Segédsisakdísz

A segédsisakdísz olyan sisakdísz, mely a pajzsbeli kép vagy az ettől eltérő címerábra kiegészítésére szolgál a sisakon.

A patkót harapó strucc címerkép leginkább Károly Róbert, Nagy Lajos és Zsigmond magyar királyokhoz kapcsolható, ami segédsisakdíszként volt használatos.[1]
Imre és II. Endre magyar királyok címerpajzsa az 1335 és 1345 között készült zürichi címertekercsen

A sisak ormára tollakat és egyéb díszeket tűztek, hogy a lovag felismerhető legyen a csatában. Népszerűek voltak az olyan segédsisakdíszek is, mint a sasszárnyak és a bölényszarvak. Ezek még nem valódi sisakdíszek, mert nem a viselőjét jelképezték, csak alkalmi módon utaltak rá, illetve céljuk a valódi sisakdísz kiemelése, hordozása, kiegészítése volt.


Névváltozatok:

de: Hilfskleinod
Rövidítések:

Ide tartoznak a különféle szárnyak, az ernyődeszka (de: Schirmbrett), tegez (de: Körcher) vagy tolltegez (de: Federkörcher), a sisakpárna, a sisakerszény (de: Butelstand), a strucctollak, agancsok, a zászlócskák (de: Bannerfählein), a legyező, pávatollak stb.

Ezek többsége arra is alkalmas, hogy a sisakdíszen mesteralakokat és a pajzsmező tagolásának módját hordozzák, melyek megjelenítésére a sisakdíszen máskülönben nem volna lehetőség. A zürichi címertekercsen, a magyar címer vágásait egy ernyőre helyezték segédsisakdíszként.


JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés