SStB Grünschacher - Sonnwendstein

gőzmozdonysorozat az osztrák-magyar Südliche Staatsbahnnál

Az SStB Grünschacher - Sonnwendstein egy Engerth-rendszerű, ún. támasztószerkocsis gőzmozdonysorozat volt az osztrák-magyar Südliche Staatsbahnnál (SStB).

SStB Grünschacher - Sonnwendstein
SStB Grünschacher - Sonnwendstein
Pályaszám
(SB 19 601–626)
(SB 33 901–926)
(BBÖ 371.01–10)
Általános adatok
GyártóCockerill/Seraing, Esslingen
Gyártásban1853-1854
Darabszám26 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés0-6-4T
Nyomtávolság1 435 mm
Hajtókerék-átmérő1 688 mm
Szolgálati tömeg56,1 t
Tapadási tömeg36,0 t
Gőzvontatás
JellegC2'n2t
Hengerek
Száma2
Átmérője474 mm
Dugattyú lökethossza610 mm
Gőznyomás7,4 at
Forrfelület136,0 m² (lángjárta)
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

Miután a Semmeringversenyen nyert négy mozdonyt a gyakorlatban nem tudták használni a Semmeringbahnon, Wilhelm von Engerth vezetésével a nyertesek előnyös megoldásait felhasználva egy új hegyi mozdonyt terveztek, mely építési formát később Engerth-rendszerű mozdonynak neveztek. A tervezet szerint a kazán súlyának egy részét a szerkocsi váza viselte (támasztószerkocsi). Ahhoz, hogy a szerkocsi tapadási súlyát ki tudják használni négy mozdonyon a főkeret és a szerkocsi tengelyei között fogaskerékkapcsolatot létesítettek. Mivel ezek és más hasonló megoldások sem váltak be az üzemben, később leszerelték őket.

Az első 26 mozdonyt a Cockerill Seraing-ben (16 db) és az Esslingeni Gépgyár (10 db) építette. Az első Cockerill moddony neve GRÜNSCHACHER, a Kesleré pedig KAPELLEN volt.

A sorozat mozdonyai az állami vasúttársaságok 1858-as eladásakor a Déli Vasúthoz kerültek, ahol a 19 sorozatba lettek beosztva. A sorozat valamennyi mozdonyát 1861 és 1864 között normál négycsatlós szerkocsis mozdonnyá építették át (a technikai adataik a 19 sorozatnál láthatóak). Az átépített mozdonyokat 1929-ig leselejtezték.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a SStB – Grünschacher bis Sonnwendstein című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. - Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

További információk szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
  • Hans Peter Pawlik, Josef Otto Slezak, Südbahn-Lokomotiven, Verlag Slezak, Wien, 1987, ISBN 3-85416-102-6