Főmenü megnyitása

A Santa Cruz-szigeteki csata tengeri ütközet, japán forrásokban a dél-csendes-óceáni csata (南太平洋海戦?) volt a Japán Császári Haditengerészet és az Amerikai Haditengerészet flottaerői között a második világháború idején. Összességében a negyedik repülőgép-hordozókkal megvívott ütközete a csendes-óceáni háborúnak és a negyedik főbb mozzanata a guadalcanali hadjáratnak. A hasonló intenzitású korall-tengeri csata, a midwayi csata és a kelet-Salamon-szigeteki csata eseményeihez hasonlóan itt is közel voltak a közvetlen látótávolságú hadvezetéshez. Ehhez képest inkább a hordozófedélzeti és a szárazföldi repülőerők domináltak.

Santa Cruz-szigeteki csata
A USS Enterprise a Santa Cruz-szigeteknél, távoli fény a USS South Dakota egyik légvédelmi ütegeiből
A USS Enterprise a Santa Cruz-szigeteknél, távoli fény a USS South Dakota egyik légvédelmi ütegeiből

Konfliktus második világháború, Csendes-óceáni hadszíntér
Időpont 1942. október 2527.
Helyszín Santa Cruz-szigetek, Csendes-óceán
Eredmény pürrhoszi japán harcászati győzelem,
amerikai hadászati győzelem
Szemben álló felek
Szövetségesek Flag of the United States (1912-1959).svgAmerikai Egyesült ÁllamokFlag of Japan.svgJapán Birodalom
Parancsnokok
US Naval Jack 48 stars.svgWilliam F. Halsey
US Naval Jack 48 stars.svgThomas C. Kinkaid
Naval Ensign of Japan.svgJamamoto Iszoroku
Naval Ensign of Japan.svgKondó Nobutake
Naval Ensign of Japan.svgNagumo Csúicsi
Szemben álló erők
2 repülőgép-hordozó
1 csatahajó
6 cirkáló
14 romboló
136 repülőgép[1]
3 flotta-hordozó és 1 könnyű-rep.hordozó
4 csatahajó
10 cirkáló
1 könnyűcirkáló
22 romboló
199 repülőgép[2][3]
Veszteségek
elsüllyedt: 1 repülőgép-hordozó, 1 romboló
megrongálódott: 1 repülőgép-hordozó, 2 romboló
81 repülőgép megsemmisült
266 halott[4]
megrongálódott: 1 flotta- és 1 könnyű-rep.hordozó, 1 cirkáló
99 repülőgép megsemmisült
400–500 halott[5]
d. sz. 8° 38′, k. h. 166° 43′Koordináták: d. sz. 8° 38′, k. h. 166° 43′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Cruz-szigeteki csata témájú médiaállományokat.

Az ütközet célja japán részről annak a szárazföldi offenzívának a támogatása volt, amely a szövetséges csapatokat kiűzte volna a guadalcanali és körzetében levő szigetekről, melyek 1942 szeptembere óta egyre nagyobb ellenállást képviseltek a japán császári csapatokkal szemben. A szárazföldi offenzívát október 20–25. közé tervezték, mellyel egybekötve a szövetséges tengeri erőket is szét akarták forgácsolni. A japán repülőgép-hordozókat és nagyobb kísérőhajóikat a Salamon-szigetektől délre helyezték el, reményeik szerint döntő ütközetre késztetve az amerikai repülőgép-hordozók erőit, mellyel megnyílna az út a szárazföldi támadás hathatós támogatásához. Az újdonsült amerikai hadvezetés hasonló sikerekben bízott, noha az erőfölény mérlege ismét és egyben utoljára a japán flottaerők felé billent.

Az október 23-án este kezdődő japán kísérlet Henderson Field repülőterének birtoklásáért kezdett kudarcba fulladni, a beásott szövetséges csapatok sikeresen vertek vissza minden japán szárazföldi támadást, dacára a két sikeres tengeri rajtaütésnek, a repteret bombázó japán csatahajó-kötelékek jelentős károkat okoztak. A japán támadást segítendő flottájuk truki támaszpontjukról dél felé indult, az amerikai flottakötelék pedig észak felé, a két flotta 1942. október 26-án reggel vette fel egymással a vizuális kapcsolatot tengeri felderítő repülőgépeik révén, a Santa Cruzi főszigettől észak-északnyugatra. Délután a légitámadás-sorozatot követően a szövetséges flotta visszavonta erőit az ütközet helyszínéről, mivel két repülőgép-hordozójából egy a megsemmisülés közelében járt, a másik pedig szintén megrongálódott. A japán erők is visszavonulást rendeltek el, ugyanis repülőerejük személyi- és repülőgép-állománya olyan mértékű veszteségeket szenvedett, köszönhetően az amerikai légvédelmi tüzérségnek, mellyel már nem tudtak volna sem hatékony támadást vezetni, sem hatékony védelmet felállítani, továbbá egy flotta-hordozójuk és egy könnyű-hordozójuk is jelentősen megrongálódott. Ezek a tények döntően befolyásolni fogják a következő fél év csendes-óceáni tengerészeti eseményeit. Noha harcászati sikereik vitán felül állnak, a japán veszteségek olyan magasak voltak, melyek időleges pótlása meghaladta a szövetségeseket, főként az USA-t értet, akik noha egy hordozót elvesztettek, heteken belül, november közepére és végére kettő ismét kifut a javítóüzemekből. Repülőerőik pedig kevesebb veszteséggel vissza tudtak vonulni, eszköz- és személyi állományban pedig minőségi és mennyiségi javulást érnek el. Kétségkívül ez egy pürrhoszi győzelem volt a japánoknak, melyet követően a japán repülőgép-hordozók már nem játszottak jelentős szerepet a guadalcanali hadjáratban. Azt végül a szövetséges csapatok nyerték meg, a szigetet végleg birtokba vették.

