Sámánizmus Pakisztánban
A pakisztáni Hunza nép híres a sámánizmus gyakorlatáról. A sámánokat a helyi nyelven (burusaszki) „Bitan”-ként nevezik. A sámánizmus összefügg a terület mozgalmas történelmével.[1]
Bitan
szerkesztésA Bitan vagy dayal szó a sámán burusaszki nyelvű megfelelője. A bitanok nem olyanok, mint az eurázsiai sámánok, mivel az eurázsiai sámánoknak van néhány különleges fizikai tulajdonságuk, mint például több fog, hatodik ujj vagy más fizikai jegyek. A dayal-ok hétköznapi emberek, akiket a Pari (tündér, többes számban pariting) választ ki.
A hunzák szerint paritingok a cseresznye- és sárgabarackvirágzás idején szállnak le a földre. A Pari az újszülöttek közül választja ki a Dayal-okat az orruk és szájuk megszaglásával. Gyermekkorban nem derül ki, hogy ki dayal. A bitanoknak a serdülőkor elérésekor határozott jellegzetességeik alakulnak ki. Ezek a jellemzők közé tartozik az öntudatlan állapotba kerülés, vagy a napokig, néha hetekig tartó rosszullét. A bitan meghalhat, ha a szelleme elhagyja a testét abban az időszakban, amikor a sámáni jellemzők megjelennek.
A dayal vágyik a zenére, ilyenkor transzállapotba kerülhet, ahol találkozik a párival. A bitanok a zenére táncolnak az olyan fesztiválokon, mint a Ginani (aratási ünnep). A tánc során a dayal a következő évi termést is megjósolja.
Sámáni gyakorlatok
szerkesztésA dayal-okról (sámánok) úgy tartják, hogy képesek előre látni a jövőt. Ez a képesség a dayalok szellemekkel való kapcsolatának eredménye. Ezek a szellemlények vagy tündérek, pari (többes számban pariting). A parik akkor mondják el a dayaloknak a jövőt, amikor azok kábult állapotban vannak.[2]
A szertartás
szerkesztésA dayal révült állapotba kerülésének szertartásához zene, füst és kecskevér szükséges. A zenét a zenészek (dadag ustadi) játsszák. Három hangszert használnak: dadang (dob), daamal (két félgömb alakú dob) és surnai (shenai) vagy gabi (a nádsíp helyi változata).
A füsthöz borókaleveleket és szíriai rutafüvet (burusaszki nyelven supandur) gyújtanak meg, és hagyják, hogy a dayal belélegezze ezt a füstöt. A sámán egy kecske (chati) nemrég levágott fejéből issza a vért.
A sámán táncolni kezd a zenére, közben belélegzi a borókalevelek füstjét. Ezután megissza a chati vérét. A Dayal magasabb állapotba kerül, miközben tovább táncol a zenére. Elérve ezt az állapotot, elkezd beszélni Shina nyelven (gilgit nyelve). A sámán beszélget/vitatkozik/kérdezi a párit különböző dolgokkal kapcsolatban. A dayal legfeljebb két-három alkalommal kerülhet ilyen állapotba, mielőtt elájul.[2]
Történelem
szerkesztésTörténészek, mint például M.H. Sidky, kiterjedt kutatásokat végeztek a sámánizmus témájában. Sidky közzétett egy tanulmányt a Hunza régió sámánizmusáról. A szerző megemlítette a terület híres bitan-jait (sámánjait), köztük Huk Mamut és Shon Gakurt.[3]
A hunza bitan-ok több ezer éves szertartásaik segítségével jósolták meg a jövőt. A thum (vezér, király, emír) magához hívatta őket, hogy megjósoljanak bármilyen csapást, éhínséget vagy a közeljövőben várható katasztrófát.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Shamanism: Spirits in the valley - The Express Tribune (amerikai angol nyelven), 2010. október 14. (Hozzáférés: 2016. augusztus 6.)
- ↑ a b László (2011. október 14.). „Flying with the Vanishing Fairies:Typology of the ShamanisticTraditions of the Hunza”. Anthropology of Consciousness 22 (2). Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke, „:0” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal - ↑ Sidky (1994. október 14.). „Shamans and Mountain Spirits in Hunza”. Asian Folklore Studies 53.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Shamanism in Pakistan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.