Reményi-díj

A Reményi-díj eredetileg magyar zenei díj volt. 1903-tól 1950-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, 1975 és 1982 között a Torontói Egyetem zenei fakultásán évente adták ki az intézmény legkiválóbb hegedűs növendékének. A díj nem Reményi Ede hegedűművész után kapta a nevét, hanem az alapító Reményi Mihály hangszerész és budapesti cége után.

Reményi-díj
Szervezet neve	Reményi hangszertelep
Székhely	Budapest
Alapítás éve	1902
Ország	Magyarország Kanada
Első díjátadás	1903
Legutóbbi díjátadás	1982

Története

A díjat Reményi az 1902/1903-as tanévben alapította azzal a céllal, hogy értékes mesterhangszerhez juttasa a Zeneakadémián tanuló legkiválóbb növendékeket. A díj odaítéléséről a főiskolai tanári kar és igazgatóság tagjaiból álló zsűri döntött minden tanév végén. A díjat nem adták ki az 1918/19-es, az 1944/45-ös és az 1945/46-os tanévekben.

A Reményi hangszertelepnek is nevezett családi céget 1950-ben államosították. A Reményi-díj ekkor megszűnt.

A Reményi család tagjai az ötvenes évek végén emigráltak Magyarországról. Új üzletüket Reményi House of Music Ltd. néven Torontóban nyitották meg. Reményi Mihály unokája, Michael Remenyi a díjat újra megalapította itt, és hét éven át ítélték oda 1975 és 1982 között.

A díj

A díj Magyarországon a Reményi cég által készített mesterhegedű volt. 1907-ben a díjazott egy 600 korona értékű Gasparo da Salò-féle hegedűutánzatot kapott, amelyet csiga helyett Hubay Jenő fejszobra díszített.

Kategóriák

Budapesti díjazottakː

Kőszegi Sándor (1903), Weltmann Ferenc (1904), Weltmann Rózsi (1906), Telmányi Emil (1907), Eddie Brown (1908), Loblovitz Béla (1909), Temesváry János (1910), Linz Márta (1911), Benkő Alice (1912), Bognár Árpád (1913), Gróf Miklós (1914), Roósz Emil (1915), Kürthy Zoltán (1916), Hegedűs Hermin (1917), Kálmán Lilla (1918), Hajós László (1920), Votisky Ilona (1921), Nagy János (1922), Gertler Endre (1923), Szentgyörgyi László (1924), Faragó István (1925), Weichherz Irén (1926),

Takács Alice (1927), Fischer [Halász-Fischer] Annie (1928), Végh Sándor (1929), Wachtel László (1930), Dömötör Tibor (1931), Magyar Tamás (1932), Bardócz Margit (1933), Lengyel Gabriella (1934), Kuttner Mihály (1935), Balázs Frigyes (1936), Varga Tibor (1937), Weinberg Ákos (1939), Martzy Johanna (1940), Banyák Kálmán (1941), Cserfalvi Eliz (1942), Hidy Márta (1943), Gérecz Árpád (1944), Vadas Ágnes (1946), Bakonyi Klára (1947), Kovács Dénes (1948), Fodor Zsuzsanna (1949), Kocsis Albert (1950).

Torontói díjazottak

• Edward Lecouffe (1975),
• John Lowry (1976),
• Mark Friedman (1977),
• Wendy Rose (1977),
• Elizabeth Dolin (1978),
• Janice Bing Wo, Martha Champbell, Ron HAY és a Perry Foster String Quartet (1979),
• Marie Bérard (1980),
• Paule Préfontaine (1981) és Susan Cottrell (1982).

Források

• Baranyi, Anna.szerk.: Gombos László: A Reményi család öröksége – Kiállítási katalógus (PDF) (magyar nyelven), Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Zenetudományi Intézet, 47. o. [2018]. Hozzáférés ideje: 2023. március 21. 

A fenti forrás szerint 1946-ban nem adtak ki Reményi-díjat. Egy másik forrás szerint azonban 1946-ban Vadas Ágnes díjazott lettː

• (1946. június 15.) A «Reményi-díj» pályázati hangversenye. Magyar Nemzet 2 (131), 2. o. (Hozzáférés: 2023. június 13.)