Scherf Emil (Trento, 1883. június 4.Budapest, 1967. július 14.) vegyészmérnök, hidrogeológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa.

Scherf Emil
Született 1883. június 4.[1][2]
Trento
Elhunyt 1967. július 14. (84 évesen)[2]
Budapest
Foglalkozása kémikus
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

ÉletrajzaSzerkesztés

Scherf Emil 1889. június 4-én született az olaszországi Trentóban. 1911-ben a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, A földtan iránti érdeklődését Schafarzik Ferenc geológus professzor keltette fel. majd az agrokémiai tanszéken dolgozott az I. világháború kitöréséig. A világháborúban végig katona volt. 1920-ban került be a Magyar Királyi Földtani Intézetbe, ahol a kiváló agro-főgeológus Treitz Péter mellett dolgozott. 1924-ben a budapesti Tudományegyetemen földtanból szerzett doktori fokozatot. Sokoldalú felkészültsége és kiváló képességei alapján pedig még ugyanebben az évben Rockefeller-ösztöndíjat is kapott; két és fél évig a zürichi Műegyetemen a nemzetközi hírű Georg Wiegner professzor mellett dolgozott. Visszatérve a Földtani Intézetbe főgeológusként dolgozott nyugdíjba vonulásáig, további kutatási megbízásokkal pedig élete végéig.

MunkásságaSzerkesztés

A magyar medence negyedkori földtani történetével foglalkozott. 1939-től a kárpáti duzzasztógátak műszaki geológusa lett. Kitűnő talajvegyész, az Alföld fáradhatatlan kutatója volt. 1944-ig nyugdíjazásáig főgeológus, ettől kezdve haláláig szakértőként működött különféle nyersanyagkutatási programokban. Több szabadalmi eljárását jegyezték be. Legismertebb szabadalma a kálisó hazai kinyerésére munkaközösségben kidolgozott, elfogadott és jutalmazott eljárás. Sok évtizeden át volt a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi, a Hidrológiai Társulat választmányi, majd tiszteletbeli tagja, a Bogdánfy-díj kitüntetettje.

Főbb munkáiSzerkesztés

  • Hévforrások okozta kőzetelváltozások a Buda-Pilisi hegységben (Hidrológiai Közlöny, 1922)
  • A Szabolcs megyei sósvizek geológiai, hidrológiai és chemicai viszonyai (Jelentés a Jövedéki Mélykutatás 1947–48. évi munkálatairól, 1948)

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13518.htm, Scherf Emil, 2017. október 9.
  2. a b BnF források (francia nyelven)

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Székyné Fux Vilma: Dr. Scherf Emil emlékezete (Földtani Közlöny, 1969)

További információkSzerkesztés

  • A Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjei 1917-2000. Összeáll. és szerk. Marczell Ferenc. [Bp.], Magyar Hidrológiai Társaság, 2000.
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Erdélyi M.: Dr. Sch. E. (Hidrológiai Közl., 1968);
  • Székyné Fux Vilma: Dr. Sch. E. emlékezete (Földtani Közl., 1969).