Wikipédia

Sárgamoszatok

algaosztály

A sárgamoszatok (Chrysophyceae) nagy, elsősorban édesvízi algacsoport.[3] A sárgamoszat szó gyakran egy fajt, a halak halálát okozó Prymnesium parvumot jelent.[4]

Sárgamoszatok
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Sar
Csoport: Sárgásmoszatok (Stramenopila)
Törzs: Gyrista
Altörzs: Ochrophytina
Főosztály: Limnistia
Osztály: Chrysophyceae
Pascher, 1914[1]
Szinonimák
  • Chrysomonadales Engler 1903
  • Chrysomonadea Saville-Kent 1881
  • Chrysomonadina Stein 1878 emend. Klebs 1892
Ordines[2]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgamoszatok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgamoszatok témájú kategóriát.

A Chrysophyceae nem tévesztendő össze a kevésbé egyértelmű Chrysophyta taxonnal. Bár a chrysophytes angol szó ennek angol átirata, általában a Chrysophyceaere utal.

Tagok szerkesztés

Eredetileg a kova- és barnamoszatok minden tagját jelentette, később további csoportokra bontották (például Haptophyceae,[5] Synurophyceae) pigmentjeik és sejtszerkezetük alapján. Egyes heterotróf ostorosokat, például a Bicosoecida tagjait is tekintették sárgamoszatnak.

Általában közeli rokon formák magcsoportjára korlátozzák, melyet a mozgó sejtváltozatok ostorszerkezete különböztet meg, és Chromulinales ordóként is kezelik. Később változhat a besorolás további fajok vizsgálata után.

Korábban a polifiletikus Chromista csoport tagja volt. A nagyobb monofiletikus csoport, melynek tagja volt, tartalmazott számos nem algát, például a Bicosoecidát, az Opalinát, az Oomycotát, a Proteromonadidát, az Actinophryidát és más heterotróf ostorosokat, e csoport a Stramenopila.

Leírás szerkesztés

 
Ochromonas-faj szerkezete

A sárgamoszatok „elsődleges” sejtje két specializált ostort tartalmaz. Az aktív „tollas” (masztigonémás) a mozgással azonos, a sima passzív az ellenkező irányba mutat és egyes fajokban csak vesztigiálisan fordul elő.

A sárgamoszatok azonosítására használható jellemző az endogén módon képződő kovaciszta, a sztatospóra, sztomatociszta vagy sztatociszta. Ez általában gömbölyű és egypórusú. Felszínük különböző szerkezeti elemekkel rendelkezhet és fajok megkülönböztetésére használható.[6]

  • A legtöbb tag egysejtű ostoros 2 (például Ochromonas) vagy 1 látható ostorral (például Chromulina). A Pascher (1910) szerinti Chromulinales csak utóbbi tartalmazta, ezeknek nincs sejtfedőjük. Egyeseknek loricái vagy héjai vannak, például a szesszilis és elágazó kolóniákban növő Dinobryon esetén. A legtöbb kovapikkelyes formát külön csoportként (Synurales) kezelik, de néhány, például a Paraphysomonas a Chromulinales tagja.
  • Egyes tagok általában amőboidok hosszú elágazó sejtnyúlványokkal, de van ostoros állapotuk is. A Chrysamoeba és a Rhizochrysis ilyen nemzetségek. Egy faj, a Myxochrysis paradoxa életciklusa összetett, benne a nyálkagombákhoz hasonló többmagvú plazmódiumállapottal. Ezek eredetileg a Chrysamoebales rendként alkották. A kissé hasonló Rhizochromulina egykor része volt, de ostoros szakasza szerkezete alapján önálló rendbe került.
  • Más tagok nem mozognak. Sejtjeik csupaszok és nyálkába ágyazottak (Chrysosaccus) vagy kokkoidak és sejtfalasak (Chrysosphaera) lehetnek. Egyesek fonalasak vagy parenchimaszerűek, mint például a Phaeoplaca. Ezeket számos régebbi rendbe sorolták, legtöbb tagjuk önálló csoport tagja. A Hydrurus és más elágazó zselatinos fonalat alkotó édesvízi nemzetség gyakran önálló rendet kap (Hydrurales), de ide is tartozhat

Besorolás szerkesztés

 
Néhány sárgamoszat-nemzetség

Pascher (1914) szerkesztés

A sárgamoszatok besorolása Pascher (1914) alapján:[1][7][8]

Smith (1938) szerkesztés

A sárgamoszatok besorolása Smith (1938) alapján:

Bourrely (1957) szerkesztés

A sárgamoszatok besorolása Bourrely (1957) alapján:[9]

Starmach (1985) szerkesztés

Starmach (1985) besorolása:[10]

Kristiansen (1986) szerkesztés

Kristiansen (1986) a sárgamoszatokat és a leváló csoportokat az alábbi módon sorolta be:[10]

Margulis et al. (1990) szerkesztés

Margulis et al. (1990) a sárgamoszatokat így sorolta be:[11]

van den Hoek et al. (1995) szerkesztés

Van den Hoek, Mann és Jahns (1995) a sárgamoszatokat az alábbi csoportokba sorolta be:

Preisig (1995) szerkesztés

A sárgamoszatokat és leváló csoportjai Preisig (1995) szerinti besorolása:[10]

Guiry és Guiry (2019) szerkesztés

Guiry és Guiry (2019) besorolási rendszere:[12]

