Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-33-2
A szalánkeméni csata 1691. augusztus 19-én zajlott le a délvidéki Szalánkemén falu mellett, a Duna jobb partján. A Szent Liga szövetségében harcoló, Badeni Lajos őrgróf vezette Habsburg- és német-római császári haderő nagy győzelmet aratott a Köprülü Musztafa nagyvezír által irányított, jelentős számbeli fölényben lévő török hadak fölött.
Mindkét haderőt tapasztalt hadvezérek vezették; Badeni Lajos fővezér, Guido von Starhemberg osztrák, Hans Albrecht von Barfus porosz, De Souches francia tábornokok, velük Jovan Monasterlija szerb felkelő csapatai. A török tisztikart a XIV. Lajos által küldött francia katonai tanácsadók is segítették. A Belgrád felé vonuló Badeni Lajos csapatai Szalánkeménnél egy dombháton foglaltak állást. A Zimonyból kimozduló törökök az ütközet előtti éjszaka briliáns manőverrel körülzárták a császári tábort, elvágva annak utánpótlását és visszavonulási útvonalait. A többször megismételt kitörési kísérletek igen súlyos véráldozatokkal jártak, mert a janicsárok minden rohamot visszavertek, de végül a korszerűbben felszerelt, jól kiképzett és fegyelmezett, modern tüzérségük erejére támaszkodó császári egységek az őrgróf által személyesen vezetett lovasrohammal, véres küzdelemben felülkerekedtek. Badeni Lajos gazdag hadizsákmánnyal tért vissza Bécsbe.
A csatában elesett maga Köprülü nagyvezír, Ibrahim pasa, a szeraszker, számos pasa és török katonai méltóság. A keresztény oldalon életét vesztette (sokak mellett) Holstein hercege, De Souches táborszernagy és Zrínyi Ádám magyar zászlósúr, Zrínyi Miklós egyetlen fia. A keresztény koalíció szalánkeméni győzelme a Magyarország területének a töröktől elhódítására indított Habsburg–török háborúk egyik legvéresebb ütközete volt. A Habsburg-haderő a győzelmet kihasználva az év végére visszafoglalta a Szerémség nagyrészét. A vereség több évvel visszavetette az újabb török hadjáratokat a Balkánon, tehermentesítve a Habsburgoknak a rajnai fronton háborúzó haderejét.