Poprád (település)

város Szlovákiában

Poprád (szlovákul Poprad, németül Deutschendorf) város Szlovákiában, az Eperjesi kerület Poprádi járásának székhelye. A Magas-Tátra kapuja és egyik idegenforgalmi központja.

Poprád (Poprad)
Poprád sétálóutcája
Poprád sétálóutcája
Poprád címere
Poprád címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásPoprádi
Rang város
Első írásos említés 1250
Polgármester Jozef Švagerko
Irányítószám 058 01
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám PP
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség52 037 fő (2015. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség839 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság684 m
Terület63,01 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Poprád (Szlovákia)
Poprád
Poprád
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 03′ 30″, k. h. 20° 18′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 03′ 30″, k. h. 20° 18′ 00″
Poprád weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Poprád témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nevének eredeteSzerkesztés

A város a rajta keresztülfolyó Poprád folyóról kapta a nevét.

FekvéseSzerkesztés

 
Poprád térképe

Késmárktól 15 km-re délnyugatra, a Poprádi-medence délnyugati részén, a Poprád-folyó mellett, annak egy nagy kanyarulatában fekszik.

TörténeteSzerkesztés

 
A város látképe

Már az őskorban lakott hely volt, a tatárjárás előtt jobbára szlávok lakták.

A város a tatárjárás után indult lassú fejlődésnek, amikor IV. Béla németeket telepített ide. Oklevélben először 1244-ben említik „villa Theutonicalis” néven, mai nevén pedig 1256-ban „Poprad” néven. 1300-ban „Popprat”, 1310-ben „Villa Tedescha”, 1328-ban „Teutschendorff”, 1346-ban „Popradzaza1412-ben „Dewchendorff” néven említik. Főként mezőgazdasági jellegű település volt, mely lentermesztésével, lenvásznaival és kitűnő káposztájával szerzett magának hírnevet. 1412-ben Zsigmond ezt is elzálogosította 15 másik szepesi várossal együtt. A 16. században határában rézércet bányásztak, bányája a 18. századig működött. Papírgyárát 1692-ben alapították, kiváló minőségű papírt állítottak itt elő. Csak a 18. században indult nagyobb fejlődésnek vásári jogának elismerése és a kézművesség fejlődése – különösen a rézművesség – révén. Ekkor már vásártartási joga is volt. 1772-ben visszakerült Magyarországhoz és a 16 szepesi városhoz tartozott.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POPRÁD, vagy Poprádháza, Deutsendorf. Szepes Vármegyében, egygy a’ 16 Szepességi Városok közzűl, földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok, ’s másfélék is, fekszik Poprádvize mellett igen szép helyen; mindekelőtte 1718-dikban el nem égett, sokkal gazdagabb Város vala. Tornyán ezek olvastathatnak: IVnIVs apposIte posVIt fVnDaMIna tVrrIs prospere; at aVgVstVs ContInVaVIt opVs. Ispotállya is van. Poprád-vize gyakran meg szokta önteni legelőjit, ’s ollykor Gömör Vármegyében is kárt szokott szerezni, más javai ugyan meglehetősek, második osztálybéli.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Poprád, Deutschendorf, Szepes vgyében, vagyonos szepesi város a Poprád jobb partján, ut. p. Késmárkhoz délre 1 1/2 mfdnyire egy rónaságon: 425 kath., 745 evang. német lak., kik gyolcsot szőnek, pálinkát főznek, s hires rézmüvesek. Kath. és evang. anyatemplom. Kőhid a Poprádon. Vendégfogadó. Liszt- és papiros-malom. Elég erdő. Sok és jó káposzta. – A XVI szepesi városokhoz tartozik.[3]

Egymás után alapították üzemeit: 1856-ban például sörfőzdéje nyílt. 1870-ben a Kassa–Oderbergi Vasút egyik fontos állomása lett, jelentősége ekkor nőtt meg. 1876-ban gabonaraktár épült. A 19. század végére fejlett iparváros lett. 1904-ben alapították azt a lakatosműhelyt, melyből később kifejlődött a Tátrai Vagongyár. 1907-ben pénzintézet, 1908-ban villanytelep és konzervgyár épült, valamint ekkor alapították a Tátrai villanyvasutat is. Ekkor épültek ki a Tátra turistaútjai. Lakói közül sokan a növekvő turizmusból éltek, fiákeresek, fuvarozók voltak. 1913-ban alapították önsegélyező egyletét.

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott rendezett tanácsú városként.

1945 után lakossága megtízszereződött, részben a hozzácsatolt Szepesszombat, Felka, majd az 1960-ban csatlakozott Strázsa és az 1974-ben csatlakozott Mateóc lakosságának, részben az iparfejlesztésnek és a nagy lakótelepek felépítésének köszönhetően.

NépességeSzerkesztés

1910-ben 2283-an lakták, ebből 818 német, 758 szlovák és 689 magyar.

2011-ben 52 862 lakosából 43 020 fő szlovák volt.

2021-ben 49 855 lakosából 46 166 szlovák, 326 cseh, 205 cigány, 121 rutén, 101 magyar (0,2%), 73 ukrán, 58 lengyel, 56 vietnami, 41 német, 32 orosz, 26 kínai, 12 olasz, 11 morva, 9 albán, 8 zsidó, 6 horvát, 6 kanadai, 6 szerb, 6 angol, 4 bolgár, 3 román, 2 francia, 1 osztrák, 1 sziléziai, 1 koreai, 1 török, 1 ír, 73 egyéb, 2499 ismeretlen nemzetiségű.[4]

 
A Magas-Tátra Poprád felől

NevezetességeiSzerkesztés

Híres emberekSzerkesztés

 
A Déli lakótelep

TestvérvárosokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Lau, N. - Carnap-Bornheim, C. 2021: Grabkammer, Totenhaus, Ritualräume. Überlegungen zum Kammergrab von Poprad-Matejovce. Slovenská archeológia - Supplementum 2.
  • Rodzińska-Nowak, J.: More Light? Some Remarks on the Function of a Roman Mortarium from the ‘Princely’ Grave in Poprad-Matejovce. Slovenská archeológia - Supplementum 2.
  • Mikuláš Argalács 2008: Prechádzky starým Popradom.
  • Ivan Chalupecký 1998: Dejiny Popradu.
  • Jakob Melzer: A Poprád partjain fekvő s megjegyzésre méltó némelly városokról, falukról és omladékokról való topographico-historico-statistical jegyzések

További információkSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés