Főmenü megnyitása

SM U–22 (Osztrák–Magyar Monarchia)

Az SM U-22 a Császári és Királyi Haditengerészet Havmanden-osztályú tengeralattjárója volt, építését a Magyar Tengeralattjáró-építő Rt. (UBAG) végezte. 1917. november 23-án állították szolgálatba, és a háború utolsó hónapjaiban több bevetést is végrehajtott az olasz partok közelében, azonban mind eredménytelenül zárult. A háború befejezését követően Franciaországnak ítélték jóvátételként, ahol 1920-ban szétbontották.

SM U–22
Az SM U-22 felépítése a dán Havmanden-osztályon alapult (a képen a Havmanden)
Az SM U-22 felépítése a dán Havmanden-osztályon alapult (a képen a Havmanden)
Hajótípus Tengeralattjáró
Üzemeltető Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály Havmanden-osztály
Pályafutása
Építő Magyar Tengeralattjáró-építő Rt. (UBAG)
Építés kezdete 1915. decembere
Vízre bocsátás 1917. január 27.
Szolgálatba állítás 1917. november 23.
Sorsa Az első világháború után jóvátételként Franciaországnak ítélték és 1920-ban szétbontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 173 t / 210 t
Hossz 38,76 m
Szélesség 3,97 m
Merülés 2,75 m
Maximális merülési mélység 50 m
Hajtómű Felszínen 1 MAN dízelmotor (450 LE)
víz alatt 1 elektromotor (300 LE)
Sebesség 12 csomó / 9 csomó
Fegyverzet
  • 2 db 45 cm-es torpedóvetőcső
  • 1 db 7 cm/L26 löveg
  • 1 db 8 mm-es géppuska

Legénység 18 fő

Tartalomjegyzék

Tervezése és építéseSzerkesztés

Az U-22 a Dán Királyi Haditengerészet ún. Havmanden-osztályú tengeralattjáróin alapultak. Ezeket a hajókat, elsőként a Havmanden-t a fiumei Whitehead céggel kötött szerződés alapján kezdték el építeni 1911-ben.

A Császári és Királyi Haditengerészet parancsnoksága Thierry Ferenc fregattkapitány, a tengeralattjáró erők parancsnokának szorgalmazására 1915-ben úgy határozott, hogy a Whitehead Művek lefoglalt Havmanden-típusú tervei alapján, hazai gyárakban építtet új tengeralattjárókat a flotta számára. Az új hajók megépítésére a Whitehead Művek tulajdonosa, Robert Whitehead 1915. február 28-án megalapította a Magyar Tengeralattjáró-építő Részvénytársaságot. Whitehead munkásainak és gyártelepének egy részét a részvénytársaság rendelkezésére bocsátotta. Így jött létre a Magyar Tengeralattjáró-építő Rt. (Ungarische Unterseebootsbau AG, hivatalos rövidítése: UBAG). A trieszti Stabilimento Tecnico és a polai Arzenál, valamint a Danubius hajógyárakkal lefolytatott konkurenciaharcok után az a kompromisszum született, hogy a négy tengeralattjáró fődarabjait a Stabilimento Tecnico és a polai Arzenál szállítja, az összeállítást pedig a Whitehead leányvállalata az UBAG és a polai Arzenál hajtja végre.

Az SM U-22 gerincét 1915. decemberében fektették le, 1917. január 27-én bocsátották vízre, öt hónappal az U-21-es vízre bocsátását követően. Az elkészült új tengeralattjáró a már megépült-és épülő testvérhajóival (U-20, U-21, U-23) együtt későbbi próbaútjaikon nyilvánvalóvá vált, hogy a Hamvaden-típusú tengeralattjárók 1917-re nagyrészt elavulttá váltak, emellett rengeteg technikai hibára derült fény, mely akadályozta a hajók eredményes tevékenységét.

SzolgálataSzerkesztés

A tengeralattjáró nemsokkal elkészülte után próbautakon vett részt, 1917. június 9-10. éjjelén azonban a kikötőben álló hadihajó elsüllyedt. Az esetről a cs. és kir. flottaparancsnokságnak többek közt azt jelentették, hogy a III-as számú merülőtartályt -aminek a légtelenítő szelepe nem volt rendesen szigetelve- a hajómester nem zárta be megfelelően, lassan megtelt vízzel és a fejnehézzé váló hajó elsüllyedt.

A balszerencsés tengeralattjárót másnap kiemelték, majd javítását követően október 6-án újra vízrebocsátották. November 18-án Fiuméból áthajózott Póla kikötőjébe. Itteni tartózkodása során állt hivatalosan is hadrendbe 1917. november 23-án. December 5-én futott ki első őrjáratára, a torkolata elé. December 9-én észlelt és megtámadott egy olasz PN-naszádot, azonban egy hirtelen fellépő periszkóp-meghibásodás következtében a hajó parancsnoka, Josef Holub sorhajóhadnagy kénytelen volt felhagyni az akcióval. A tengeralattjáró másnap visszatért Pólába.

1917. december 15-17. között a hajó ismét a Pó torkolatánál járőrözött. December 29-én a hajó parancsnokságát az addigi első tiszt Friedrich Sterz sorhajóhadnagy vette át. 1918. január 3-án a hajó ismét őrjáratozásra indult a Pó-folyó torkolata elé, támadást kísérelt meg egy olasz tengeralattjáró ellen, azonban a rossz időjárás miatt kénytelen volt felhagyni az akcióval, és másnap befutott Rovignóba. Január 5-én innen futott ki újra, majd sikertelenül próbált megtorpedózni egy olasz torpedónaszádot, majd két ellenséges gőzhajót. Január 6-án visszatért Rovignóba, ahonnan Brioniba, majd Pólába hajózott. Innen helyezték át 1918. január 16-án Triesztbe.

Január 16-tól több bevetést is végrehajt Velence kikötője ellen, azonban ezek nem hoznak sikert. Február 5-én az U–22-est Chioggia mellett egy olasz repülőgép támadta meg és hét bombát dobott rá. A repülőgép felbukkanását követően Sterz sorhajóhadnagy azonnal gyorsmerülésre adott parancsot, így a tengeralattjáró sértetlenül vészelte át a támadást. Tavasszal a hajót a Cattarói-öbölbe helyezték át, ahova 1918. május 5-én érkezett meg. Megérkezését követően Pólába indult, ahol javításon esett át, mivel a Cattaróba vezető hajóút során a búvárnaszád egyik elektromotorja meghibásodott. Augusztus 9-én tért vissza Cattaróba, ahonnan október 3-án indult járőrözésre a montenegrói partok elé. Több bevetést hajtott végre Antivari és Medua irányában. 1918. október 18-án ellenséges repülők támadták meg. Október 9-én az U–22 sikertelenül támadott meg egy ellenséges cirkálót.

Október 17-én Gravosába indult, ahonnan visszahajózott a Cattarói-öbölbe. Itt érte a háború vége, november 1-ével antant felügyelet alá került. Az 1920-as békeszerződés értelmében Franciaországnak ítélték jóvátételként, ahol még ugyanabban az évben szétbontották.

ParancsnokaiSzerkesztés

Név Rang Hivatal kezdete Hivatal vége
Josef Holub sorhajóhadnagy 1917. február 25. 1917. december 29.
Friedrich Sterz sorhajóhadnagy 1917. december 29. 1918. október 31.

ForrásokSzerkesztés