Lipari-szigetek
A Lipari-szigetek (más néven „Éoli-szigetek”, olaszul Isole Eolie) vulkanikus szigetvilág a Tirrén-tengerben, Szicíliától északra. Népszerű turisztikai célpont, évente mintegy 200 ezren látogatnak el a szigetekre.
| Lipari-szigetek | |
 | |
| Vulcano látképe Lipariról | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Szicília |
| Megye | Messina megye |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 15 419 fő (2019) |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Tirrén-tenger |
| Szigetek száma | 8 |
| Nagyobb szigetek | Lipari, Vulcano, Salina, Filicudi, Alicudi, Stromboli és Panarea |
| Terület | 37,45 km² |
| Tengerszint feletti magasság | 926 m |
| Legmagasabb pont | Monte Fossa delle Felci |
| Időzóna | |
| Világörökség-azonosító | 908 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Lipari-szigetek
Pozíció Szicília térképén
| |
 é. sz. 38° 29′ 48″, k. h. 14° 56′ 09″Koordináták: é. sz. 38° 29′ 48″, k. h. 14° 56′ 09″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lipari-szigetek témájú médiaállományokat. | |
| Lipari-szigetek | |
| Világörökség | |
 | |
| Kilátás Vulcanóról, a Gran Cratere pereméről. Balra, a háttérben Salina, középen Lipari, jobbra Panarea látszik | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Világörökség-azonosító | 908 |
| Típus | Természeti helyszín |
| Kritériumok | VIII |
| Felvétel éve | 2000 |
| Elhelyezkedése | |
Lipari-szigetek
Pozíció Olaszország térképén
| |
| é. sz. 38° 32′, k. h. 14° 54′ | |
Neve szerkesztés
A „Lipari-szigetek” elnevezés a hely turisztikai népszerűsítése miatt terjedt el, mivel ezt a nevet könnyebb kiejteni, mint azt, hogy „Éoli”.
Szigetek szerkesztés
- Alicudi
- Filicudi
- Lipari, a szigetcsoport névadója egyben legnagyobb tagja
- Panarea
- Salina
- Stromboli
- Vulcano
Panarea szomszédságában a Basiluzzo nevű kopár szirt emelkedik néhány kisebb társával a tenger színe fölé.
Földtan szerkesztés
Valamennyi sziget 400–1000 méter magasra emelkedik ki az 1000–2000 méter mély tengerből. Ezeket a negyedidőszaki tűzhányókat földrajzilag az Appenninek belső vulkáni övezetébe soroljuk. A szigetcsoport vulkánjai földtani értelemben meglepően rövid idő alatt és egymáshoz viszonylag közel rendkívül változatos összetételű lávákat produkáltak a riolittól a bazaltig. Ennek alapján egyértelmű, hogy kialakulásuk meglehetősen összetett földtani folyamatok eredménye. A kutatók többsége szerint ennek fő tényezője az Afrikai-lemez betolódása nyugat–északnyugat felé, az Eurázsiai-lemez alá, a gyakorlatban azonban a két nagy litoszféralemez határán letöredezett mikrolemezek (mikroblokkok) bonyolult mozgásainak eredményeit láthatjuk.
A vulkanológusok két fő eruptív (vagyis kitörési) ciklust különböztetnek meg:
- az elsőben épült fel Panarea, Alicudi, Filicudi, Lipari és Salina,
- a második periódusban született meg Vulcano és Stromboli, miközben továbbfejlődött Salina, Lipari és Filicudi.
Az első fázis kőzetei mészalkáli jellegűek, növekvő káliumtartalommal. A második szakaszra a többnyire a szubdukciós területeken képződő káliumdús kőzetek (shoshonit, leucitos tefrit stb.) jellemzőek.
Történelem szerkesztés
A szigetekre i. e. 580-ban knidoszi telepesek érkeztek Pentathlosz vezetésével, és a mai Castello (más néven la Cittade) nevű falu helyén állapodtak meg. A területet a görög mitológiából ismert Aiolosz, a szelek istene után nevezték el, hiszen az ő jóindulata elengedhetetlen volt a hajósoknak.
Lipari városából a nekropolisz felé vezető út mentén fedezték fel régészek Démétér és Perszephoné szentélyét. A szigetek közelében vívta Róma és Karthágó Kr. e. 260-ban a híres lipari csatát. Iosephus Flavius írta egy embercsoportról, akik kapcsolatban álltak a Lipari-szigetekkel: "Elisza adta az Eliszeánusok nevét, kik az ő alattvalói voltak; ők a mai Éoliak". Elisza valójában egy bibliai alak: ő Elisah, Jáfet unokája, s Jáván fia.
1544-ben, mikor Spanyolország hadat üzent Franciaországnak, a francia király, I. Ferenc az oszmán szultántól, I. Szulejmántól kért segítséget. A szultán egy hajóhadat küldött a megsegítésükre Hajreddin Barbarossa (más néven Khair ad-Din) vezetésével, aki győzelmet aratott a spanyolok fölött, és Nápolyt is elfoglalta. Az ütközet következtében a Lipari-szigetek elnéptelenedtek. Később bevándorlók érkeztek az olaszok lakta szárazföldről, Szicíliából. Spanyolország is újra telepeket létesített a szigeteken.
1999-ben a Lipari-szigeteket az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
Népesség, közigazgatás szerkesztés
Lipari városának mintegy 11 000 lakója van. Közigazgatási szempontból – Salina kivételével – valamennyi sziget hozzá tartozik. Salinán három község található: Leni, Malfa és Santa Marina Salina.
Turizmus szerkesztés
A szigetek legfőbb látványosságai Stromboli és Vulcano aktív tűzhányói, de Vulcano melegvízű fürdőiről is („fango”) híres. A fő szigetet történelmi emlékei tették ismertté.
További információk szerkesztés
- BEBTE Vulkanológiai Kollektíva: Vulkántúrák – Dél-Olaszország (Kornétás, 2007) ISBN 978-963-9353-61-9
- UNESCO világörökség: a Lipari-szigetek (angolul)
- Turisztikai információk (olaszul)
- Princeton Encyclopedia of Classical Sites, 1976 (angolul)
- Hírek Lipariból (olaszul)
- Hollósy Ferenc: Aiolosz és Vulcanus birodalma: a Lipari-szigetek
