Főmenü megnyitása

San Carlos-palota (Bogotá)

bogotái épület

A San Carlos-palota (spanyolul: Palacio de San Carlos) a kolumbiai főváros, Bogotá egyik műemléke. Ma a külügyminisztérium székhelye.

San Carlos-palota
Palacio de San Carlos
Palacio de San Carlos.JPG
Település Kolumbia Bogotá, La Candelaria kerület
Cím Calle 10
Építési adatok
Építés éve 16. század
Építési stílus neoklasszicista építészet
Hasznosítása
Felhasználási terület külügyminisztériumi épület
Tulajdonos Kolumbia kormánya
Elhelyezkedése
San Carlos-palota (Bogotá)
San Carlos-palota
San Carlos-palota
Pozíció Bogotá térképén
é. sz. 4° 35′ 47″, ny. h. 74° 04′ 29″Koordináták: é. sz. 4° 35′ 47″, ny. h. 74° 04′ 29″
A Wikimédia Commons tartalmaz San Carlos-palota témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A palota építését Francisco Porras Mejía, a székesegyház fődiakónusa rendelte el a 16. században, amikor Santafé (a mai Bogotá) az Új-granadai Alkirályság fővárosa volt. Az épület 1605. október 18-ig arisztokrata családok lakóhelyéül szolgált, ám ekkor a fődiakónus leszármazottai eladták Bartolomé Lobo Guerrero érseknek, és az érsek által alapított San Bartolomé szeminárium költözött bele.[1]

Ez a szeminárium egészen 1767-ig működött itt, de ekkor III. Károly spanyol király kitiltotta a jezsuitákat a spanyol gyarmatokról, így az intézet is megszűnt. Ugyanebben az évben rendezték be az épületben a város első nyomdáját, és ekkortól kezdve kezdték az épületet San Carlos néven nevezni, de az bizonytalan, hogy melyik Károlyról (Carlosról) van szó: lehetséges, hogy a(z egyébként nem szent) király volt a névadó, de valószínűbb, hogy Borromeo Szent Károly. 1777. január 7-től kezdve itt működött a főváros első közkönyvtára is, valamint az elnöki díszőrség első székhelye is ez a palota lett.[1]

Miután a 19. század elején Kolumbia kivívta függetlenségét, az ország pénzügyi helyzete igencsak leromlott, ezért Francisco de Paula Santander tábornok 1822. március 12-i rendeletével eladhatóvá tette az épületet. Mivel 1827. november 16-án erős földrengés rázta meg a fővárost, és súlyos károk keletkeztek a mai Capitoli Nacional helyén állt elnöki palotában is, Simón Bolívar úgy döntött, megveszi a San Carlos-palotát, és ideköltözteti a kormány székhelyét. A 70 000 pesós vételre 1828. február 22-én került sor.[1]

1908. július 10-én a palotába a kancellária költözött be. 1937 táján a kormány megvásárolta a palota keleti szomszédságában található területeket, hogy ott új, a Calle 10 utcára nyíló bejárati részt építsen az épülethez. Eltervezték, hogy építenek egy új, három szintes tömböt, ahol a minisztérium irodái kapnak helyet, az eredeti részt pedig megtartják a fogadások számára. Az építészeti tervek elkészítésével Pietro Cantinit bízták meg. 1975-ben a palotát műemlékké nyilvánították, 1981. december 4-én pedig a kolumbiai diplomácia székhelyévé tették. 1993. december 23-án a külügyminisztérium megkapta a palotához csatolt többi épületet is.[1]

LeírásSzerkesztés

Az épület Bogotá történelmi belvárosában, La Candelaria kerületben található a Calle 10 utca déli oldalán. Ez az utca viszonylag szűk, de a palota kissé hátrébb áll, mint a környező épületek, így előtte az utca kiszélesedik. Az utca felől látható, kőburkolatú rész háromszintes, bejárata középen helyezkedik el. Mellette 5–5, téglalap alakú ablak helyezkedik el, a második és a harmadik szinten 11–11.

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c d Historia (spanyol nyelven). Cancillería. (Hozzáférés: 2018. december 7.)