Sara Lazarus

Sara Lazarus (Wilmington, 1962. április 1. –) Franciaországban élő amerikai énekesnő.

Sara Lazarus
Életrajzi adatok
Született1962. április 1. (62 éves)[1]
Wilmington
IskoláiHarvard Egyetem
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerénekhang
Tevékenységénekes
KiadókDisques Dreyfus

Sara Lazarus weboldala
SablonWikidataSegítség
Sara Lazarus
Nem található szabad kép.(?)
Sara Lazarus

Pályakép szerkesztés

Sara Lazarus a Delaware állambeli Wilmingtonban született. Musicaleken keresztül fedezte fel a dzsesszhez yaló vonzódását még egészen fiatalon. Nyolcéves korától tsnult zongorázni. Ezután megtanult tenorszaxofonozni. Szülővárosában a főiskolája zenekarában játszott. 16 évesen tenorszaxofonosként és énekesként csatlakozott az American Youth Jazz Bandhez. Ezzel az együttessel turnézott Európában, aminek betetőzése 1980-ban a Montreux-i Jazz Fesztivál volt.

Tanulmányait Harvard Egyetemen végezzett el angol irodalomból. Belépett az egyetem dzsesszzenekarába is. A Down Beat Magazintól − félig tréfásan − a „Legjobb egyetemi szintű dzsesszszólista” címet kapta. Tanulmányai befejezése után Sara Lazarus Franciaországba költözött, és számos európai fesztiválon vett részt. Olyan zenészekkel lép fel, mint Alain Jean-Marie, Jacky Terrasson, Manuel Rocheman, Franck Amsallem, Dominique Lemerle, Riccardo Del Fra, Gilles Naturel, Andrea Michelutti.

1994-ben első díjat nyert a Thelonious Monk nemzetközi versenyen. A díjátadó gálán Herbie Hancock, Ron Carter, Grady Tate, Kenny Burrell, Jimmy Heath és Clark Terry társaságában dzsemmelt.

2000 novemberében részt vett Patrice Caratini koncertén, amelynek középpontjában Cole Porter zenéje volt. A 2007-ben kiadta az „It's All Right with Me” című cigánydzsessz lemezét.

Albumok szerkesztés

  • Give Me the Simple Life (Dreyfus, 2005)
  • It's All Right With Me (Dreyfus, 2007)
  • Discover: Sara Lazarus (Dreyfus, 2008)

Sara Lazarus Quintet szerkesztés

From Billie Holiday to Sarah Vaughan: [2]
ezt az amerikai párizsi nőt minden zenésztársa Franciaország egyik legjobb énekesének tartja. Hangjai túláradó őszinteséggel közelítenek mindegyikünk érzékenysége felé. Sara ráérzései olyanok, mint az örömre való felhívás: ez maga a dzsessz „Örömódája”.[3]

Díjak szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés