Senecioneae

növény-nemzetségcsoport

A Senecioneae az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának legnagyobb nemzetségcsoportja; mintegy 150 nemzetség 3000 faja tartozik ide. A taxon fajainak csaknek egyharmada az aggófű (Senecio) nemzetségbe tartozik.[1] Tagjai között a lehető legnagyobb a formai változatosság; találhatók köztük évelők, egyéves növények, apró hegyvidéki kúszónövények, cserjék, fák és vízinövények is.[2]

Senecioneae
Lopholaena coriifolia
Lopholaena coriifolia
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Senecioneae
Cass.
Nemzetségek

Lásd a szövegben

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Senecioneae témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Senecioneae témájú kategóriát.

A nemzetségcsoport növényei a haszonállat-mérgezések nagyobb részéért felelősek, mint az összes többi növény együttvéve.[3] A méreganyagok közül kiemelendőek a Senecio nemzetség pirrolizidin-alkaloidjai[3] és a Tetradymia furano-eremofilánjai.[2]

Egyes fajok jól ismert kerti növények.[2]

Osztályozása szerkesztés

A George Bentham, „a 19. század első számú rendszertannal foglalkozó botanikusa” által megkezdett[4] osztályozási munka óta komoly erőfeszítéseket tettek a Senecioneae meglepő változatosságának osztályozására és megértésére.[1] A nemzetségcsoportot hagyományosan egy hatalmas nemzetségre (Senecio) és néhány, különböző mértékben változatos nemzetségre osztják.[4] A Senecioneae leírása, körülhatárolása az évtizedek alatt több szűkítésen és bővítésen is keresztülment, ahogy nemzetségek, néha azok egész csoportjai ki-be vándoroltak a különböző leírásokban,[2] ahogy az történt az Arnica, Liabum, Munnozia, Schistocarpha stb. génuszokkal, amik azóta kikerültek a nemzetségcsoportból.[4]

A taxon állandó újradefiniálásának okai közül a legfontosabbak: igen keveset tudni az intergenerikus kapcsolatokról; nem ismertek a génuszok leszármazási kapcsolatai sem; a morfológiai karakterek alapján történő felosztás megtévesztőnek tűnik; a nemzetségcsoport hatalmas mérete; a Senecio pontos határainak meghatározatlansága[1] és maguknak a fajoknak a határai is sokszor bizonytalanok.[4]

Újabb tanulmányok számos nemzetséget választottak le az eddegiekről, gyakran a legjellemzőbb fajukról véve a leírásukat. Még nem világos, hogy a sok apró, leválasztott nemzetség, vagy a nemzetség szinte alatti taxonok variációinak kezelése vezet majd el a jobb taxonómiai leíráshoz. Egy lehetséges, védhető koncepciónak tűnik a Senecio sensu lato megtartása, legalább addig, amíg a csoport kritikus, fajszintű újraelemzése megtörténik.[4]

A Senecioneae-ből eltávolított nemzetségek többsége a Liabeae-be vagy a Heliantheae sensu lato-ba került át (pl. a Haploësthes a Flaveriinae-be; a Raillardella és kapcsolódó génuszok a Madiinae-be). További információk a témában itt olvashatók: B. G. Baldwin et al. (2002), H. Robinson (1981), B. Nordenstam (1977-1978) és K. Bremer (1994).[2]

Nemzetséglista szerkesztés

Nemzetségek válogatott listája, több forrásból összeállítva:[2][5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c Pelser, Pieter B, Nordenstam, Bertil; Kadereit, Joachim W.; Watson, Linda E. (2007. november 1.). „An ITS phylogeny of tribe Senecioneae (Asteraceae) and a new delimitation of Senecio L.”. Taxon 56 (4), 1077–14E(-1062). o, Kiadó: International Association for Plant Taxonomy (IAPT). (Hozzáférés: 2008. április 14.)  
  2. a b c d e f Flora of North America: Senecioneae. Family List pp. 540. [2010. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 14.)
  3. a b Pieter B. Pelser, Barbara Gravendeel and Ruud van der Meijden (2002). „Tackling speciose genera: species composition and phylogenetic position of Senecio sect. Jacobaea (Asteraceae) based onplastid and nrDNA sequences”. American Journal of Botany 89, 929–939. o. [2010. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.3732/ajb.89.6.929. (Hozzáférés: 2010. április 24.)  
  4. a b c d e Barkley, T. M. (1985. február 1.). „Generic Boundaries in the Senecioneae”. Taxon 34 (1), 17–21. o, Kiadó: International Association for Plant Taxonomy (IAPT). DOI:10.2307/1221558. (Hozzáférés: 2008. április 14.)  
  5. Botanic Garden and Botanical Museum Berlin-Dahlem: Details for: Senecioneae'. Euro+Med PlantBase. Freie Universität Berlin. (Hozzáférés: 2008. április 14.)