Ökológia szerkesztés

 
Hikarimo (fényalga) tó Hitacsiban. Ismeretlen nemzetség (Chromulina, Ochrmonas vagy Chromophyton).[13][14]

A sárgamoszatok elsősorban édesvízben élnek, és fontosak a táplálékhálózat-dinamikához oligotróf édesvízi ökoszisztémákban és az eutrofizáció és savas eső okozta környezetkárosodás értékelésére.[15]

Evolúció szerkesztés

 
Fukoxantin

A sárgamoszatok fukoxantint tartalmaznak.[16] Mivel sok élőlénynek volt kovakapszulája, viszonylag teljes fosszilis rekord alkotható, melyből levezethető, hogy fotoszintézisre képtelen ősök voltak. Számos Chrysophyceae-prekurzor-fosszíliában nem volt fotoszintetikus pigment. A legegyszerűbb sárgásmoszatok, például a sárgamoszatok ősei valószínűleg heterotróf ostorosok voltak, melyek fotoszintézisre való képességüket fukoxantint tartalmazó cianobaktériumokból szerezték endoszimbiózissal.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Pascher, A (1914). „Über Flagellaten und Algen”. Berichte der Deutschen Botanischen Gesellschaft 32, 136–160. o. DOI:10.1111/j.1438-8677.1914.tb07573.x.  
  2. ↑ Chrysophyceae. Taxonomy Browser. NCBI
  3. ↑ Introduction to the Chrysophyta. (Hozzáférés: 2009. június 13.)
  4. ↑ Golden Alga: Management Data Series 236: Management of Prymnesium parvum at Texas State Fish Hatcheries
  5. ↑ Medlin LK, Kooistra WHCF, Potter D, Saunders GW, Anderson RA (1997). „Phylogenetic relationships of the “golden algae” (haptophytes, heterokont chromophytes) and their plastids”. Plant Systematics and Evolution 11 (Supplement), 187–219. o.  
  6. ↑ Duff, K. E.. Atlas of Chrysophycean Cysts. Springer-Science+Business Media, B. V. (1995) 
  7. ↑ Round FE.szerk.: Kristiansen J, Andersen RA: The Chrysophyta - a reassessment, Chrysophytes: Aspects and Problems. Cambridge: Cambridge University Press, 12. o. (1986) 
  8. ↑ Sharma OP. Textbook of Algae. McGraw Hill, 23. o. (1986) 
  9. ↑ Andersen RA.szerk.: Brodie J, Lewis J: Molecular systematics of the Chrysophyceae and Synurophyceae, Unravelling the algae: the past, present, and future of algal systematics, The Systematics Association Special Volume Series. Boca Raton: CRC Press, 285-313. o. (2007) 
  10. ↑ a b c Preisig, H. R.. A modern concept of chrysophyte classification, Chrysophyte algae: ecology, phylogeny and development. Cambridge University Press, 46–74. o. (1995). ISBN 9780521462600 
  11. ↑ Margulis L, Corliss JO, Melkonian M, Chapman DJ. Handbook of Protoctista. Boston: Jones and Bartlett Publishers (1990) 
  12. ↑ Guiry MD, Guiry GM: AlgaeBase. World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
  13. ↑ Ohishi H, Yano H, Ito H, Nakahara M (1991). „Observations on a chrysophyte hikarimo in a pond in Hyogo prefecture, Japan. [兵庫県内の池に発生したヒカリモ(黄金藻)の観察.]”. Japanese Journal of Phycology 39 (1), 37–42. o.  
  14. ↑ Goff M: Chromophyton (Golden Glow Mystery Revisited). Sitka Nature , 2011. március 16.
  15. ↑ Sandgren et al. (1995).
  16. ↑ Chrysophyta. [2008. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 13.)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chrysophyceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Andersen RA (2004). „Biology and systematics of heterokont and haptophyte algae”. American Journal of Botany 91 (10), 1508–1522. o.  
  • Duff, K.E., B.A. Zeeb & J.P. Smol. 1995. Atlas of Chrysophycean Cysts, Vol. 1., [1]; 2001, Vol. 2, [2]. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht.
  • Jørgen Kristiansen. 2005. Golden algae: a biology of chrysophytes. A.R.G. Gantner Verlag, distributed by Koeltz Scientific Books, Königstein, Germany, vii + 167 pp. ISBN 3-906166-23-6.
  • Kristiansen, J. and R.A. Andersen [Eds.]. 1986. Chrysophytes: Aspects and Problems. Cambridge University Press, Cambridge, xiv + 337 pp.
  • Kristiansen, J. and Preisig, H. [Eds.]. 2001. Encyclopedia of chrysophyte genera. Bibliotheca Phycologica, Vol. 110, J. Cramer, Berlin.
  • Sandgren, C.D., J.P. Smol, and J. Kristiansen [Eds.]. 1995. Chrysophyte algae: ecology, phylogeny and development. Cambridge University Press, New York. ISBN 0-521-46260-6.
  • Škaloud, P., Škaloudová, M., Pichrtová, M., Němcová, Y., Kreidlová, J. & Pusztai, M. 2013. www.chrysophytes.eu – a database on distribution and ecology of silica-scaled chrysophytes in Europe. Nova Hedwigia, Beiheft 142: 141-146. link
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgamoszatok témájú médiaállományokat.
 
A Wikifajok tartalmaz Sárgamoszatok témájú rendszertani információt.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sárgamoszatok&oldid=27137400”