Shell plc
A Royal Dutch Shell, vagy közismertebb nevén a Shell egy holland–angol multinacionális olajvállalat, hágai központtal és londoni hivatalos székhellyel.[5] A 2011-es árbevétel alapján a Shell a világ második legnagyobb vállalata, az egyik a 6 olajóriásból és az egyik legértékesebb vállalat.[6]
| Shell plc | |
 | |
.jpg) | |
| Típus |
|
| Alapítva | 1890[1] |
| Székhely | Shell Centre |
| Alapító |
|
| Iparág |
|
| Tulajdonos | |
| Forma | public limited company |
| Termékek | |
| Árbevétel | 316 620 000 000 $ (legfrissebb érték, 2023)[3] |
| Alkalmazottak száma | 90 000 (legfrissebb érték, 2023)[4] |
| Leányvállalatai |
|
| Tőzsde | Londoni Értéktőzsde |
| A Shell plc weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Shell plc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Shell vertikálisan integrált vállalat, ami az olaj és gázüzletág minden területén érdekelt, legyen szó új mezők kutatásáról, kitermelésről, finomításról, disztribúcióról és marketingről, petrolkémiáról, áramtermelésről vagy éppen kereskedelemről. A cég emellett érdekelt a megújuló energiaforrások terén is. A vállalat 90 országban napi 3,1 millió barrel egyenértéknyi olajat termel és több mint 44 000 benzinkúttal rendelkezik.[7] Amerikai leányvállalata a Shell Oil Company.
Története
szerkesztésA Royal Dutch Shell 1907-ben jött létre a holland Royal Dutch Petroleum Company és az angol "Shell" Transport and Trading Company Ltd fúziójából. A lépésre a John D. Rockefeller Standard Oil cégével való globális verseny és az 1907-es válság következményeihez való alkalmazkodás szempontjából volt szükség. A vállalat 1919-ben felvásárolta a Mexican Eagle Petroleum Companyt és 1921-ben létrehozta a Shell-Mex Limited nevű vállalatot, ami 1932-ben, részben a gazdasági nehézségei miatt egyesítette az angliai marketing részlegét a BP-vel, létrehozva Shell-Mex and BP Ltd-t, ami a márkák 1975-ös szétválásáig létezett.[8] 1970-ben a Shell felvásárolta a bányászattal foglalkozó Billiton vállalatot, ami 1994-es eladása óta a BHP Billiton része.
2004 novemberében a vállalat botrányba keveredett, miután kiderült, hogy felülbecsülte olajtartalékait, a cég egységes pénzügyi struktúrára váltott, melynek értelmében az új anyavállalat székhelye és adózási címe Hágába, Hollandiába, hivatalos címe Londonba került, míg az újonnan létrehozott anyavállalat részvényei elsődlegesen a londoni, másodlagosan az amszterdami tőzsdére kerültek. A lépés 2005 július 20-án fejeződött be.[9] A vállalat az iraki olajmezőkre kiírt 2009-es pályázaton, mint egy a Petronassal (30%) közös konzorcium vezetője (45%), elnyerte a 12.6 milliárd barrelnyi Majnoon mező feltárásának jogát,[10][11] míg egy az Exxon Mobil (60%) által vezetett konzorcium tagjaként (15%) a Nyugat Quarna 1-es mező kitermeléséből is részesedhet.[12]
Tevékenység
szerkesztésDivíziók
szerkesztésA Shell jelenleg 4 divízióra tagolódik, melyek a következőek:
- Nemzetközi kitermelés: Az amerikai kontinensen kívüli lelőhelyek felkutatásával és feltárásával, illetve szállításával foglalkozik, alapvetően regionálisan tagolt, de vannak ez alól kivételek
- Amerikai kitermelés: Az Észak- és Dél-Amerikában található lelőhelyek kutatásával és kitermelésével, illetve a nyersolaj szállításával foglalkozik, nem regionálisan tagolt
- Finomítás: Különböző kőolajipari termékek létrehozásával, olaj finomításával foglalkozik
- Projektek és technológiák: A vállalat nagyobb projektjeit vezeti, kutatás-fejlesztéssel és a fentebbi három divízió technológiai támogatásával foglalkozik
Olaj és gázüzletág
szerkesztésA Shell, mint vertikálisan integrált olajipari cég, elsősorban a részlegek menedzsmentjét végzi, az olaj felkutatásától annak kitermelésén és finomításán át a kereskedelméig. Ez a földgáz esetében is hasonlóan működik. Bár egy vertikálisan integrált vállalat jó modellje lehet a méretgazdaságosságnak és a belépési korlátoknak, a vállalat egyes leányai igyekeznek egyre inkább önellátóak és a központtól függetlenek lenni.
