Poprád (település)
Poprád (szlovákul Poprad, németül Deutschendorf) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Poprádi járásának székhelye. A Magas-Tátra kapuja és egyik idegenforgalmi központja.
| Poprád (Poprad) | |||
 | |||
| Poprád sétálóutcája | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Poprádi | ||
| Rang | város | ||
| Első írásos említés | 1250 | ||
| Polgármester | Jozef Švagerko | ||
| Irányítószám | 058 01 | ||
| Körzethívószám | 052 | ||
| Forgalmi rendszám | PP | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 49 855 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 839 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 684 m | ||
| Terület | 63,01 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 49° 03′, k. h. 20° 18′49.050000°N 20.300000°EKoordináták: é. sz. 49° 03′, k. h. 20° 18′49.050000°N 20.300000°E | |||
| Poprád weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Poprád témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Nevének eredete
szerkesztésA város a rajta keresztülfolyó Poprád folyóról kapta a nevét.
Fekvése
szerkesztés
Késmárktól 15 km-re délnyugatra, a Poprádi-medence délnyugati részén, a Poprád folyó mellett, annak egy nagy kanyarulatában fekszik.
Története
szerkesztés
Már az őskorban lakott hely volt, a tatárjárás előtt jobbára szlávok lakták.
A város a tatárjárás után indult lassú fejlődésnek, amikor IV. Béla németeket telepített ide. Oklevélben először 1244-ben említik „villa Theutonicalis” néven, mai nevén pedig 1256-ban „Poprad” néven. 1300-ban „Popprat”, 1310-ben „Villa Tedescha”, 1328-ban „Teutschendorff”, 1346-ban „Popradzaza” 1412-ben „Dewchendorff” néven említik. Főként mezőgazdasági jellegű település volt, mely lentermesztésével, lenvásznaival és kitűnő káposztájával szerzett magának hírnevet. 1412-ben Zsigmond ezt is elzálogosította 15 másik szepesi várossal együtt. A 16. században határában rézércet bányásztak, bányája a 18. századig működött. Papírgyárát 1692-ben alapították, kiváló minőségű papírt állítottak itt elő. Csak a 18. században indult nagyobb fejlődésnek vásári jogának elismerése és a kézművesség fejlődése – különösen a rézművesség – révén. Ekkor már vásártartási joga is volt. 1772-ben visszakerült Magyarországhoz és a 16 szepesi városhoz tartozott.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POPRÁD, vagy Poprádháza, Deutsendorf. Szepes Vármegyében, egygy a’ 16 Szepességi Városok közzűl, földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok, ’s másfélék is, fekszik Poprádvize mellett igen szép helyen; minekelőtte 1718-dikban el nem égett, sokkal gazdagabb Város vala. Tornyán ezek olvastathatnak: IVnIVs apposIte posVIt fVnDaMIna tVrrIs prospere; at aVgVstVs ContInVaVIt opVs. Ispotállya is van. Poprád-vize gyakran meg szokta önteni legelőjit, ’s ollykor Gömör Vármegyében is kárt szokott szerezni, más javai ugyan meglehetősek, második osztálybéli.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Poprád, Deutschendorf, Szepes vgyében, vagyonos szepesi város a Poprád jobb partján, ut. p. Késmárkhoz délre 1 1/2 mfdnyire egy rónaságon: 425 kath., 745 evang. német lak., kik gyolcsot szőnek, pálinkát főznek, s hires rézmüvesek. Kath. és evang. anyatemplom. Kőhid a Poprádon. Vendégfogadó. Liszt- és papiros-malom. Elég erdő. Sok és jó káposzta. – A XVI szepesi városokhoz tartozik.”[3]
Egymás után alapították üzemeit: 1856-ban például sörfőzdéje nyílt. 1870-ben a Kassa–Oderbergi Vasút egyik fontos állomása lett, jelentősége ekkor nőtt meg. 1876-ban gabonaraktár épült. A 19. század végére fejlett iparváros lett. 1904-ben alapították azt a lakatosműhelyt, melyből később kifejlődött a Tátrai Vagongyár. 1907-ben pénzintézet, 1908-ban villanytelep és konzervgyár épült, valamint ekkor alapították a Tátrai villanyvasutat is. Ekkor épültek ki a Tátra turistaútjai. Lakói közül sokan a növekvő turizmusból éltek, fiákeresek, fuvarozók voltak. 1913-ban alapították önsegélyező egyletét.
A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott rendezett tanácsú városként.
