Schiemann-reakció
A Schiemann-reakció olyan szerves kémiai reakció, mellyel (1) anilinszármazékokat (2) diazónium-fluoroborát köztiterméken keresztül (3) aromás fluoriddá (aril-fluoriddá) lehet alakítani.[1][2] Ez a reakció – mely nevét Günther Schiemann német kémikus után kapta – a fluorbenzol és származékainak, például a 4-fluorbenzoesav[3] előnyben részesített szintézismódja.[4]
A reakció hasonlít a Sandmeyer-reakcióra, mellyel diazóniumsókból más aril-halogenidek állíthatók elő.[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Günther Balz, Günther Schiemann (1927). „Über aromatische Fluorverbindungen, I.: Ein neues Verfahren zu ihrer Darstellung”. Ber. 5 (60), 1186–1190. o. DOI:10.1002/cber.19270600539.
- ↑ Roe, A. Org. React. 1949, 5, 193. (Review)
- ↑ (1943) „p-Fluorobenzoic Acid”. Org. Synth.. ; Coll. Vol. 2: 299
- ↑ Flood, D. T. (1943). „Fluorobenzene”. Org. Synth.. ; Coll. Vol. 2: 295
- ↑ Swain, C. G.; Rogers, R. J. (1975). „Mechanism of formation of aryl fluorides from arenediazonium fluoborates”. J. Am. Chem. Soc. 97, 799–800. o. DOI:10.1021/ja00837a019.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Balz–Schiemann reaction című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.