Salvatore Giuliano

Salvatore Giuliano [sálvátór dzsulijáno] (Montelepre, 1922. november 16. – Castelvetrano, 1950. július 5.) szicíliai bandita és szeparatista. 1950-ben Olaszország legkörözöttebb bűnelkövetője volt. Giuliano idejében úgy tekintettek rá, mint Szicília függetlenségének hősére, egyfajta modernkori Robin Hoodra, de valójában közönséges bűnöző volt.

Salvatore Giuliano
Született	1922. november 16. Montelepre
Elhunyt	1950. július 5. (27 évesen) Castelvetrano
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 1950. július 5.) olasz (1922. november 16. – 1946. június 18.)
Foglalkozása	independence activist
A Wikimédia Commons tartalmaz Salvatore Giuliano témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Giuliano Palermo vidékén született, idősebb Salvatore Guiliano és Maria Lombardo gyermekeként. A családban ő volt a legkisebb, rajta kívül egy bátyja és két nővére volt. Otthon csak Turiddu-nak, vagy Turi-nak hívták.
Már fiatalkorában Amerikába akart települni, s később törvényenkívüli lett belőle. Mint feketepiaci űzér kezdett tevékenykedni, egészen 1943-ig. Ebben az évben Szicíliát brit és amerikai csapatok kezdték megszállni. A szigeten állomásozó olasz hadsereg letette a fegyvert és nem volt hajlandó harcolni a fasiszta Olaszországért, így a megszállók elleni harcot már kizárólag csak a német egységek folytatták.

Két hónappal a megszállást követően Giuliano meggyilkolt egy csendőrt, aki le akarta tartóztatni. Ezután elmenekült és bandát szervezett.
Giuliano a szicíliai maffiával is kapcsolatba került, akiknek börtönben ülő főnökével, Lucky Lucianóval az amerikaiak egyezséget kötöttek, mely szerint szabadon engedik, ha a szövetségesek szicíliai hadműveleteit a maffia nem akadályozza, sőt még segítséget is nyújtottak a fasisztákkal és németekkel szembeni ellenállás fokozására. E kapcsolattal a háta mögött Giuliano megúszta azt, hogy letartóztassák.
Bandája a környék hegyeiben rejtőzködött és szabályos haramia módszereket alkalmazva hajtotta végre bűncselekmények egész sorozatát. Giulianónak közben kapcsolatai épültek ki a sziget függetlenségéért küzdő szeparatista csoportokkal, akiknek törekvései Mussolini uralmának idején erősödtek fel. A szeparatisták úgy nevezték mint a „szicíliai hadsereg” ezredesét. Ez az állítólagos hadsereg Giuliano bandája volt, s a bűnözők effajta beállításával Giulianonak a függetlenség eszméjével rokonszenvező lakosság támogatását is sikerült megnyernie, de leginkább a maffiával fenntartott kapcsolatai védték meg a törvénytől.

Giuliano tetteit nézve nem nevezhető hősnek. Rendszerint a falvak és városok lakosságát is megtámadta szabadcsapata. Emberei sokakat megöltek, másokat váltságdíj fejében túszul ejtettek. A szicíliaiak körében azonban rendkívül népszerű volt sokáig, balladák, kisebb elbeszélések, legendák és dalok születtek róla.
1947-re azonban Giuliano elvesztette minden népszerűségét. Egy faluban San Giuseppe Jatóban nagy tömeg kísérte figyelemmel Girolamo Li Causi kommunista szónok beszédét május 1-jén, amikor a közeli hegyről Giuliano és bandája hidegvérrel gépfegyverekből és puskákból tüzet nyitottak a civilekre. A támadásnak valószínűleg az lehetett az oka, hogy a baloldal is nyíltan felemelte a szavát a maffia és Giuliano ellen. A szicíliai nyelven Purtedda dâ Ginestra-nak nevezett véres terrorcselekmény 11 halálos áldozatot követelt és 33 ember megsebesült. A fegyvertelen szicíliai lakosok ellen elkövetett gaztette kiábrándította a Giulianot hősként imádó emberek legtöbbjét.
A maffia megvonta tőle a támogatást, részben a san giuseppei támadásért, részben azért, mert római kormány ettől kezdve már fő céljának tekintette Giuliano elfogását és eddigre legalább kétezer csendőrt küldtek már ellene.

Giuliano halála

Az olasz csendőrségnek Giuliano egyik embere, a testőre Gaspare Pisciotta jelentést tett főnöke hollétéről, cserébe azért, hogy elengedik neki a bandában való részvételét. Pisciotta azzal csalta tőrbe Giulianot, hogy a kormány rajta keresztül amnesztiát ígér neki, ha felhagy a tevékenységével, s szabadon távozhat Amerikába.
1950. július 5-én Pisciotta Castelvetranoban levő házához igyekezett, ahol a csendőrség már várt rá, s azon nyomban bekerítették. Halálával kapcsolatban két verzió létezik: az egyik miszerint a csendőrök automata gépfegyverekből nyitottak rá golyózáport, a másik, hogy Pisciotta ölte meg, s miután a csendőrök meg akartak bizonyosdni, hogy valóban meghalt, még egyszer rálőttek a fegyvereikből.

Giulianoról 1987-ben film készült Christopher Lambert főszereplésével, Szicíliai címen, amelyhez sokak szerint alapjául Felice Chilanti: Három zászlót Salvatore Giulianónak c. dokumentumregénye szolgált és Mario Puzo: A Szicíliai c. regényét használták fel.

Források

• Reader's Diegest: A múlt nagy rejtélyei, 1994. ISBN 963-8475-00-5