Semovente 105/25

A Semovente 105/25 „Bassotto” (tacskó) egy olasz páncélvadász volt a második világháborúban. Az olasz haderő L3/35 és Fiat L6/40 kisharckocsijai valamint Fiat M15/42 közepes tankjai nem vehették fel a versenyt a szövetségesek közepes egyre erősebb és jobb páncélozottságú tankjaival szemben köztük az M4 Shermannal vagy a M3 "Grant/Lee-vel. Ezért az olasz páncélosparancsnokság, a "Gruppo Squadroni Corazzati Leoncello" egy erősebb páncélzatú és fegyverzetű páncélos kifejlesztését rendelte el Semovente da 105/25 név alatt. Eltérően más olasz páncélozott járművekre a Semovente da 105/25 kedvező benyomást tett a németekre, ezért az észak-afrikai kapituláció után folytatták a gyártását. A Semovente 105/25-öt a legjobb második világháborús olasz gyártmányú páncélozott járműnek tartják.

Semovente 105/25 "Bassotto"
Semovente 105/25
Típus	önjáró páncéltörő löveg
Fejlesztő ország	Olasz Királyság
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok	Olasz Királyság Harmadik Birodalom
Szolgálatban	1943-1945
Gyártó	Fiat-Ansaldo
Gyártási időszak	1943-1945
Gyártási darabszám	103
Háborús részvétel	második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 fő
Hosszúság	5,1 m
Szélesség	2,4 m
Magasság	1,75 m
Tömeg	15,8 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	15-75 mm
Elsődleges fegyverzet	105 mm Cannone da 105/25 löveg 48 darab gránáttal
Másodlagos fegyverzet	1 darab 8 mm Breda 38 géppuska 864 tölténnyel
Műszaki adatok
Motor	Fiat-SPA 15TB M42 V-8 benzinmotor
Felfüggesztés	függőleges spirálrugók
Sebesség	35 km/h
Fajlagos teljesítmény	192 LE
Hatótávolság	180 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Semovente 105/25 "Bassotto" témájú médiaállományokat.

Története

A páncélosütközetekben az olasz páncélosok fokozatosan alul maradtak, ezért égetően szükség volt erősebb tankokra. A problémát úgy próbálták orvosolni, hogy a németektől vásároltak páncélosokat. Ez azonban nem tudta ellensúlyozni a veszteségeket. Ezért a németeknél bevált rohamlövegek sikeres alkalmazása után az olaszok is kifejlesztették saját önjáró lövegeiket Semovente 75/18 és Semovente 75/46 néven. Azonban szükség volt egy nagy teljesítményű vadászpáncélosra is, amellyel leküzdhették a bunkereket is. Erre a feladatra egy nagyobb űrméretű fegyverre volt szükség. A választás egy első világháborúban használt 105 mm-es L 13S jelölésű ágyúra esett.

A fejlesztést 1942-ben párhuzamosan az Odera-Terni-Orlando (OTO) és az Ansaldo vállalta. Az új önjáró löveget a költségek csökkentése érdekében már gyártásban lévő alkatrészekből akarták megoldani, ezért az OTO javasolta, hogy a Fiat P26/40 alvázát és a 105/23 löveget egyesítsék. Az Ansaldo ehelyett azt javasolta, hogy a gyártásban lévő M42 géptörzset fejlesszék tovább önjáró löveggé. Ezt a prototípust 1943. február 28-án mutatták be. A királyi hadsereg végül egy Fiat M15/42 hosszabbított alvázú és nagyobb kaliberű 105/25 (23 kaliber helyett) változatát fogadta el. A gyártás 1943. április 2-án kezdődött Semovente da 105/25 su scafo Fiat-Ansaldo M43 "Bassotto" név alatt. Az 1943 szeptemberi olasz fegyverszünet megkötéséig 30 darabot gyártottak a Fiat-Ansaldo gyáraiban. Az első 12 példányt az Aries II páncéloshadosztály kötelékében vetették be Róma közelében a német csapatok ellen. Miután az olasz hatalomátvétel nem sikerült, német felügyelet mellett további 91 darab készült StuG M43 mit 105/25 853(i) név alatt, amelyet az angol-amerikai erők ellen vetettek be. Jelentős részük 1945 áprilisában semmisült meg, a Gót vonal védelménél (Bologna környékén). Összesen 103 példányt készítettek belőle különféle változatokban.

Műszaki adatok

A Semovente 105/25 elődeinél (M41, M42, M43) bevált alapot használta, azaz egy M.15/42 tank alváz újratervezett, kiszélesített változatát. A felépítmény döntött első és oldalsó hegesztett páncéllemezekből állt. Az alvázra fixen hegesztett kazamatába Ansaldo 105/25 tarackágyú került. Kézi oldalirányzása: 34°, függőleges emelése: -12° és + 22° volt. Az élőerő elleni fegyverzetet egy 8 mm-es Breda Model 38 géppuska alkotta, amelyet a parancsnok üzemeltetett. A kommunikációt egy Magneti Marelli RF1 CA rádió biztosította. A meghajtást egy 8 hengeres 192 lóerős benzinmotor (Fiat-SPA 15TB M42) szolgáltatta vízhűtéses hűtőrendszerrel.

Változatok

1944-ben a Ansaldo kifejlesztett két másik változatot:

• M43 önjáró 75/46 vagy StuG M43 mit 75/46 852(i) a németek számára.
• M43 önjáró 75/34 vagy StuG M43 mit 75/34 851(i) a németek számára: a felépítmény azonos volt a 105 mm-es önjáró löveggel, de 75/34 M42 ágyúval volt felszerelve.

Galéria

• 
  75/18 M42M önjáró löveg (balra), mellette egy 105/25 önjáró löveg prototípusa (jobbra) a Genovai Ansaldo gyárban 1943-ban.
• 
  Semovente M43 da 75/46 olasz önjáró löveg.
• 
  Semovente M43 da 75/46 olasz önjáró löveg.

Lásd még

• Semovente 75/46
• 44M Zrínyi
• SZU–100

Források

• C. Peter Chen: Semovente 105/25 (angol nyelven). World War II Database. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
• Semovente da 105/25 (angol nyelven). WWII in color. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
• Semovente M43 da 105/25 önjáró löveg (magyar nyelven). masodikvh.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 3.)

További információk

• Semovente da 105/25 wwiivehicles.com
• SEMOVENTE da 105/25 comandosupremo.com