Spea hammondii

kétéltűfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 14.

A Spea hammondii a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a lapátlábúbéka-félék (Scaphiopodidae) családjába, azon belül a Spea nembe tartozó faj.[1]

Spea hammondii
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Lapátlábúbéka-félék (Scaphiopodidae)
Nem: Spea
Holbrook, 1836
Faj: S. hammondii
Tudományos név
Spea hammondii
(Baird, 1859)
Szinonimák

  • Scaphiopus hammondii Baird, 1859
  • Spea hammondiiCope, 1866
  • Spea hammondii hammondii — Cope, 1889
  • Scaphiopus hammondii hammondiiGrinnell & Camp, 1917
  • Scaphiopus (Spea) hammondiiTanner, 1939
  • Spea hammondiiWiens & Titus, 1991

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Spea hammondii témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Spea hammondii témájú kategóriát.

Nevének eredete

szerkesztés

Nevét William Alexander Hammond amerikai katonaorvos és neurológus tiszteletére kapta.[2]

Előfordulása

szerkesztés

A Spea hammondii az Amerikai Egyesült Államok Kalifornia államának nyugati területein, valamint Mexikó Alsó-Kalifornia tagállamának északnyugati részén honos.[1][3] Homokos területeken vagy laza talajú területeken fordul elő, elsősorban vízmosásokban, mezőkön és nyílt síkságokon.[3][4]

Megjelenése

szerkesztés

A Spea hammondii közepes méretű békafaj, a felnőtt egyedek testhossza eléri a 65  mm-t. Bőre laza, gerince mentén apró gumókkal. Feje ugyanolyan széles, mint a teste, lekerekített, felfelé dőlő pofával és nagy, kidülledt szemekkel. A parotoid mirigyek kicsik, nem kivehetők. A mellső és hátsó végtagok rövidek és zömökek, a mellső lábak felső felén gumókkal. Ujjai között jól fejlett úszóhártya található. A fő megkülönböztető jegyek a mindkét sarkán található egyetlen félkör alakú fekete „ásó” (keratinizálódott belső lábközépcsontdudor) és a függőleges pupillák.[3]

A hát alapszíne a világoszöldtől a szürkéig terjed, elszórtan sötétebb foltokkal. A kloáka mindkét oldalán általában egy-egy világos színű foltpár található. A testén fejlődött gumók a narancssárgától a kissé vörösig terjedő színűek lehetnek. Általában egy pár világos színű paravertebrális csík van jelen, amely a szemek mögött húzódik. Hasa fehéres vagy krémsárga színű.[3]

Életmódja

szerkesztés

A párzási időszakon kívül a Spea hammondii ideje nagy részét a föld alatt, az odúiban tölti. Többnyire éjszakai életmódot folytat, de a téli és tavaszi esőzések után nappal is hallani lehet a hangját. A párzás december végétől május közepéig tart. Szaporodása hirtelen következik be, a nyári esőzéseket és az azt követő ideiglenes pocsolyákat használják ki gyorsan a párzásra. Párzási hangjuk egy hangos, 0,5-1 másodpercig tartó horkantásból áll. Egyetlen nőstény több mint 600 petét rakhat, amelyeket a növényzethez rögzít. A fejlődés rendkívül gyors lehet, a kikelésre mindössze öt nap alatt kerülhet sor.[3]

Az ebihalak színe a világosszürkétől a sötétzöldesbarnáig terjed, krémszínű alappal és áttetsző farokkal. A lárvák gyors növekedési üteműek, jellegzetességük, hogy hajlamosak függőlegesen lógni a vízben, és levegőt szívni, vagy a felszíni anyagokkal táplálkozni. A lárvák ragadozók, megfigyelték, hogy más fajok ebihalait, illetve rokon fajú ebihalakat zsákmányolnak. A kifejlett állatok tápláléka főként ízeltlábúakból áll.[3]

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

A vörös lista a mérsékelten fenyegetett fajok között tartja nyilván.[4] Populációja csökkenő tendenciát mutat. A faj számára a mezőgazdaság, az aszály, az invazív fajok, és a lakott területek jelentenek veszélyt.

A Spea hammondii őshonos élőhelyének mintegy 80%-át elvesztette Kalifornia déli részén. A megmaradt időszakos tavacskáknak nagy része, amelyekre szaporodásukhoz támaszkodnak, védett közterületeken vagy természetvédelmi területeken található.[5] Megfigyelték, hogy kihasználják az ember által létrehozott állóvízforrásokat, például az út menti árokpartokat, a szarvasmarha-itatókat és a mesterséges medencéket. Vizsgálják a faj felvételét a veszélyztetett fajokról szóló 1973-as törvény listájára.

  1. a b Frost, Darrel R.: Spea hammondii (Baird, 1859). Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 6.0. American Museum of Natural History, 2024. (Hozzáférés: 2024. szeptember 7.)
  2. The Eponym Dictionary of Amphibians. Pelagic Publishing, 89. o. (2013. október 16.). ISBN 978-1-907807-42-8 
  3. a b c d e f Amphibiaweb
  4. a b A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.)
  5. (2020. december 31.) „Conservation Genomics of the Threatened Western Spadefoot, Spea hammondii , in Urbanized Southern California” (angol nyelven). Journal of Heredity 111 (7), 613–627. o. DOI:10.1093/jhered/esaa049. ISSN 0022-1503. PMID 33245338.