Az ütközetet a USS Hornet 27-e hajnali elmerülésével zárják le, ebben az időben néhány PBY Catalina még bombatámadásokat hajtott végre japán hadihajók ellen. Ez volt az utolsó előtti flotta-repülőgép-hordozó, melyet ütközetekben elvesztett az Amerikai Haditengerészet a második világháborúban. A következő és utolsó áldozatok három-négy nap híján két évvel később következnek be a Fülöp-szigeteknél.[6]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Santa Cruz Islands című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 373. o.
    Repülőgép-hordozók (2): USS Hornet, USS Enterprise;
    csatahajó (1): USS South Dakota;
    nehézcirkálók (6): USS Northampton, USS Pensacola, USS Portland;
    könnyűcirkálók: USS San Diego, USS Juneau, USS San Juan;
    rombolók (14): USS Anderson, USS Smith, USS Porter, USS Russell, USS Morris, USS Mustin, USS Mahan;
    a repülőgépek megoszlása: 63 db F4F Wildcat, 47 SBD Dauntless, 26 TBF Avenger. A 136 darabban nincsenek benne az Espiritu Santo-n települő B–17-esek (melyek rövid, de jelentős szerepet játszottak) és a környéken működő vízirepülőgépek és repülőcsónakok.
  2. Lásd Order of Battle - Battle of the Santa Cruz Islands. Hozzáférés 2012. július 22.
    Repülőgép-hordozók (4): Sókaku, Zuikaku, Zuihó és a Dzsunjó könnyű-repülőgép-hordozó;
    csatahajók (4, a teljes Kongó osztály): Kongó, Haruna, Hiei, Kirishima;
    nehézcirkálók (): Nacsi, Atago, Takao, Mjókó, Maja, Tone (1937), Csikuma;
    könnyűcirkáló (): ;
    rombolók (22): Akigumo, Makigumo, Teruzuki
  3. Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 373. o.
    A repülőgépek megoszlása: 87 A6M Zero, 68 Aichi D3A, 57 B5N torpedóvető és 1 D4Y repülő vezetési harcálláspont.
  4. Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 401. o. és John B. Lundstrom, Guadalcanal Campaign, 456. o.
    Halottak megoszlása: Hornet 118, Enterprise 44, Smith 57, Porter 15, Pensacola 3, South Dakota 2, Morris 1 és 22 repülőszemélyzet. Négy amerikai pilóta/lövész fogságba esett. A teljes amerikai repülőgép-veszteség: 32 Wildcat, 31 SBD Dauntless és 18 TBF Avenger.
  5. Lásd Richard B. Frank: Guadalcanal, 400–401. o. és Mark R. Peattie, 180. és 339. o., valamint John B. Lundstrom, Guadalcanal Campaign, 454. o.
    Halottak megoszlása: Zuihó (ismeretlen), Sókaku 60, Csikuma 190, Teruzuki 7 és 148 repülőszemélyzet (Sókaku 55, Zuikaku 57, Zuihó 9 és Dzsunjó 27). A teljes japán repülőgép-veszteség: 27 Zero, 40 zuhanóbombázó, 29 torpedóvető és 1 D4Y repülő vezetési háp.
  6. A USS Princeton 1944. október 24-i elvesztése óta nem süllyedt el amerikai flotta-repülőgép-hordozó ütközetekben. A második világháborúban mindössze egy repülőgép-anyahajót, öt flott-repülőgép-hordozót és hat kísérő-repülőgép-hordozót vesztettek el. A tizenkét hadihajóból – Langley, Lexington, Yorktown, Wasp, Hornet, Liscome Bay, Block Island, Princeton, Gambier Bay, St. Lo, Ommaney Bay, Bismarck Sea – ötöt az 1942-es évben vesztettek el. Az utolsó két kísérő-hordozó-veszteség 1945 első két hónapjában következett be: január 4-én a USS Ommaney Bay és Ivo Dzsimánl a USS Bismarck Sea.

ForrásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Santa Cruz-szigeteki csata témájú médiaállományokat.
Magyar nyelven