Sándor Gáspár
Szlavniczai báró Sándor Gáspár (? – 1723 körül) kuruc diplomata, majd udvarhű főúr.
| Sándor Gáspár | |
| Született | 17. század[1] nem ismert |
| Elhunyt | 1723 után[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | királyi tanácsos (1707–1723, Magyar Királyság) |
Családja
szerkesztésTrencsén vármegyei köznemesi család sarja, Sándor Gáspár sellyei kapitány és Szluha Kata fia. Felesége Thököly Erzsébet, Thököly Miklós és orbovai Jakusith Zsuzsa leánya volt, és így távolabbi sógorságba került Thököly Imre fejedelemmel is.[3]
Élete
szerkesztés1671–1673 között a Nagyszombati Egyetem bölcsészkarán tanult, 1683-tól Thököly híve és udvari kapitánya volt. A felkelés bukása (1685) után követte a fejedelmet a száműzetésbe, Thököly ekkor több fontos követséggel bízta meg (kétszer is elküldte a török Portához, egyszer pedig Franciaországba). Azonban már 1697-től kezdve titkos jelentéseket küldött Thökölyről a bécsi Udvarnak. 1699-ben, élve a karlócai béke biztosította amnesztiával, hazatért. 1701-ben II. Rákóczi Ferenccel együtt őt is elfogták. Bécsben terhelő vallomást tett Rákóczira. 1704. május 2-án kiszabadult a fogságából, s a nádor szolgálatába állt. A kurucok ellen hadbiztosként tevékenykedett, 1706. július 25-én bárói rangot, 1707. november 11-én pedig királyi tanácsosi címet nyert I. Józseftől. 1711-ben, a béketárgyalások kapcsán, titkos összekötő volt Károlyi Sándor és Pálffy János között.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Magyar életrajzi lexikon. Magyar életrajzi lexikon . Akadémiai Kiadó, 1967 (Hozzáférés: 2023. február 13.)
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13367.htm
- ↑ Az asszony nagyapja, Thököly Zsigmond, idősebb féltestvére Thököly Istvánnak, Thököly Imre édesapjának (más-más személy volt a fivérek édesanyja).
Források
szerkesztés- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.
- Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Budapest, 1976.