Simeon (héberül: שִׁמְעוֹן, jelentése: Isten meghallgatott) bibliai személy, Jákob második fia, aki Leától született. Izrael 12 törzse egyikének ősatyja.

Simeon
Simeon (Francisco de Zurbarán).jpg
Született kb. Kr. e. 18. század
SzüleiJákob, Lea
Elhunyt i. e. 2. évezred
A Wikimédia Commons tartalmaz Simeon témájú médiaállományokat.

Amikor egy helyi törzsfő fia, Sikem elrabolta a húgukat, Dinát, és megerőszakolta, majd feleségül kérte Jákobtól, Simeon haragra lobbant. Testvérével, Lévivel és csapatával együtt lerohanta Sikem törzsét és az egész kánaánita falut kiirtotta. Így állt bosszút a húgán esett sérelemért. Apja elborzadt fiai tettén, attól tartott ugyanis, hogy a környező törzsek megtorolják Simeon és Lévi tettét. Végül erre nem került sor.

Jákob élete végén nem adott áldást rá kegyetlen tette miatt, sőt inkább átkot mondott ki utódai felett.

A fiai: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Cóhár és Saul.[1]

Simeon törzseSzerkesztés

Az izraelita honfoglaláskor Kánaán déli részén kaptak területet letelepedésre, Beér-Seva régiójában. Később beleolvadtak Júda törzsébe.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mózes I. 46:10

ForrásokSzerkesztés

  • Bibliai nevek és fogalmak, 8. kiadás, Evangéliumi Kiadó