SZ–56

Az SZ–56 egy SZ típusú, IX-bisz sorozatú szovjet dízel-elektromos tengeralattjáró a második világháború idejéből.

SZ–56
Az SZ–56 tengeralattjáró Vlagyivosztokban kiállítva
Hajótípus	dízel-elektromos tengeralattjáró
Üzemeltető	Szovjetunió
Hajóosztály	IX-bisz sorozat
Pályafutása
Építő	194. sz. hajógyár, Leningrád (építés kezdete), 202. sz. hajógyár, Vlagyivosztok (befejezés)
Vízre bocsátás	1939. december 25.
Szolgálat vége	1955. március 14.
Sorsa	múzeumhajó
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	1090 t (lemerülve), 856 t (felszínen)
Hossz	77,7 m
Szélesség	6,4 m
Merülés	3,98 m
Maximális merülési mélység	100 m
Hajtómű	Két, egyenként 2000 LE-s dízelmotor két, egyenként 500 LE-s villamos motor
Sebesség	19,4 csomó (merülésben), 8,7 csomó (felszínen)
Fegyverzet	egy 45 mm-es és egy 100 mm-es löveg 6 db 533 mm torpedóvető cső (négy előre, kettő hátrafelé néző, összesen 12 db torpedó)
Legénység	42 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz SZ–56 témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

Építését 1936. november 24-én kezdték a leningrádi 194. sz. hajógyárban (Szudomeh). Félkész állapotban vasúton átszállították a vlagyivosztoki 202. sz. hajógyárba (Dalzavod), építését ott fejezték be. 1939. december 25-én bocsátották vízre Vlagyivosztokban. 1941. október 20-án állították hadrendbe, majd október 31-én csatlakozott a szovjet Csendes-óceáni Flottához.

Harci alkalmazása

1942. október 5-én az SZ–56-ot két másik egységgel (SZ–54, SZ–55) az Északi Flottához vezényelték. Az SZ–56 Grigorij Scsedrin parancsnoksága alatt a Csendes-óceánon, majd a Panama-csatornán és az Atlanti-óceánon áthajózva 2220 órás, közel 31 ezer km-es út után érkezett meg új állomáshelyére, Poljarnijba. A hajó 1943. március 8-án csatlakozott az Északi Flottához.

A második világháború alatt az SZ–56 nyolc (más adatok szerint hét) harci bevetést hajtott végre. A második világháború legeredményesebb szovjet tengeralattjárója volt. Ennek során 13 támadást, 30 torpedóindítást hajtott végre, összesen négy hajót (két hadihajót, két szállítóhajót) süllyesztett el, egyet megrongált. Bevetései során több mint 3 ezer vízibombát dobott le. 1944. március 31-én a hajót a Vörös Zászló érdemrenddel tüntették ki, majd 1945. február 23-án gárda-címet kapott.

A második világháború után

A második világháború után több évig továbbra is az Északi Flotta állományában szolgált. 1953-ban az északi tengeri útvonalon visszatért Vlagyivosztokba. 1953. november 6-án csatlakozott a Csendes-óceáni Flottához.

1955. március 14-én kivonták az aktív szolgálatból, fegyverzetét leszerelték, ezután úszó ellátó állomásként használták tovább. 1955. június 13-án átnevezték, a PZSZ–55 jelzést kapta, majd 1957. január 12-én egy ismételt átnevezés után a ZASZ–8 jelzést kapta. 1960. április 20-tól kiképző-gyakorló állomásként használták, szeptember 15-én pedig átnevezték UTSZ–14-re.

1975-ben múzeumhajóként Vlagyivosztokban, a szovjet Csendes-óceáni Flotta parancsnoksága előtt állították ki. A második világháborús győzelem 30. évfordulóján, 1975. május 9-én avatták fel.

Bevetései

• 1943. március 31. – 1943. április 19.
• 1943. július 11. – 1943. július 21
• 1943. május 14. – 1943. május 29.
• 1944. január [18. – 1944. február 4.
• 1944. február 20. – 1944. március 7.
• 1944. május 16. – 1944. május 31.
• 1944. július 11. – 1944. július 22.
• 1944. szeptember 16. – 1944. szeptember 27.

Elsüllyesztett hajók

• Eurostadt tankhajó (1118 BRT) – 1943. május 17.
• M 346 aknakereső hajó (551 BRT) – 1943. július 7.
• Ki 09 kísérőhajó 446 BRT) – 1943. július 19.
• Heindrich Schulte szállítóhajó (5056 BRT) – 1944. január 28.
• Wartheland szállítóhajó (5096 BRT) – 1944. május 17., a torpedó nem robbant fel, a hajó csak megrongálódott

Irodalom

• Enciklopegyija szovetszkih podvodnih lodok, ATSZ, 2004, ISBN 5-17-024904-7

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz SZ–56 témájú médiaállományokat.

• Az SZ–56 a Museum.ru-n (oroszul)