Simon Mária Etelka

Simon Mária Etelka, eredeti nevén Simon Erzsébet (Medgyesegyháza, 1898. február 28.Kiskunmajsa, 1944. október 22.) iskolanővér, vértanú, akinek boldoggá avatási eljárása elkezdődött.

Simon Mária Etelka
Született 1898. február 28.
Medgyesegyháza
Elhunyt 1944. október 22. (46 évesen)
Kiskunmajsa

ÉleteSzerkesztés

Ötgyermekes, evangélikus vallású, vasutas családból származik. A családfőt, Simon Mihályt 1905-ben áthelyezték a Krassó-Szörény vármegyei Gavosdiára. A kis Erzsébet innen járt át a közeli Lugosra, ahol iskolanővérek oktatták az elemi ismeretekre. 1910-ben a család ismét költözött: Simon Mihály vasutast Gavosdia vasútállomásról Szegedre vezényelték át. Simon Erzsébet az iskolanővéreknél végezte el a négy polgárit, majd 1921-ben a Szeged Szabad Királyi város női felsőkereskedelmi iskolájában érettségizett le.

Két év múlva felvételét kérte a szegény iskolanővérek kongregációjába. 1923. október 31-én a debreceni Szent Anna-plébániatemplomban tette le a katolikus hitvallást. Jelöltként a Svetits Intézetben elvégezte a tanítónőképzőt, 1925-ben oklevelet kapott.

1926. augusztus 28-án a szegedi tartományi házban kezdte meg kétéves újoncidejét, 1928. augusztus 19-én tette le az első fogadalmat. Immár iskolanővérként a kiskunmajsai elemi népiskolában nagy lelkesedéssel kezdte meg pedagógiai működését. Kiváló tanítónőnek bizonyult. Állandóan képezte magát, néhány év elteltével már mintatanításokat tartott. Igényes volt, ugyanakkor meleg szívű, temperamentumos. Különös gonddal ügyelt a szegény, tanyasi családból érkezett gyermekekre. Leleményesen minden alkalmat kihasznált, hogy tanítványai lelki, szellemi érlelődését elősegítse.

Már az elemi iskola igazgatójaként elvégezte a tornatanár-képzőt, tornaterem híján a zárda udvarán vagy egy osztályteremben gyakorlatoztatta a kicsiket és a polgáristákat. Eközben ünnepélyeket rendezett, szakelőadásokat tartott, az iskolai tornavizsga színpompás látványára pedig mindig megmozdult a fél város. Karácsonykor és év végén ruhával, lábbelivel, könyvekkel látta el a rászoruló családokat. Sodróan lendületes, munkás életet élt, szinte kifogyhatatlan energiája egyre mélyülő imaéletéből fakadt. 1935-ben Szegeden kötelezte el magát végleg a szerzetesi életnek: letette örök fogadalmát.

A háború kitörésekor légvédelmi és légoltalmi tanfolyamot végzett majd utána tartott is. Két nővértársával 1941-ben és 1943-ban Észak-Erdély falvaiban missziós körutat tett. A szövetségesek bombázása keményen sújtotta Szegedet és a kunsági helységeket is. A nővérek, miután biztonságba helyezték a gyermekeket, a kápolnában és a rádió mellett térdelve hallgatták a tragikus szőnyegbombázások híreit, s imádkoztak, engeszteltek, osztoztak az egész meggyötört ország fájdalmában.

1944 májusában ünnepelték a kiskunmajsai zárdaiskola alapításának 50. évfordulóját. Hálaadó ünnepi beszédében Etelka nővér „pokoli erők tombolásáról” szólt, majd a júniusi – évzáró utáni – lelkigyakorlaton üldöztetésről, halálról, vértanúságról elmélkedett. Augusztus 31-i feljegyzése: „Együtt a közösség. Búcsúzik az egyéni és nemzeti szenvedésekkel annyira telített munkaévtől és beletekint a sejtelmes jövőbe. De amíg élnünk lehet és élnünk szabad, egyetlen dallam csendül ki szívünkből, lelkünkből, egyet ütemez munkánk és szenvedésünk, életünk és halálunk: Téged Isten dicsérünk!”

HalálaSzerkesztés

1944 októberében a szovjet csapatok elérték a várost. Egy csoportjuk 22-én este rátört a zárdára. A nővérek az ablakon át menekültek a plébánia irányába. Ekkor egy szovjet katona gépfegyver sorozattal leterítette Etelka nővért. A katonák egy templom közeli árokba húzták és földet szórtak a még feltehetően élő nővérre. Társai napokig nem tudtak hollétéről, majd megtalálták félig elföldelve. Október 25-én, az éj leple alatt, koporsó nélkül, titokban temették el a kiskunmajsai temetőben.

EmlékezeteSzerkesztés

A kiskunmajsai Szent Gellért Katolikus Általános Iskola falán 2005 óta márványtábla őrzi emlékét.

Hevér Zoltán filmrendező 18 perces TV filmet készített róla.

Puskely Mária könyvet írt róla .

HivatkozásokSzerkesztés