Ruth Brown (Portsmouth, 1928. január 12. vagy 1928. január 31.Las Vegas, 2006. november 17.) amerikai énekesnő, dalszerző, színésznő. Hatott sokakra (Etta James, Aretha Franklin, Janis Joplin, Bonnie Raitt...). A rhythm and blues királynőjének nevezték.

Ruth Brown
Ruth Brown 1996.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Ruth Alston Weston
Született 1928. január 12.[1]
Portsmouth
Elhunyt 2006. november 17. (78 évesen)[2][3][4][5][6][7]
Las Vegas[8]
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Díjak Tony Award for Best Actress in a Musical (43rd Tony Awards, 1989)
Tevékenység
Kiadók

Ruth Brown weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ruth Brown témájú médiaállományokat.

PályaképSzerkesztés

Énekesi pályája egy templomi kórusban indult el, és később is szívesen énekelt gospelt. 1945-ben otthagyta a szülői házat, és férjhez ment Jimmy Brown trombitáshoz. Pályája elején Blanche Calloway (Cab Calloway felesége) volt a menedzsere.

A Lucky Millinder Banddal énekelt először közönség elött (1946). Egy súlyos baleset miatt hónapokig volt kórházban, közben aláírta szerződését az Atlantic Recordsszal.

Első nagy sikere a „So Long” című dal volt, majd több dala is felkerült a a sikerlistákra (a „Teardrops fom My Eyes”, az „5-10-115 Hours”, a „Mama He Tears Your Daughter Mean”, az „Oh, What a Dream”, a „Mamboo Baby”). Tucatnyi számát a legjobb rhythm and blues-dalok között tartják számon.

A hatvanas években inkább slágerek hoztak neki sikert, később szüneteltette fellépéseit, inkább háziasszony lett és gyereket nevelt.

A hetvenes években tért vissza a színpadra. Ezekben az években már filmszínészként is szerepelt. A „Black and Blue” című zenés produkcióért kapta a Tony-díjat.

AlbumokSzerkesztés

Rock & Roll (Atlantic, 1957)
Miss Rhythm (Atlantic, 1959)
Late Date with Ruth Brown (Atlantic, 1959)
Along Comes Ruth (Philips, 1962)
Gospel Time (Philips, 1962)
Ruth Brown '65 (Mainstream, 1965)
Black Is Brown and Brown Is Beautiful (Skye, 1969)
The Real Ruth Brown (Cobblestone/Buddah, 1972)
Sugar Babe (President, 1976)
You Don't Know Me (Dobre, 1978)
The Soul Survives (Flair, 1982)
Takin' Care of Business (Stockholm, 1983)
Brown Sugar (Topline, 1985)
Have a Good Time (Fantasy, 1988)
Blues on Broadway (Fantasy, 1989)
Brown, Black & Beautiful (Ichiban, 1990)
Fine and Mellow (Fantasy, 1991)
The Songs of My Life (Victor, 1993)
Live in London (Jazz House, 1995)
R+B=Ruth Brown (Bullseye Blues, 1997)
A Good Day for the Blues (Bullseye Blues & Jazz, 1999)

DíjakSzerkesztés

  • 1989: Tony Award for Best Actress in a Musical
  • 1989: Rhythm & Blues Foundation Pioneer Award
  • 1992: Inducted into the Oklahoma Jazz Hall of Fame
  • 1993: Inducted into the Rock & Roll Hall of Fame
  • 1996: Ralph Gleason Award for Music Journalism
  • 2016: Grammy Lifetime Achievement Award
  • 2017: Inducted into National Rhythm & Blues Hall of Fame

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. https://www.britannica.com/biography/Ruth-Brown
  2. http://www.nytimes.com/2006/11/17/arts/music/17cnd-brown.html
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  4. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)