SALT–2
Strategic Arms Limitation Talks – (tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról)
SALT–2 | |
Carter és Brezsnyev a megállapodás aláírása közben | |
Típusa | nemzetközi fegyverzetkorlátozási egyezmény |
Aláírás dátuma | 1979. június 18. |
Aláírás helye | Bécs |
Aláírók | |
Életbelépés | nem ratifikálták |
A Wikimédia Commons tartalmaz SALT–2 témájú médiaállományokat. |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2007 februárjából) |
A szerződés megkötése
szerkesztés1979. június 18-án Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet főtitkár és Jimmy Carter amerikai elnök írta alá Bécsben a SALT–2 megállapodást. A megállapodást a SALT–1 1972-es szerződés következő lépcsőfokának szánták, ám aláírásának ünnepélyes megrendezése ellenére végül nem ratifikálták, így nem léptek érvénybe a szerződésben megfogalmazottak. A szerződést az Egyesült Államok törvényhozása ugyanis - a Szovjetunió 1979 decemberében történt afganisztáni bevonulására hivatkozva - nem ratifikálta, ennek ellenére az amerikaiak a szerződést betartották.
A szerződés tartalma
szerkesztésA szerződés hivatott volt, hogy pontosította azt a mennyiséget, amellyel a két fél 1981 végére rendelkezhet, s ez már csökkentést is tartalmazott. A szerződés tartalma volt, hogy mindkét fél kötelezi magát hogy a birtokában lévő interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) indítóberendezéseinek, a tengeralattjáró-bázisú rakéták (SLBM) indítóberendezéseinek és a nehézbombázóknak az együttes száma nem haladja meg a 2400 egységet, míg a több robbanófejes rakétáké az 1320 egységet. Mindkét fél kötelezi magát arra is, hogy nem telepít új ICBM indítóberendezéseket, sem új típusú stratégiai támadófegyvereket.