1945 után lakossága megtízszereződött, részben a hozzácsatolt Szepesszombat, Felka, majd az 1960-ban csatlakozott Strázsa és az 1974-ben csatlakozott Mateóc lakosságának, részben az iparfejlesztésnek és a nagy lakótelepek felépítésének köszönhetően.
Közlekedés
szerkesztés
Népessége
szerkesztés1910-ben 2283-an lakták, ebből 818 német, 758 szlovák és 689 magyar.
2011-ben 52 862 lakosából 43 020 fő szlovák volt.
2021-ben 49 855 lakosából 46 166 szlovák, 326 cseh, 205 cigány, 121 rutén, 101 magyar (0,2%), 73 ukrán, 58 lengyel, 56 vietnami, 41 német, 32 orosz, 26 kínai, 12 olasz, 11 morva, 9 albán, 8 zsidó, 6 horvát, 6 kanadai, 6 szerb, 6 angol, 4 bolgár, 3 román, 2 francia, 1 osztrák, 1 sziléziai, 1 koreai, 1 török, 1 ír, 73 egyéb, 2499 ismeretlen nemzetiségű.[4]
Nevezetességei
szerkesztés- Szent Egyed temploma 13. századi eredetű, a 15. században gótikus stílusban átalakított épület, korabeli freskókkal (érdekesség, hogy a freskókon Szent László király is jól felismerhető). A harangtorony 1685-ben épült reneszánsz stílusban.
- A Mária-oszlop 1834-ben készült barokk stílusban.
- Evangélikus temploma 1829–34-ből származik, klasszicista stílusú.
- Hétfájdalmú Szűzanya temploma az 1940-es évek elején épült.
- A Tátra Múzeumban – amelyet 1886-ban a Magyarországi Kárpát-egyesület alapított – a Tátra természetrajzi és néprajzi gyűjteménye látható. A múzeum előtt található a Magyarországi Kárpát-egyesület (MKE) választmányi tagjának, a Tátra Múzeum egyik alapítójának és mecénásának, Husz Dávidnak (1813–1889) emlékműve.
- A Városháza a 18-19. században épült klasszicista stílusban.
- Zsinagógája 1830-ban épült, klasszicista épület.
- Délre a hegyipark környezetében van Virágvölgy (Kvetnica) gyógy- és üdülőtelep. Az első épületeket a Magyarországi Kárpát-egyesület emeltette 1875-ben az egykori városi erdészlak környékén. Mai legnagyobb épülete 1932-ben épült fel.
Híres emberek
szerkesztés
- Itt született 1745-ben Bogsch János méhész, kertészeti szakíró, evangélikus tanár.
- Itt született 1776-ban Jakob Glatz (1776–1831), evangélikus lelkész
- Itt született Lenhardt Sámuel (Poprád, 1790 táján – Pest, 1840 után) réz- és acélmetsző.
- Itt született 1823-ban Alexy Károly szobrászművész.
- Itt született Kiss László (Leslie Kish) (1910–2000) amerikai magyar statisztikus, a mintavételi eljárások módszertani fejlesztője, az MTA tagja.
- Itt született 1870-ben Krompecher Ödön magyar orvos, patológus, egyetemi tanár.
- Itt született 1886-ban Hankó Béla magyar zoológus, ichthiológus, természettudományi szakíró.
- Itt született 1963-ban Miroslav Lajčák szlovák diplomata, politikus.
- Itt született 1963-ban Andrej Kiska Szlovákia 4. köztársasági elnöke
- Itt született 1964-ben Pavol Rankov író
- Itt született 1983-ban Daniela Hantuchová szlovák hivatásos teniszező.
Testvérvárosok
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 27.)
Források
szerkesztés- Lau, N. – Carnap-Bornheim, C. 2021: Grabkammer, Totenhaus, Ritualräume. Überlegungen zum Kammergrab von Poprad-Matejovce. Slovenská archeológia – Supplementum 2.
- Rodzińska-Nowak, J.: More Light? Some Remarks on the Function of a Roman Mortarium from the ‘Princely’ Grave in Poprad-Matejovce. Slovenská archeológia – Supplementum 2.
- Mikuláš Argalács 2008: Prechádzky starým Popradom.
- Ivan Chalupecký 1998: Dejiny Popradu.
- Jakob Melzer: A Poprád partjain fekvő s megjegyzésre méltó némelly városokról, falukról és omladékokról való topographico-historico-statistical jegyzések
