Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-32-1
A trolibusz olyan közúti tömegközlekedési villamos jármű, amelyet áramszedők kapcsolnak a felső vezetékéhez, amiből a mozgáshoz szükséges energiát kapja. Funkciója általában a közforgalmú autóbuszéhoz hasonló, a KRESZ definíciója szerint „elektromos felsővezetékhez kötött gépkocsi”.
Az elektromos hajtású közúti járművek története szinte egyidős a villamosokéval. Az első ilyen járművet 1882-ben helyezték üzembe Berlin közelében, egy 540 méter hosszú próbapályán. A korai trolibuszok többféleképpen kapcsolódtak a felső vezetékhez. Elterjedt megoldás volt a kontakt-kocsi — ennél a felső vezetéken egy görgős kiskocsi futott, és ezt a kiskocsit kötötte vezeték a járműhöz. Innen jön a „trolibusz” név is, mert a görgős kiskocsit (bevásárlókocsit) hívják trolley-nak. Később jelentek meg az egy-, majd kétrudas áramszedőt használó rendszerek. A kettős rúd-áramszedős rendszer (a Schiemann-rendszer) az 1920-as évektől terjedt végül el, főleg Angliából. Az utolsó egyrudas áramszedőjű trolibusz 1967-ig közlekedett Norvégiában.
A történelmi Magyarországon három korai trolibuszüzem működött: az első Nagyszebenben nyílt meg 1904. augusztus 3-án (ez még ugyanazon ősszel megszűnt), a második ezzel gyakorlatilag egyidejűleg Poprád és Ótátrafüred között 1904. augusztus 4-én és 1906-ig működött, a harmadik pedig a Pozsony–Vaskutacska vonalon üzemelt 1909–1915 között.