Sosonok

egy észak-amerikai indián törzs

A sosonok vagy sosónik észak-amerikai indián hordákban élő népcsoportja vadászatból és gyűjtögetésből élt.

Sosonok
Soson indiánok (1903)
Soson indiánok (1903)
Teljes lélekszám
12300 (2000)
Régiók
Az  Egyesült Államok Idaho, Kalifornia, Nevada, Oregon, Utah, Wyoming államai
Nyelvek
soson,[1] angol
Vallások
peyotizmus, szellemtánc, kereszténység, hagyományos törzsi vallás
Rokon népcsoportok
bannokok, északi pajutok, komancsok
A Wikimédia Commons tartalmaz Sosonok témájú médiaállományokat.

Kulturális és nyelvi különbségeik alapján négy nagyobb csoportra tagolódnak:

Eredetileg a juto-azték nyelvcsaládba tartozó soson nyelvet beszélték, de mára ezt a nyelvet csak az egytizedük érti, többségük angolul beszél. A sosonokat a szomszéd törzsek és a bevándorló európaiak kígyó indiánoknak is nevezték.[2]

Elnevezésük szerkesztés

A nép neve az általuk sosoninak nevezett magasra növő fűtől származik. A szomszédos törzsek hívták őket "fűkunyhós népnek" hagyományos lakásaik alapján. Ők saját magukat newe néven illették, aminek jelentése nép.[2]

Nyelvük szerkesztés

A soson nyelvet ma már csak kb. ezren beszélik.[1] A nyelv a juto-azték nyelvcsalád középső numa ágához tartozik. Beszélői Közép-Nevadától Közép-Wyominging fordulnak elő, legtöbben a Duck Valley rezervátumban és a gosut rezervátumban élnek. Az Idahói Állami Egyetemen oktatják a soson nyelvet.[1]

Történetük szerkesztés

 
Soson tábor a Wind River-hegységben (1870)

A sosonok ősei, a numák főleg a mai Nevada és Utah államok területén, kisebb részben Idahóban és Wyomingban éltek.[2] A Sziklás-hegységhez tartozó Wind River-hegység fenyveseiben már időszámításunk előtt 700-2000 között is ideiglenes táborokat állítottak fel, ahol a fenyőmagot gyűjtötték össze. Az egyik ilyen településen a régészek mintegy 10 hektáron 60 kunyhóhelyet tártak fel.[3]

1500 körül a keleti sosonok egy része átkelt a Sziklás-hegységen a Nagy-síkságra. 1750 után a szomszédaikkal (feketelábak, krók, lakoták, csejenek, arapahók) való háborúskodás miatt délebbre és nyugatabbra húzódtak. Egyes csoportjaik egészen Texasig vándoroltak, belőlük lettek a komancsok.[2]

 
Nyúlfarok, az amerikai hadsereg felderítője

Ahogy az európai telepesek egyre nyugatabbra nyomultak, az őslakos népekkel egyre feszültebbé vált a viszonyuk. A 19. század második felében több fegyveres konfliktus is kirobbant. A Pocatello vezette északi sosonok az idahói telepesekkel harcoltak (Idahóban egy várost elneveztek a törzsfőnökről). Ahogy az európaiak betelepedtek az indián vadászterületekre, azok megtámadták a farmjaikat és több embert megöltek. A konfliktus az 1863-as Bear River-i mészárlássá fajult, ahol amerikai katonák 410, téli táborba húzódott sosont gyilkoltak le, köztük sok nőt és gyereket.

Rokonaikkal, a bannokokkal szövetségben a sosonok harcoltak az amerikai hadsereg ellen az 1864-1868-as kígyóháborúban, majd az 1878-as bannok háborúban. Közben, 1876-ban viszont segítették az amerikai kormányerőket hagyományos ellenségeikkel, a lakotákkal és csejenekkel szemben.

1879-ben mintegy 300 keleti soson (az ún "juhfalók", az általuk vadászott vadjuhok után) részt vett a juhfaló indián háborúban, az utolsó indiánokkal vívott fegyveres konfliktusban az amerikai északnyugati régióban.

