Főmenü megnyitása

A Ritchie Blackmore's Rainbow (másképp Ritchie Blackmore's R-A-I-N-B-O-W) az amerikai Rainbow hard rock együttes debütáló nagylemeze. Az 1975-ben megjelent lemez felvételei alatt Ritchie Blackmore még a Deep Purple tagja volt. Ronnie James Dio ezt tartotta kedvenc Rainbow-albumának.[1]

Rainbow
Ritchie Blackmore's Rainbow
nagylemez
Megjelent 1975. augusztus 4.
Felvételek február 20.március 14.
Musicland Studios, München, Németország
Stílus hard rock, heavy metal
Nyelv angol
Hossz 36:54
Kiadó Polydor
Producer Martin Birch, Ronnie James Dio, Ritchie Blackmore
Kritikák
Rainbow-kronológia
Ritchie Blackmore's Rainbow
(1975)
Rising
(1976)

TörténeteSzerkesztés

Ronnie James Dio zenekara, az Elf elkísérte a Deep Purple-t Stormbringer című lemezének turnéjára. Ezalatt az idő alatt barátkozott össze Blackmore a zenekarral, majd felvetette egy közös együttes ötletét. Eredetileg csak Dióval szeretett volna együtt dolgozni, de végül a Rainbow nem lett mást, mint az Elf új felállása más név alatt (csak a gitáros személye változott: Blackmore váltotta Steve Edwardsot). Emiatt Blackmore a lemez megjelenése után Dio kivételével mindenkit kirúgott, és újraépítette a zenekart. Az eredeti felállás sosem lépett színpadra.

A lemezen két feldolgozás szerepel: Black Sheep of the Family (Quatermass) és Still I'm Sad (The Yardbirds).

1999-ben Amerikában megjelent az újrakiadása CD-ként. Európában ezt 2000-ben adták ki.

DalokSzerkesztés

Első oldal
  CímSzerző(k) Hossz
1. Man on the Silver MountainBlackmore, Dio 4:42
2. Self PortraitBlackmore, Dio 3:17
3. Black Sheep of the FamilySteve Hammond 3:22
4. Catch the RainbowBlackmore, Dio 6:27
Második oldal
  CímSzerző(k) Hossz
1. Snake CharmerBlackmore, Dio, Nugent 4:33
2. The Temple of the KingBlackmore, Dio 4:45
3. If You Don't Like Rock 'n' RollBlackmore, Dio 2:38
4. Sixteenth Century GreensleevesBlackmore, Dio 3:31
5. Still I'm SadPaul Samwell-Smith, Jim McCarty 3:51

ZenészekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Ronnie James Dio-életrajz Archiválva 2010. május 22-i dátummal a Wayback Machine-ben, Curt Jensen & Jim Scheet