Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-40-1

< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
1966-ban készült portréképe
1966-ban készült portréképe

Grandpierre K. Endre (anyakönyvi nevén Kolozsvári Grandpierre Endre) (Hódság, 1916. október 6.Budapest, 2003. július 17.) magyar író, költő, gondolkodó és magyarságkutató. Ősei Franciaországból elűzött hugenotta nemesek voltak. Két fia Grandpierre Attila csillagász, író, költő, a fizikai tudományok kandidátusa, zenész és Grandpierre Károly festőművész.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán végzett. Aktívan sportolt, futásban ifjúsági országos bajnok volt. Fiatal korában inkább költőként vált ismertté. Fogadalom című versét az 1956-os forradalom alatt beolvasták a Magyar Rádióban, Magamról című költeménye pedig az angol (BBC) rádió adásában szerepelt. Történészként a magyar történelem azon részeit kutatta, amikkel nemigen foglalkoztak kortársai, így a „Fekete hóesés” című művében arról írt, hogy Zrínyi Miklóst 1664-ben nem vadkan sebezhette halálra, hanem egy merénylő. Az úgynevezett magyarságkutatásról publikált munkáit a magyar történettudomány nem fogadta el. A „nemzeti ősvallás” alapjainak lerakására irányuló erőfeszítései gyakorlatilag visszhangtalanok maradtak.

Közvetlenül László Gyula 1978-as „kettős honfoglalás” elmélete után, 1979-ben tette közzé a Tárih-i-Üngürüsz ismertetését. Az ősgesztát az 1860-as években Vámbéry Ármin és Budenz József is ismertette, az 1960-as években Törökországban török nyelven Hazai György több írást is publikált a műről. Grandpierre érdeme, hogy a krónika magyar nyelven is elérhetővé vált, hiszen ő érte ezt el a Művelődésügyi Minisztériummal levelezve az ősgeszta megjelentetése érdekében (60483/80-as ügyiratszám) és nagy hatású tanulmányával. Az 1970-es években felhívta a figyelmet arra is, hogy a krónikában található egy, a közismerttől egészen eltérő csodaszarvas-történet is.