A „Gran Cratere” Vulcano szigetén, a háttérben Lipari
A „Gran Cratere” Vulcano szigetén, a háttérben Lipari

Vulcano (szicíliai nyelven: Vurcanu) a Tirrén-tengerben, Szicíliától északra elhelyezkedő vulkáni eredetű Lipari-szigetek (Lipari, Salina, Panarea, Stromboli, Filicudi és Alicudi) legdélibb tagja. A sziget nevét Vulcanus római istenről kapta, mivel az ókori rómaiak úgy tartották, a tűzhányó alatt található a tűz istenének műhelye. A mai vulkán szó e sziget nevéből eredeztethető.

A sziget a szomszédos Lipari közigazgatása alá tartozik, így azzal együtt az olaszországi Szicília régió Messina megyéjének része. A szigettel azonos nevet viselő, számos kis részből álló település összlakossága 500 fő körül van.

Vulcano szigetét már az ókorban ismerték tűzhányójának kitöréseiről, bár állandó lakossága valószínűleg a 19. századig nem volt. Az ókorban a görögök a Szantoríni szigetcsoport alá képzelték Héphaisztosz, a vulkánok és a kovácsmesterség istenének székelyét, a rómaiak ezt ide helyezték át – pontosabban Vulcanus egyes változatokban itt, mások szerint az Etna gyomrában rendezte be műhelyét. Mindenesetre Vulcanót az isten szent szigetének tekintették. A neve ekkor még görögösen Hierà vagy Hierà Ephaistou (Héphaisztosz szent szigete) volt; mai nevét csak Szicília és Dél-Itália görög lakosságának romanizálása után vette fel. Mivel ekkor a vulkán sokkal aktívabb volt, a régészek a szigeten ókori leleteket egyáltalán nem találtak. Félelmetes híre miatt még a 15. században sem mertek itt kikötni a hajósok.