Hagyományosan a Shell eléggé decentralizált vállalat volt, különösen a finomítás és a késztermékek értékesítése piacán, több mint 100 országban jelenlévő leányai magas fokú függetlenséget élveztek. A kitermelés és az új lelőhelyek felkutatása ennél jóval centralizáltabb volt. Mára az egyes országokban jelenlévő egységek függetlensége jelentősen csökkent és jóval inkább jellemző a Londontól és Hágától való függés.
Egyéb projektek
szerkesztésA Shell többször próbálkozott tevékenysége diverzifikálásával, így megjelent a nukleáris energetika piacán a Gulf Oillal közös vegyesvállalattal, próbálkozott a szén és a Billiton 1970-es felvásárlását követően a fémek bányászatával és kereskedelmével, emellett volt egy a Bechtellel közös áramtermelő próbálkozása is. Ezek a próbálkozások azonban nem jártak sikerrel és végül a vállalat mindtől megszabadult.
A 2000-es évek elején a Shell a megújuló energiaforrások piacára is belépett, ennek sikeréről vagy kudarcáról egyelőre még korai lenne beszélni. Mindenesetre a SolarWorld 2006-os felvásárlása[13] és a brazil Cosannal közösen létrehozott Raizen vállalata, mely az egyik legfontosabb etanol gyártó jelzi, hogy a vállalat lát jövőt az alternatív energiaforrásokban.[14]
Kritikák
szerkesztésA Shellt fennállása óta számos kritika érte, elsősorban környezetvédelmi kérdésekben, bár a nigériai ogoni törzzsel kapcsolatos viselkedése emberi jogi kérdéseket, olajtartalékainak felülbecslése pedig üzleti problémákat is felvet.
A tartalékok 2004-es felülbecslése
szerkesztés2004-ben a Shell felülbecsülte kitermelhető tartalékait, ami a vállalatba vetett bizalom erodálásához, az elnök Philip Watts lemondásához és a Financial Services Authority által meghatározott 17 millió dolláros büntetéshez vezetett. Az ügyet követő per során a nem amerikai részvényesek 2007-ben 450 millió dolláros kártérítést kaptak.[15][16][17]
Vállalti kommunikáció
szerkesztésA Shell megújuló üzletágát reklámozó hirdetéseket sokan zöldrefestésnek nevezték,[18] igaz mások üdvözölték a cég megjelenését az alternatív energiák piacán.[19]
2008-ban a brit Advertising Standards Authority ítélete szerint a vállalat igaztalanul állította, hogy a 10 milliárd dolláros olajhomok projektje a kanadai Albertában "fenntartható energiaforrás".[20]
Környezetszennyezés
szerkesztésA Shell és hasonló vállalatok jelenléte a Niger folyó deltájánál rendkívüli környezeti károkat okozott. A folyó deltájánál lévő vezetékek, melyek jelentős részét a Shell üzemelteti, öregek és jelentősen korrodálódtak, ami számos helyen okozott szivárgást, károsítva ezzel a folyó és környéke élővilágát és a helyi lakosok ezzel kapcsolatos megélhetését. A Shell ugyan elismerte a felelősségét a vezetékek rendbentartása terén, ugyanakkor tagadta, hogy a környezeti károkhoz köze lenne.[21] Ez a helyi lakosok és az Amnesty International tiltakozásához és számos környezetvédő csoport bojkottra szólító felhívásához vezetett.[22]
Az argentin Magdalena területén történt katasztrófa a legnagyobb, édesvízi olajkatasztrófa napjainkig, ezt a Shell egyik tankerének ütközése okozta.[23]
Emberi jogok
szerkesztés1996-ban számos emberi jogi csoport próbálta elszámoltatni a Shellt, többek között gyilkosságért, kínzásért és emberiségellenes bűnökért, különös tekintettel Ken Saro-Wiwa és 8 másik ogoni vezető 1995-ös, nigériai katonai vezetők által végrehajtott felakasztásáért.[24] A perek vádlottjai a Shell és annak nigériai vezetője, Brian Anderson voltak.[25] A vállalat 15,5 millió dollárt fizetett 2009-ben az ügy rendezéséért,[24] ugyanakkor nem vállalta a felelősséget a vádakért.[26]
2010-ben nyilvánosságra került iratok szerint a vállalatnak számos nigériai miniszutériumban voltak emberei, a kormány tudta nélkül.[27] 2009-ben nyilvánosságra került, a perben végül nem használt iratok szerint a cég rendszeresen fizetett a nigériai hadseregnek a tüntetések megakadályozásáért.[28]
Sarkvidéki bányászat
szerkesztésNoha a Kulluk olajszennyezés óta a vállalat is beismeri, hogy a sarkvidéki olajfúrások esetén keletkező szennyezések ellen tehetetlen,[29] a cég nem tett le a sarkvidéki olajfúrások kezdeményezéséről és azok kivitelezéséről, ezért a Greenpeace és más szerveztek nemzetközi kampányba kezdtek a vállalat sarkvidéki tevékenységének megakadályozására.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Companies Then and Now. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
- ↑ a b c https://www.zonebourse.com/cours/action/SHELL-PLC-6273/societe/, 2024. március 11.
