Rolf Hochhuth
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Rolf Hochhuth (Eschwege, 1931. április 1. – Berlin, 2020. május 13.), német drámaíró, esszéista.
| Rolf Hochhuth | |
 | |
| 2009-ben Kölnben dedikál | |
| Élete | |
| Született |
1931. április 1. Eschwege, Németországi Szövetségi Köztársaság |
| Elhunyt |
2020. május 13. (89 évesen) Berlin, Németországi Szövetségi Köztársaság |
| Sírhely | Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin |
| Nemzetiség | német |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | drámaíró |
| Kitüntetései |
|
| Rolf Hochhuth weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rolf Hochhuth témájú médiaállományokat. | |
Életpályája szerkesztés
Protestáns középosztálybeli családból származott. Cipőgyáros apja tönkrement a nagy gazdasági világválság következtében.[1] A második világháború alatt, a Deutsches Jungvolk, a Hitlerjugend alszervezetének tagja volt. Később könyvkereskedőnek tanult, majd kiadói lektorként dolgozott. Kisepikai munkák után írta meg A helytartó című dokumentarista drámáját, ami azonnal világhírűvé és világrangúvá tette. A katonák (1967) című műve a német városok értelmetlen elpusztítását kritizálja, amit Winston Churchill számlájára ír. A Gerillák (1970) az USA-ban játszódik, főszereplője egy szenátor, aki valójában érvényesíti a törvény demokratikus elveit.
Művei szerkesztés
A helytartó szerkesztés
A helytartó (Der Stellvertreter) című drámáját 1963. február 20-án mutatta be a Nyugat-Berlini Theater am Kurfürstendamm Erwin Piscator rendezésében. A mű ősbemutatója színházi előadások esetében ritka éles botrányt okozott, tüntetéseket és rágalomhadjáratot váltott ki, sokan a katolicizmus elleni uszításnak tekintették. Pedig Hochhuthot saját kijelentése szerint éppen őszinte vallásos meggyőződése késztette arra, hogy darabjával felrázza a világ lelkiismeretét.
Történelmi tény a konkordátum, amelyet a római katolikus egyház 1933-ban kötött a náci Németországgal, és amelyet XII. Piusz pápa, „a helytartó” nem volt hajlandó felbontani. Hochhuth darabja úgy mutatja be, hogy a pápa tudott a tömeges zsidóirtásról, és valódi lehetősége lett volna arra, hogy határozott fellépésével közbelépjen. Hochhuth szerint tehát személyes felelőssége vitathatatlan.
A helytartó nagy színpadi sikert aratott világszerte mindenütt, ahol bemutatták, mert mind az íróilag hitelesen megformált valóságos, mind a kitalált alakok magas hőfokú hatásos szituációkban jelennek meg, mint például Kurt Gerstein SS-Obersturmführer (aki valóságos történelmi figura volt). Gerstein csak azért lett SS-tiszt, hogy élete mindennapos kockáztatásával is segíteni próbálja az üldözötteket. Ricardo Fontana , a Gersteinnel szövetkező fiatal pap: kitalált figura. Fontana bejut a pápához, de hiába érvel. A római zsidók egy transzportjával önként Auschwitzba megy és a gázkamrában végzi. Krisztus felkent helytartója helyett ez az egyszerű pap válik Krisztus igazi helytartójává.
A mű teljes előadása mintegy nyolc óra lenne, ezért rövidített változatait játsszák, így például franciául Jorge Semprún átdolgozását.
Costa-Gavras filmet készített a darabból Ámen címmel, 2002-ben.
További művei szerkesztés
- Berliner Antigoné (1966, elbeszélések)
- Die Hebamme – A bábaasszony (1971)
- Tod eines Jägers – Egy vadász halála (1975)
Magyarul megjelent művei szerkesztés
- A helytartó; ford. Kalász Márton; Európa, Bp., 1966 (Európa zsebkönyvek)
- Egy szerelem Németországban. Regény; ford. Jávor Ottó; Európa, Bp., 1985 (Modern könyvtár)
