Richardson-extrapoláció

módszer a numerikus analízisben

A numerikus analízisben a Richardson extrapoláció egy sorozatgyorsító módszer, amivel felgyorsíthatjuk egy sorozat konvergenciáját. Az eljárás Lewis Fry Richardson angol matematikusról kapta a nevét, aki a technikát a 20. század elején vezette be.[1][2] Birkhoff és Rota szerint „…a gyakorlati számításokban a hasznosságát nem igazán lehet túlbecsülni.”[3]

Gyakorlati alkalmazásai között szerepel a Romberg integrálás, amely Richardson-extrapolációt alkalmaz a trapéz-szabályra, és a Bulirsch–Stoer-algoritmus, amely differenciál egyenletek megoldására használható.

Példa szerkesztés

Tegyük fel, hogy   egy   rendű közelítése egy   alakú függvénynek, tehát  . Ekkor

 

a Richardson extrapoláltja A(h)-nak; azaz a hm rendű megközelítése A-nak, ha m>n.

Általános esetben, a „2” tényező helyettesíthető más tényezővel, a lent bemutatott módon.

Gyakran könnyebb elérni egy adott pontosságot R(h)-t használva A(h') helyett, egy sokkal kisebb h' -val, ami problémákat okozhat a korlátozott pontosság (kerekítési hiba) és/vagy a szükséges számítások többlete miatt (ld. lenti példák).

Általános képlet szerkesztés

Legyen A(h) egy megközelítése A-nak, ami a pozitív h lépésszámtól függ, egy   alakú hibaképlettel, ahol ai ismeretlen és ki ismert állandók úgy, hogy hki > hki+1.

A keresett érték megadható a

 

összefüggéssel, ami leegyszerűsíthető a nagy O jelöléssel

 

h lépésközt használva és h / t-t egy adott t-re, a két képlet A-ra:

 
 

A második egyenletet beszorozva tk0-val és kivonva az elsőt kapjuk a

 

egyenletet, amely A-ra megoldva a következőt adja:

 

Az eljárás által egy jobb közelítést értünk el A-ra, kiküszöbölve a legnagyobb hibatényezőt, O-t (hk0). Az eljárás megismételhető még több hibatényező eltávolításáért és ezáltal még jobb közelítés eléréséért.

Egy általános rekurzív összefüggés állapítható meg a közelítésekre:

 

úgy, hogy

 ,  .

Megjegyzendő, hogy a Richardson-extrapoláció lineáris sorozat-transzformációnak fogható fel.

Példa szerkesztés

Taylor-sorbafejtéssel,

 

f(x) deriváltja megadható

 

formában.

Ha a derivált eredeti közelítéseit

 

formában választjuk meg, akkor ki = i+1.

t = 2 esetben az első extrapoláció A-ra

  lesz.

Az új közelítéshez

 

újraextrapolálhatunk,

  kapva

.

Hivatkozások szerkesztés

  1. Richardson, L. F. (1911). „The approximate arithmetical solution by finite differences of physical problems including differential equations, with an application to the stresses in a masonry dam”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London, Series A 210, 307–357. o. DOI:10.1098/rsta.1911.0009.  
  2. Richardson, L. F. (1927). „The deferred approach to the limit”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London, Series A 226, 299–349. o. DOI:10.1098/rsta.1927.0008.  
  3. 126. o. Birkhoff, Garrett, Gian-Carlo Rota. Ordinary differential equations, 3rd edition, John Wiley and sons (1978). ISBN 047107411X. OCLC 4379402 
  • Extrapolation Methods. Theory and Practice by C. Brezinski and M. Redivo Zaglia, North-Holland, 1991

Külső linkek szerkesztés