SMS Nixe

Az SMS Nixe az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének édesvíz-tartályhajója volt 1904–1918 között.

SMS Nixe
Hajótípus	édesvíz-tartályhajó (víztartályos mellékhajó)
Névadó	Vízi tündér, sellő a germán mitológiában.
Tulajdonos	cs. és kir. haditengerészet
Pályafutása
Építő	Marco U. Martinolich Lussinpiccolo
Építés kezdete	1903. augusztus
Vízre bocsátás	1904. augusztus 1.
Szolgálatba állítás	1904. december 24.
Szolgálat vége	1918
Sorsa	1920-ban lebontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	250 tonna
Hossz	27 méter
Szélesség	6,7 méter
Merülés	2,2 méter
Teljesítmény	120 lóerő
Sebesség	8,27 csomó (15,3 km/h)
Fegyverzet	nincs
Páncélzat	nincs
Legénység	1 tiszt + 10 fő legénység
Sablon • Wikidata • Segítség

Építése

Az SMS Nixe Lussinpiccolo-ban a Marco U. Martinolich hajózási vállallat hajóépítő műhelyében épült Alexander Titz 1. osztályú haditengerészeti hajóépítő mérnök tervei alapján, 1903-1904 folyamán. A hajó nevét a germán mitológiában szereplő vizi tündér, sellő után kapta.

Pályafutása

1904. augusztus 1-én bocsátották vízre Lussinpiccolóban, október 20-án áthajózták Polába, itt állították szolgálatba december 24-én.

Fő feladata a cs. és kir. haditengerészet hajói, illetve a vízforrással nem rendelkező erődök édesvízzel való ellátása volt. Aszályos időszakban Pirano, Umago, Rovigno, Lussinpiccolo, Cittanuova, Cigale települések, valamint a Sansegón és Portoroséban található üdülőhelyek ivóvíz-utánpótlását is biztosította.

Az I. világháború lezárása után Olaszországnak ítélték, 1920-ban lebontották.

A hajó tervrajzait az Osztrák Állami Levéltár Hadilevéltára (Kriegsarchiv) őrzi.

Források

• Aichelburg, Wladimir: Register der k. (u.) k. Kriegsschiffe – Von Abbondanza bis Zrinyi. Wien, 2002. ISBN: 978-3-7083-0052-8
• Tengerészet. Tansegédlet a hadsereg és honvédségek tisztjei és tiszti iskolái számára. Budapest, 1914. Fordította: Reményi Ferenc.