Sergio Solmi

olasz irodalomkritikus, költő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 14.

Sergio Solmi (Rieti, 1899. december 16.Milánó, 1981. október 7.) olasz irodalomkritikus, költő, ügyvéd, partizán.

Sergio Solmi
Született1899. december 16.[1][2][3]
Rieti
Elhunyt1981. október 7. (81 évesen)[1]
Milánó
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1981. október 7.)
  • olasz (1899. december 16. – 1946. június 18.)
Foglalkozása
IskoláiTorinói Egyetem
Kitüntetései
Halál okabaleseti halál
A Wikimédia Commons tartalmaz Sergio Solmi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Edmondo Solmi történész fia volt. Nyolc éves korában családjával együtt Torinóba költözött. A Liceo classico Vincenzo Giobertin találkozott Attilio Momiglianóval. Nagyon fiatalon részt vett az első világháborúban, a gyalogságnál szolgált mint parancsnok. Szenvedélyesen tanulmányozta a francia irodalom nagyjait (Arthur Rimbaud, Michel de Montaigne), valamint a kortárs olasz irodalom nagyjait. 1922-ben Torinóban Mario Gromóval és Giacomo Debenedettivel együtt megalapította a Primo Tempo irodalmi magazint. Verseinek első önálló gyűjteménye 1923-ban jelent meg, Comete címen. A jogi egyetemen végzett, majd a Banca Commerciale Italiana-nál mint ügyvéd és jogi tanácsadó kezdett dolgozni, e hivatását élete végéig gyakorolta.

Torinóban találkozott Piero Gobettivel, akivel együtt szembehelyezkedett a fasiszta olasz rendszerrel. Gobettihez hasonlóan ő is közreműködött a La Rivoluzione liberale című lap készítésében. Fia, Renato 1927-ben született. A második világháború alatt, az 1940-es években részt vett az ellenállásban, emiatt letartóztatták, s a milánói San Vittore börtönbe zárták. Itt született Aprile a San Vittore című versciklusa, a partizán költészet egyik legintenzívebb alkotása.

A háború után Solmi a La Rassegna d'Italia című lapot szerkesztette, amelyet Milánóban alapított Francesco Flora. A következő folyóiratokban is közreműködött: Il Baretti, Pegaso, Pan, Solaria. 1948-ban elnyerte a San Vittorio, 1949-ben a Montparnasse-díjat. A Viareggio-díjat kétszer, 1963-ban és 1976-ban kapta meg.[4] 1968-tól volt az Accademia Nazionale dei Lincei tagja.

  • Comete, Torino, 1923
  • Fine di stagione, Lanciano, 1933
  • Poesie, Milano, 1950
  • Levania e altre poesie, Milano, 1956
  • Dal balcone, Milano, 1968
  • Poesie complete, Milano, 1974
  • Poesie 1924–1972, Mondadori, 1978
  • Il pensiero di Alain, Milano, 1930
  • La salute di Montaigne e altri scritti di letteratura francese, Firenze, 1942
  • Giacomo Leopardi, Milano-Napoli, 1956
  • Scrittori negli anni, Milano, 1963
  • Scrìtti leopardiani, Milano, 1970
  • Meditazione sullo scorpione, Milano, 1972
  • Quaderno di traduzioni, Torino, 1969 e Quaderno di traduzioni, II, Milano, 1977
  • Saggi sul fantastico. Dall'antichità alle prospettive del futuro,Torino, 1978
  • Poesie, meditazioni e ricordi, a cura dì G. Pacchiano, Milano, 1983
  • Studi leopardiani Note su autori italiani e stranieri, Milano, 1987

Antológia

szerkesztés
  • Le meraviglie del possibile, Carlo Fruttero-val közösen, Torino, 1959
  • Levánia (vers, Verses világjárás antológia, Kozmosz, 1971, szerk: Rába György; utánközlés: Galaktika 9., 1974)
  • Modern olasz költők (antológia, Magvető, 1965, szerk: Rába György, Sergio Solmi több versével)
  • Olasz költők antológiája (antológia, Kozmosz, 1966, szerk: Rába György, Sergio Solmi több versével)
  1. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Vegetti Catalog of Fantastic Literature (olasz nyelven)
  4. A díj honlapja. [2014. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 22.)

Külső hivatkozások

szerkesztés

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sergio Solmi című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.