Sivó Róbert
Sivó Róbert, születési nevén Schatz Róbert Henrik (Budapest, 1932. április 8. –) magyar sportriporter, textilkereskedelemmel foglalkozó üzletember.
Szakmai pályafutása szerkesztés
Tanulmányait általános gimnáziumban kezdte, de végül a Bolyai János Textilipari Technikumban érettségizett. 1955-1962 között textiltechnikusként dolgozott. 1956-ban a Közgazdasági Egyetem belkereskedelmi szakáról átiratkozott a külkereskedelmi szakra, ahol 1960-ban végzett.[1] Doktori diplomáját 1963 októberében kapta meg. Egész szakmai pályafutása alatt a textil- és ruházati termékek gyártásával és kereskedelmével foglalkozott.
1962-tól 1967-ig a Belkereskedelmi Minisztérium csoportvezetője volt.[1] 1967 és 1994 között a KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat textil- és ruházati területének osztály–, majd főosztályvezetője és kereskedelmi igazgatója.[2] 1986-ban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) textil- és textilruházati tagozatának elnökségi tagja lett.[3]
Nevéhez fűződött a magyar könnyűipari termékek vietnámi bértermeltetése.[4]
Nyugdíjas évei szerkesztés
1994-ben ment nyugdíjba, de nem vonult vissza véglegesen, mert 1997-ben két régi külkereskedelmi kollégájával együtt megvásárolták a KONSUMEX-től a Szegedi Hangszergyárat, amelyet 2004-ig működtetett. Többször járt és állított ki a frankfurti hangszerkiállításon. 55 évi szakmai tevékenység után vonult vissza.
Családja szerkesztés
Apai nagyapja, Schatz Rudolf a magyar színes nyomdafesték ipar megteremtője volt. 1961-ben kötött házasságot Fekete Klárával. 1966-ban született Andrea nevű lánya. Második felesége Weisz Éva, akit 1970-ben munkatársaként ismert meg a KONSUMEX-nél.
Sportriporter szerkesztés
Már 17 éves korában a Népsport tudósítója, majd 1958-59-ben a Hétfői Hírek munkatársa volt. 1962-89 között a Telesport és az MTV Híradójának külső munkatársaként dolgozott. Sok más sportág mellett Dávid Sándorral együtt megteremtette a televízió galopp és ügető közvetítéseit. Több nívódíjjal kitüntetett film, többek között az 1966-os atlétikai Eb-ről és az 1971-es első magyarországi fogathajtó Eb-ről forgatott film készítője.
Kincsem, Aranyos, Imperial és a többiek… címmel 1966-ban jelent meg a Sport Kiadó gondozásában a lovas sport történetéről Radó Oszkárral közösen írt könyve.[5][6] 1978-ban a tizenötödmagával írt Foglalkozásunk, sportriporter című kötet vallott erről a szenvedélyéről.
Díjai, elismerései szerkesztés
Pályája során négy minisztériumi tárcától kapott elismerést, 1985-ben Munka Érdemrendet.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Emőd Pál (1983. augusztus 10.). „Szerencsére hivatkozó külkereskedő”. Népszava 111 (188), 4. o.
- ↑ Emőd Pál (1984. április 12.). „Fanatikus türelem”. Népszava 112 (86), 4. o.
- ↑ (1986. november 22.) „A MŰSZAKI FEJLESZTÉSBEN IS SZELEKTIVITÁSRA VAN SZÜKSÉG”. Világgazdaság 18 (225), 3. o.
- ↑ Emőd Pál (1983. augusztus 10.). „Szerencsére hivatkozó külkereskedő”. Népszava 111 (188), 4. o.
- ↑ (1966. március 13.) „Új sportkönyvek”. Magyar Nemzet 22 (61), 6. o.
- ↑ Móré Erzsébet, Peresztegi T. Ferenc (1972. április 2.). „Az ember és a ló új szövetsége”. Fejér Megyei Hírlap 28 (79), 11. o.
- ↑ (1976. szeptember 14.) „Kitüntetések”. Kereskedelmi Értesítő 69 (24), 383. o.
- ↑ (1982. október 14.) „Kitüntetettek”. Műszaki Élet 37 (21), 7. o.
- ↑ (1985. április 5.) „Személyi rész”. Magyar Közlöny (15), 381. o.
Források szerkesztés
- Emőd Pál (1983. augusztus 10.). „Szerencsére hivatkozó külkereskedő”. Népszava 111 (188), 4. o.
- szerk.: Vitár Róbert: Sivó Róbert: Már a cím sem igaz..., Foglalkozásunk sportriporter. Budapest: Sport Kiadó. ISBN 963-253-544-8 (1979) 161–185. oldal