1911-ben egy kis csapatnyi bannok, élükön Mike Daggett-tel (akit Soson Mike-nak is hívtak) megölt négy farmert Nevada Washoe megyéjében.[4] A telepesek üldözőbe vették az indiánokat és nyolcat megöltek közülük és egy nőt és három gyereket elfogtak. Eközben ők egy embert vesztettek.[5] Ezután egy farmer a Smithsonian Intézetnek adományozta három felnőtt férfi, két nő, két kamaszfiú és három gyerek maradványait (feltehetően Soson Mike és családja) "tudományos vizsgálatra". Az Intézet 1994-ben visszaszolgáltatta a testeket a Fort Hall rezervátumnak.[6]

2008-ban az északnyugati sosonok megvásárolták a területet, ahol a Bear River-i mészárlás történt, hogy emlékművet emeljenek népük legnagyobb szenvedésének színhelyén[7]

1845-ben az északi és nyugati sosonok létszámát 4500-ra becsülték, miután a járványok és háborúk megtizedelték őket. 1937-ben az Indián Ügyek Hivatala 3650 északi és 1201 nyugati sosont tartott nyilván. A 2000 évi népszámláláskor 12 ezren vallották magukat sosonnak.

Rezervátumok szerkesztés

 
Soson mokaszin (1895 körül)
  • Battle Mountain rezervátum, Lander megye, Nevada. Lakossága 165
  • Big Pine rezervátum, Inyo megye, Kalifornia; Owens Valley pajutok a lakói
  • Bishop Community, Inyo megye, Kalifornia; pajut-sosonok
  • Death Valley Indián Közösség, Death Valley Nemzeti Park, Kalifornia; Timbisa sosonok
  • Duck Valley rezervárum, Dél-Idaho/Észak-Nevada; nyugati sosonok-pajutok
  • Duckwater rezervátum, Nevada
  • Elko Indián Kolónia, Elko megye, Nevada
  • Ely soson rezervátum, Nevada, 0,45 km², 500 lakó
  • Fallon pajut-soson rezervátum, 33 km², 991 lakó
  • Fort Hall rezervátum, Idaho, 2 201 km², lemhi sosonok és bannokok
  • Fort McDermitt rezervátum, Nevada és Oregon, Fort McDermitt pajut és soson törzs
  • Gosut rezervátum, Nevada és Utah, 449 km², nyugati sosonok
  • Lone Pine rezervátum, Inyo megye, Kalifornia; Owens Valley pajut-sosonok
  • Északnyugati soson rezervátum, Utah, A soson nemzet északnyugati ága törzs[8]
  • Reno-Sparks indián kolónia, Nevada, 8 km², 481 lakó, sosonok, pajutok és washoe indiánok
  • Skull Valley rezervátum, Utah, 73 km², nyugati sosonok
  • South Fork Odgers Ranch indián kolónia, Elko megye, Nevada
  • Wells indián kolónia, Elko megye, Nevada
  • Wind River rezervátum, Wyoming, 9 178 km², 2650 lakó, keleti sosonok és északi arapahók

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c "Shoshoni." Ethnologue. Hozzáférés ideje: 20 Oct 2013.
  2. a b c d Loether, Christopher. "Shoshones." Encyclopedia of the Great Plains. Hozzáférés ideje: 20 Oct 2013.
  3. Watson, Traci. "Wyoming site reveals more prehistoric mountain villages." USA Today. 20 Oct 2013. Hozzáférés ideje: 20 Oct 2013.
  4. America's Last Indian Battle. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 17.)
  5. Ed Hogle memorial. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 14.)
  6. NMNH - Repatriation Office - Reports - Great Basin - Nevada. [2009. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  7. "Tribe remembers nation's largest massacre"[halott link], Indian Country Times, 10 Mar 2008, accessed 6 Mar 2010
  8. "Northwestern Band of Shoshone Tribal Profile." Archiválva 2013. április 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Utah Division of Indian Affairs. Hozzáférés ideje: 23 Dec 2012.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Shoshone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Murphy, Robert A. and Yolanda Murphy. "Northern Shoshone and Bannock." Warren L. d'Azevedo, volume editor. Handbook of North American Indians: Great Basin, Volume 11. Washington, DC: Smithsonian Institution, 1986: 284–307. ISBN 978-0-16-004581-3.
  • Shimkin, Demitri B. "Eastern Shoshone." Warren L. d'Azevedo, volume editor. Handbook of North American Indians: Great Basin, Volume 11. Washington, DC: Smithsonian Institution, 1986: 308–335. ISBN 978-0-16-004581-3.
  • Thomas, David H., Lorann S.A. Pendleton, and Stephen C. Cappannari. "Western Shoshone." Warren L. d'Azevedo, volume editor. Handbook of North American Indians: Great Basin, Volume 11. Washington, DC: Smithsonian Institution, 1986: 262–283. ISBN 978-0-16-004581-3.

További információk szerkesztés