Sédkender
A sédkender vagy kenderpakóca (Eupatorium cannabinum) a fészkesvirágzatúak rendjébe, az őszirózsafélék családjának Eupatorium nemzetségébe tartozó növényfaj. Népies nevei: foghagymaszagú fű, keresztes bodza, királyné asszony káposztája, Kunigundafű, májgyógyítófű, pakóca, paszkonca, vízigyopár, vízikender.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Eupatorium cannabinum L. | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sédkender témájú médiaállományokat és Sédkender témájú kategóriát. |
Jellemzői
szerkesztésNedves talajon, folyók és tavak mentén, világos erdőkben, irtásokban gyakori évelő növény, amely 1 m magasra is megnőhet. Keresztben átellenes állású levelei tenyeresen szeldeltek, durván fűrészesek. Virágzata fészek, benne a virágok fehérek vagy rózsaszínűek, csövesek, sátorvirágzatot alkotnak. Termése kaszat, amelyen jól fejlett bóbita van.
Előfordulása, élőhelye
szerkesztésVizes élőhelyek hemikryptofita (az áttelelő szerve közvetlenül a föld alatt vannak) növényfaja. Egész Európában, Észak-Amerikában és Nyugat-Ázsiában elterjedt faj. Magyarországon is sokfelé megtalálható, csak a közép és dél-kelet Alföldön ritkább. Árkok, patakok partján, nedves réteken és erdőszéleken él. Jellegzetes karakterfaja a Convolvulo-Eupatorietum növénytársulásnak.
Alfajai
szerkesztés- Eupatorium cannabinum L. subsp. cannabinum: Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában fordul elő.
- Eupatorium cannabinum subsp. corsicum (Loisel.) P.Fourn. (Syn: Eupatorium corsicum Loisel.): Franciaországban, Korzikában, Szardíniaban és Olaszországban fordul elő.
Felhasználása
szerkesztésA növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára.[1] Szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.
Mivel segíti a kiválasztást, jótékonyan hat a máj és a vese működési zavaraira. Illóolaja ezenkívül növeli a szervezet általános ellenálló-képességét, az antibiotikumos kezelést általában nem igénylő vírusos fertőzésekkel (például influenza) szemben. Salaktalanító és hashajtó hatása is ismert.
Hatóanyagai szeszkviterpén-laktonok (eupatoriopikrin), poliszacharidok (heteroxilán), flavonoiodok, illóolajok, mérgező pirrolizidin-alkaloidok. Hasonló hatóanyagokat tartalmaz az E. perfoliatum, a pirrolizidin-alkaloidok nélkül. Ajánlott a máj és a vese működési zavarai, valamint homeopátiás készítményekben vírusfertőzések (például influenza, orr- és garatgyulladás) kiegészítő kezelésére. Manapság ajánlják májelégtelenségnél, vagy rossz májműködésnél fellépő bőrbántalmak ('viszketegség'), valamint egyéb bőrbetegségek, mint a rosacea vagy az acne rosacea (bőrpír) kezelésre.
Alkalmazásánál mindeddig nem tapasztaltak semmiféle mellékhatást, de pirrolizidin alkaloidjai nagy dózisban mérgező hatásúak (májkárosítóak és rákkeltők), ezért az előírt adagolást be kell tartani!
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Werner Greuter (2006+): Compositae (pro parte majore). In: Werner Greuter, E. von Raab-Straube (Hrsg.): Compositae.: Datenblatt Eupatorium cannabinum In: Euro+Med Plantbase – the information resource for Euro-Mediterranean plant diversity.
- Bartha D. – Király G. – Schmidt D. – Tiborcz V. – Barina Z. – Csiky J. – Jakab G. – Lesku B. – Schmotzer A. – Vidéki R. – Vojtkó A. – Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. – Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329 pp.
