Főmenü megnyitása

Az SMS Magnet az Osztrák–Magyar Monarchia Magnet-osztályú torpedóhajója (őrhajója) volt az első világháborúban. Testvérhajója nem volt.

SMS Magnet
Smsmagnet.jpg
Hajótípus Torpedóhajó (őrhajó)
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Magnet-osztály
Pályafutása
Építő Schichau (Elbing)
Ára 1 131 147 korona
Építés kezdete 1895. szeptember 14.
Vízre bocsátás 1896. március 21.
Szolgálatba állítás 1896. július 5.
Sorsa Olaszországnak ítélik lebontásra.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 544,00 t teljes felszereléssel
Hossz 71,00 m
Szélesség 8,20 m
Merülés 3,30 m teljes felszereléssel
Hajtómű

  • 2 db álló, 3 hengeres, háromszoros expanziójú gőzgép
  • 4 db vízcsöves Thornycroft-Schulz kazán, üzemi nyomás 14 atm
  • 2 db hajócsavar, 2,50 m átmérővel
  • Üzemanyag készlet: 105 t szén
Sebesség 25,97 csomó (48,016 km/h)
Fegyverzet

  • 6 db 4,7 cm/L44 gyorstüzelő löveg
  • 3 db 45 cm-es fedélzeti TCS
  • Fegyverzet 1916-tól:
    • 2 db 7 cm/L45 löveg
    • 4 db 4,7 cm/L45 gyorstüzelő löveg
    • 1 db 8 mm-es géppuska
    • 3 db 45 cm-es fedélzeti TCS

Legénység 5+75 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz SMS Magnet témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

1895. szeptember 14-én megkezdték az építését. 1896 márciusában jóváhagyták a nevét. Március 21-én vízre bocsátották. Június 14-én dokkolásra Pillauba vontatták. Június 26-án végrehajtotta a hivatalos átvételi próbautat, melyen 25,97 csomó sebességet ért el. Az átlagsebessége 1,72 csomóval volt több, mint amit a szerződésben előírtak. Ebben az időben a császári és királyi Flotta leggyorsabb hajója volt. 1897. november 26-án szolgálatba állították, és kifutott Pólából Kréta blokádjára. 1900-ban tartalékban volt, és kazánjavítást hajtottak végre rajta. 1902. szeptember 1-3. között részt vett a császár jelenlétében megtartott isztriai partraszállási gyakorlaton. 1906-ban kicserélték a kazánokat és a hajócsavar tengelyeket. 1907. június 15.szeptember 15. között a Hajórajban szolgált, majd azután a főgépeit javították. 1909-ben javították. Március 15.április 14. között a 2. Divízióban szolgált. Április 23-án kifutott Pólából a levantei nemzetközi flottatüntetésre. 1911-ben néhány vontatási feladatot hajtott vége. Szeptember 10-én leszerelték, majd kicserélték a kazánjait, általános nagyjavításnak vetették alá a gépi- és kazánberendezéseit, továbbá megnagyobbították a parancsnoki hídját.

1914-ben Lussinban volt állomáshajó. Augusztus 1-jén rövid időre Porto Rébe ment a Hajógyárba. Szeptember 19-én az állítólagos szabadcsapatok partraszállása miatt őrjáratozott a partok mentén. November 9-én dokkolásra Polába érkezett. Kapott egy rádióállomást, új kabinokat alakítottak ki a hátsó kémény mögötti fedélzeti felépítményben.

1915-ben Lussinban állomásozott. Február 4-én felderítést hajtott végre Cherso előtt. Február 9-én és április 26-án ellenséges tengeralattjárók után kutatott. Június 8-án az olasz Città di Ferrara léghajót üldözte. 1916. augusztus 2-án 09.35-kor a Galiola zátonyon megfeneklett Giacinto Pullino olasz tengeralattjáró mentési munkáiról Lussinba visszatérő útján a Salpa olasz tengeralattjáró négy torpedót lőtt ki rá. Egy torpedó eltalálta a tatját és a tiszti étkezdéig felszakította a hajótestet, de a hajó úszóképes állapotban maradt. A veszteség 11 halott és 7 sebesült. Pólába vontatták javításra. Tatfedélzetét megrövidítették és lekerekített fartükröt kapott. November 12-én próbautat tett, melyen 20,23 cs sebességet ért el. December 23-án Lussinba ment. 1917-ben Lussinban állomásozott. Június 23-án a Silo szirt jelzőfénye megtévesztett egy ellenséges tengeralattjárót, mely megfeneklett, és a Magnet 13 lövést adott le rá, melyből 3 talált. November 25-én Triesztbe kísért egy konvojt. Ezután további konvojkíséréseket és tengeralattjáró kereséseket hajtott végre.

1918. február 8-án Pólából Lussinba hajózott. Augusztus 11-én a pagoi St. Vito közelében megtorpedózott Euterpe gőzös mentésében segédkezett, és a fedélzetén lévő 925 főből kb. 450-et kimentett. Augusztus 23-án Premudától délre egy ellenséges tengeralattjáróra nyitott tüzet, majd vízibombákat dobott le rá. A háború végéig 7 konvojkísérő utat, és 2 tengeralattjáró-üldözést hajtott végre. 1920-ban Olaszország kapta meg lebontásra.

ForrásSzerkesztés