A sátánizmus különböző világképű és erkölcsrendszerű mozgalmak gyűjtőmegnevezése, amelyek kultuszának középpontjában a Sátán áll.[1] Irányzatai lehetnek teisták, ateisták, agnosztikusak vagy deisták is.[1] Modern vallási gyakorlata a Sátán Egyházának alapításával kezdődött 1966-ban.

Követői az individualizmus szélsőséges formáit vallhatják, továbbá képmutatóként és elnyomóként utasíthatják el a hagyományos ábrahámi vallásokat, különösen a kereszténységet.[1] A hívei többnyire az okkultizmushoz kötődnek és a baloldali ösvényt követik.

Két fő irányzata a teista sátánizmus és az ateista sátánizmus.[2] A teista sátánisták természetfölötti istenségként tisztelik a Sátánt, de nem tekintik őt mindenhatónak. Velük szemben az ateista sátánisták, – akik többségben vannak,[2] – nem hisznek és nem imádnak semmilyen konkrét istenséget; a Sátánt bizonyos emberi tulajdonságok szimbólumának tekintik.[2][3] Utóbbi ághoz tartozik a LaVey-i sátánizmus is.

TörténelemSzerkesztés

ElőzményekSzerkesztés

A késő középkorban jelent meg Németországban a luciferiánusok mozgalma, akik Lucifert a fényhozó igaz istenként tisztelték.

Teista sátánizmusSzerkesztés

A teista sátánizmus - más néven spirituális vagy hagyományos sátánizmus a Sátán (vagy valamely vele kapcsolatba hozott istenség vagy démon) imádatát jelenti, és magában foglal több nézőpontot és csoportot. Két típusát különíthetjük el, ezek a klasszikus és modern teista sátánizmust foglalják magukban.

Klasszikus teista sátánizmusSzerkesztés

Az egyik csoport, mely a teista sátánizmus ághoz tartozik, az "anti-keresztények" csoportja, ők képviselik többnyire a keresztény mitológiára épülő ördögimádatot, avagy sátánimádatot. Az "anti-keresztény" megnevezés nem teljesen pontos, mivel léteznek (és léteztek) a kereszténység előtt is teista sátánisták (a júdaizmus ellentéteiként). Ezen vallás követői a bibliai Sátánt imádják, mint Isten ellentétét és ellenfelét.[forrás?]

Modern teista sátánizmusSzerkesztés

Az ide tartozó csoportok nem ismerik el a Bibliában szereplő Sátán karakterét.[4] Hitük a pogány és Babílóni vallásokban gyökeredzik. Néhány, a teista sátánizmushoz tartozó csoport, Sátánt emberszerű, de emberfeletti erőkkel rendelkező lényként képzeli el.[5]

Megint más csoportok az ősi istenségekkel, például Luciferrel, Enkivel vagy Melek Ta’us-sal hozzák kapcsolatba Sátánt.[5] A spirituális sátánisták (akik többnyire a luciferi alakot, a fény hozóját) az önmegismerés és meditáció útjait választják, és azt vallják, hogy nincs közük a kereszténységhez, sem a Bibliához, így a keresztény értelemben vett sátánimádáshoz (ld. klasszikus teista sátánizmus) sem.[4]

LaVey-i sátánizmusSzerkesztés

A sátánizmus ezen ága az 1960-as években bontakozott ki, főként Anton Szandor LaVey munkássága nyomán. Alapvető jellemzője, hogy Sátánt nem valós, létező entitásnak fogja fel. Sátán alakja ezen rendszerben a követendő értékrendet jelenti, mely szerint a sátánista mentalitását és életét alakítja. Az erős, független és lázadó egyént jelképezi, aki önerőből boldogul, boldogságát nem természetfölötti erőtől reméli.

A LaVey-i sátánizmuson belül fellelhető egy látszólagos ellentmondás, névleg, hogy létezik egyfajta isteni entitás fogalma. Ezen "isten" sokban hasonlít Spinoza istenképére, nem személyiség, hanem a természetet egységben tartó erő. Ezen entitás nem kap semmilyen szerepet, mindössze léte kerül tisztázásra a Sátáni Bibliában.

Okkult kapcsolatokSzerkesztés

A sátánizmus erősen kötődik az okkultizmushoz és a mágiához. Rítusai és ceremóniái részben a keresztény mise és imádság megfordításán, kiforgatásán alapszanak (bár egyes elméletek szerint így voltak eredeti mivoltukban csak később ezeket a keresztények eltorzították) - a teista sátánizmusban kiemelt módon, az ateista sátánizmusban valamelyest visszafogottabb mértékben. Ezek mellett megjelennek a pogány hagyományokból átöröklött elemek és modern okkultista gondolkodóktól származó rítusok is. A mágia felhasználása történhet romboló céllal, átkok által, létező átok feloldására, mágikus védelem idézésére, gyógyításra, siker bevonzására és démonok idézésére.

Jelképek, szimbólumokSzerkesztés

 
Pentagramma
 
Baphomet pecsétje
 
Szarvak ábrázolása
 
Fordított kereszt
 
Lucifer szimbóluma
 
Az ONA (Kilenc Szög Rendje) egyik szimbóluma

A sátánizmus fő jelképei és jelentésük:[6]

  • Kígyó – a gerinc tövénél tekeredő kundalini energiát jelképezi a spirituális sátánisták körében
  • Lefelé mutató pentagramma – a spirituális sátánisták számára a koronacsakrából az emberbe áramló energia jelképe; a LaVey-i sátánizmusban az öt őselemet szimbolizálja
  • Fekete, fehér és vörös színek – az alkímia jelképe, Egyiptomból származik. Az alkímia az emberi lélek istenné átalakulása. Nézetük szerint ezen átalakítás révén befejezik a teremtő Sátán befejezetlen munkáját.
  • Sötétség – a lélek női oldalát, a tudatalattit jelképezi
  • Ördög Vasvillája – egy ősi, Távol-Keleti szimbólum, amit a spirituális sátánisták is elfogadnak
  • Baphomet
  • 666 – a Nap kabbalisztikus négyzete
  • Fordított nyolcas, a végtelen jele – a halhatatlanságot szimbolizálja
  • Koponya- és lábszárcsontok – a Magnum Opusnak (a lélek istenfejlődéssé történő átalakulása) Nigredo (átalakulás) állapotának jelképei
  • Fordított kereszt – ősi szimbólum, szintén a Magnum Opushoz kapcsolható

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Satanism | occult practice (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2021. február 17.)
  2. a b c The Religious Movements Homepage Project - Satanism: An Introduction. virginia.edu . University of Virginia, 2006 [2006. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021)
  3. Gilmore, Peter: Science and Satanism. Point of Inquiry Interview. (Hozzáférés: 2013. december 9.)
  4. a b Spiritual Sataism. Joy of Satan Ministries. [2014. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 22.)
  5. a b Satan. Joy of Satan Ministries. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 22.)
  6. Satanic Symbols. Joy of Satan Ministries. [2014. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 5.)