija , 2010. január 13. (Hozzáférés: 2010. január 13.)
- ↑ Radimir Čačić imao lakšu prometnu nesreću u Zagrebu (horvát nyelven). www.vecernji.hr . (Hozzáférés: 2020. december 15.)
- ↑ „Predizborna kampanja - Čačić: Naša je premijerka uvijek sva u nekakvim dvojbama”, Večernji list , 2011. november 17. (Hozzáférés: 2012. december 26.) (horvát nyelvű)
- ↑ Konačni službeni rezultati izbora zastupnika u Hrvatski sabor 4. prosinca 2011. - III. izborna jedinica (croatian nyelven). State Election Committee, 2011. december 13. [2012. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
- ↑ „Nepravomoćno: Čačić kriv, uvjetno osuđen na godinu i 10 mjeseci”, Večernji list , 2012. június 29. (Hozzáférés: 2012. július 1.) (horvát nyelvű)
- ↑ „Karamarko: Država je postala taoc Čačićeve osobne situacije”, Večernji list , 2012. június 29. (Hozzáférés: 2012. július 1.) (horvát nyelvű)
- ↑ „Čačić za zatvor doznao pet minuta prije slijetanja – od Josipovića”, Večernji list , 2012. november 14. (Hozzáférés: 2012. november 14.) (horvát nyelvű)
- ↑ „Čačić: Podnosim ostavku na mjesto potpredsjednika Vlade i ministra gospodarstva; Nije odgovorio što sa strankom; HNS najavio sastanak”, Slobodna Dalmacija , 2012. november 14. (Hozzáférés: 2012. november 16.) (horvát nyelvű)
- ↑ „ČAČIĆ IZBAČEN IZ HNS-a! Pusić: 'To je isključenje konačno'”, Jutarnji list , 2014. január 15. (Hozzáférés: 2014. december 30.) (horvát nyelvű)
- ↑ „Radimir Čačić: Uskoro će vam biti i previše mojih izjava”, Večernji list , 2014. június 20. (Hozzáférés: 2014. december 30.) (horvát nyelvű)
- ↑ Čačić o etici i moralu, pa podržao Ivu Josipovića (horvát nyelven). Index.hr, 2014. szeptember 28. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Radimir Čačić című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.