Saint-pol-de-léoni csata

A saint-pol-de-léoni csatát az angolok és a franciák vívták a százéves háborúban, 1346. június 9-én Bretagne-ban. A jóval kisebb angol sereg súlyos vereséget mért ellenfelére.

Saint-Pol-de-Léon-i csata
Konfliktus Breton örökösödési háború
Százéves háború
Időpont 1346. június 9.
Helyszín Saint-Pol-de-Léon, Bretagne
Eredmény Angol-breton győzelem
Szemben álló felek
Royal Arms of England (1198-1340).svg Anglia
Armoiries Bretagne - Arms of Brittany.svg Montfort-ház
Armoiries Bretagne - Arms of Brittany.svg Blois-ház
Parancsnokok
Blason Thomas Dagworth.svg Sir Thomas DagworthBlason Blois-Châtillon.svg Blois-i Károly, breton herceg
Szemben álló erők
180
kb. 1000
Veszteségek
Térkép
Saint-Pol-de-Léon (Franciaország)
Saint-Pol-de-Léon
Saint-Pol-de-Léon
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 41′ 07″, ny. h. 3° 59′ 11″Koordináták: é. sz. 48° 41′ 07″, ny. h. 3° 59′ 11″

ElőzményekSzerkesztés

1346 tavaszán a francia udvar támogatásával Blois-i Károly breton herceg sereget gyűjtött, hogy megverje a hercegségben állomásozó kis létszámú angol angol hadat és helyi szövetségeseit. Hadserege vazallusaiból, Bretagne északi és keleti arisztokratáiból, azok bérlőiből, fríz, burgundiai, savoyai és genovai zsoldosokból, valamint a Languedocból átvezényelt gyalogosokból állt.[1]

A herceg azt tervezte, hogy csapatai megostromolják a három angol erősséget, Brest kikötővárost, La-Roche-Derrient és Lesnevent, majd megtisztítják a parti sávot az angoloktól. Az angolok hosszabb ideje nem kaptak komoly utánpótlást, és csak néhány száz katonára számíthattak. A hírek hallatára a szövetséges breton urak is kezdtek elpártolni tőlük.[2]

Az ütközetSzerkesztés

Thomas Dagworth parancsnok egy nyolcvan lovagból és száz íjászból álló csapattal felderítésre indult, amikor 1346. június 9-én, kevéssel hajnal után beleütközött Károly herceg csapataiba, Saint-Pol-de-Léon közelében. A franciák túlerőben voltak, és harcra kényszerítették az angolokat, akik egy domb tetején beásták magukat. Az angolokat a franciák három oldalról körbevették, majd gyalogosan támadták. Az angolok, elsősorban a hosszúíjászoknak köszönhetően, minden rohamot visszavertek. Az utolsó, kora esti támadást Károly herceg vezette, de az is elbukott. A franciák kénytelenek voltak visszavonulni, és halottaikat, sebesültjeiket hátrahagyni. A csatát valamennyi angol lovag túlélte, igaz, mindannyian megsebesültek.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Jonathan Sumption 495. oldal
  2. a b Jonathan Sumption 496. oldal

ForrásokSzerkesztés

  • Jonathan Sumption: Jonathan Sumption. The Middle Ages: The Hundred Years War - Trial by Battle. University of Pennsylvania Press (1999). ISBN 978 081 2216 5547