- ↑ https://www.shell.com/investors/results-and-reporting/quarterly-results/latest-results/_jcr_content/root/main/section/simple/call_to_action_copy_/links/item1.stream/1706773614201/a0fd1363a8537bb43b91a93c92edc489f5ea23e8/q4-2023-qra-document.pdf
- ↑ https://www.reuters.com/sustainability/climate-energy/shell-cuts-low-carbon-jobs-scales-back-hydrogen-ceo-overhaul-sources-2023-10-25/
- ↑ Investor Centre – Investor contacts. Shell International B.V., 2007. június 27. [2011. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 30.)
- ↑ Market Cap Rankings. Ycharts. Zacks Investment Research, 2012. április 8. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
- ↑ Shell at a glance. Royal Dutch Shell plc. [2010. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 30.)
- ↑ Reference and contact details: GB 1566 SMBP Title:Shell-Mex and BP Archive Dates of Creation: 1900–1975 Held at: BP Archive GB 1566 SMBP
- ↑ The Shell Transport & Trading Company plc Archiválva 2012. május 22-i dátummal a Wayback Machine-ben delisted from LSE
- ↑ „Iraq holds oil auction, Shell wins giant field”, Reuters, 2009. december 11.. [2013. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. augusztus 22.)
- ↑ Pagnamenta, Robin. „Shell secures vital toehold in ‘the new Iraq’ where oil is ready to flow”, The Times, 2009. december 12. (Hozzáférés: 2011. április 22.)
- ↑ [Iraq oil#2009 Oil services contracts|2009 Iraqi oil services contracts tender]
- ↑ SolarWorld Acquires Shell's Solar Business. RenewableEnergyWorld.com, 2006. február 2. (Hozzáférés: 2008. augusztus 18.)
- ↑ Shell and Cosan join forces for $ 12 billion ethanol venture. [2010. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.)
- ↑ G. Thomas Sims. „Shell Settles With Europe on Overstated Oil Reserves”, New York Times, 2007. április 12.
- ↑ Jill Treanor. „Royal Dutch Shell to compensate shareholders for reserves scandal”, The Guardian, 2009. május 31.
- ↑ Tim Fawcett. „Shell's slippery slope”, BBC News, 2004. március 18.
- ↑ Bruno, Kenny: Greenwash Award to Shell for Clouding the Issue. Campaigns. CorpWatch, 2002. január 24. [2007. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 30.)
- ↑ Gelbspan, Ross: A modest proposal to stop global warming. Energy Features. Sierra Club. [2012. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 30.)
- ↑ John Vidal. „Shell rapped by ASA for 'greenwash' advert”, The Guardian, 2008. augusztus 13.
- ↑ Shell International Petroleum Company, Developments in Nigeria (London: March 1995)
- ↑ Shell in Nigeria: What are the issues?. Boycott Shell campaign (Essential Action). (Hozzáférés: 2011. május 15.)
- ↑ Petroleo en Magdalena – República Argentina Archiválva 2010. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben www.petroleomagdalena.com (spanish)
- ↑ a b Ed Pilkington in New York: Shell pays out $15.5m over Saro-Wiwa killing. The Guardian. (Hozzáférés: 2012. május 17.)
- ↑ The case against Shell
- ↑ „Shell settles Nigeria deaths case”, BBC News, 2009. június 9.
- ↑ Smith, David. „WikiLeaks cables: Shell's grip on Nigerian state revealed”, The Guardian, 2010. december 8.
- ↑ Vidal, John. „Shell oil paid Nigerian military to put down protests, court documents show”, The Guardian, 2011. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 5.) „Confidential memos, faxes, witness statements and other documents, released in 2009, show the company regularly paid the military to stop the peaceful protest movement against the pollution […] In 2009, in a New York federal court, that evidence never saw light during the trial.”
- ↑ The "Classic" Kulluk. [2012. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)
További információk
szerkesztés- Royal Dutch/Shell; szerk. Orbán Annamária; Kopint-Datorg, Bp., 1988 (Transznacionális vállalatok)