Schlattner Jenő

(1896–1975) magyar gépészmérnök, kémikus

Schlattner Jenő László (Salgótarján, 1896. július 21.[3]Budapest, 1975. október 10.[4]) Kossuth-díjas gépészmérnök, a kémiai tudományok kandidátusa, a Szénfeldolgozó Vegyipari Központ műszaki vezetője; az MTA Kőolaj-, Gáz- és Szénfeldolgozási Bizottságának elnöke,

Schlattner Jenő
SzületettSchlattner Jenő László
1896. július 21.
Salgótarján
Elhunyt1975. október 10. (79 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaKereszty Emília Aranka
(h. 1923–1957)
Zapomel Ilona
(1967–1975)
Foglalkozásagépészmérnök,
kémikus
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1921)
KitüntetéseiKossuth-díj (1951)
SírhelyeFarkasréti temető (29-1-12)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Munkássága szerkesztés

Schlattner Károly (1867–1940)[5] lovászmester, jószágigazgató és Boldizsár Erzsébet fia. Apai nagyszülei Schlattner Nándor és Seidl Terézia voltak. Diplomáját 1921-ben a Műszaki Egyetemen szerezte. 1923-ban házasságot kötött Kereszty István és Klebovics Ilona lányával, Emília Arankával.[6] 1924-től a salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi erőműve és a szénlepárló üzem vezetője volt. 1933-ban tervezte és szabadalmaztatta az első komplex barnakőszénlepárló telepet. Nevéhez fűződik az úgynevezett Sclattner-kemence megépítése. Munkásságáért kapta Kossuth-díját 1951-ben. A műszaki egyetem díszdoktora (1961). 1967-ben házasságra lépett Zapomel János és Lengyel Julianna lányával, Ilonával (1909–1975).[7] Dorogon utcát neveztek el róla.

Művei szerkesztés

  • A dorogi lepárlótelep és sajtolt kokszgyártás (1936)
  • A magyar barnaszenekből előállítható kohókosz gyártása (1953)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Dorogi lexikon A–Zs. Szerk. Solymár Judit, Kovács Lajos. Dorog: Dorogi Közművelődési Közhasznú Társaság. 2000. ISBN 963-00-4973-2