„Címeres levél” változatai közötti eltérés

 

== A címeradományok eredete ==

A címeres levelek kiadása a 14. században kezdődött. Korábban mindenki saját maga vette fel és használta a [[címer]]ét. Az 1320–30-as években egyes [[címerjavítás]]okat az uralkodói kegy megnyilvánulásaként már írásba foglaltak. Ezek voltak az első [[címeradomány]]ok, melyek a mai címeres levelek előfutárainak tekinthetők. Az első ismert írásba foglalt címerjavító oklevelet [[Dancs mester]] kapta [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]]től 1327-ben. Ebben nincs címerrajz, csak [[címerleírás]], akárcsak [[Kassa]] 1369-es címeres levelében, mely a legrégibb városi címeradomány és egyben [[Európa]] legrégibb fennmaradt címeres levele. Később számos használatban levő [[címer]]re is címeres levelet kértek a viselői.

 

 

== A címeres levelek kiállítása ==

A 14. század első harmadában kelt [[címeradomány]]ok tulajdonképpen sisakdísz-adományok voltak. Teljes címeradományban először a Csentevölgyi család részesült Zsigmond királytól 1398-ban. Ez már [[pajzs]]ot, [[Sisak (heraldika)|sisakot]] és [[sisakdísz]]t is tartalmaz, de az oklevél a [[címer]]nek csak a leírását adja meg. Az első olyan címeres levél, mely már a [[címer]] rajzát és leírását is tartalmazza, a [http://hu.wikibooks.org/wiki/T%C3%A9t%C3%A9nyi_c%C3%ADmer Tétényi és Haraszti] család armálisa 1405-ből, ugyancsak Zsigmond királytól. Az 1410-es évektől egyre több magyar címeres levél születik.

 

A címeres levelek elkészítését a megadományozott fizette. Az [[Erdély]]ben kiállított címeres leveleket Magyarországon nem mindig ismerték el. Ezért számos családnak egyaránt volt - általában különböző - címeradománya mind a magyar királytól, mind az erdélyi fejedelemtől (pl. a nánási Fejes családé 1654-ben III. Ferdinándtól és 1680-ban Apafi Mihály fejedelemtől). Az [[erdélyi fejedelmek]] adományainak érvényességét maradéktalanul az 1691-es [[Diploma Leopoldinum]] ismerte el Magyarországon.

 

A címeres levél kiállítását (mely Magyarországon együtt járt a nemesi címmel) a kedvezményezett érdemeire hivatkozva kérvényezhette is. Így például 1720-ban II. Hadik Mihály folyamodott címeres levélért, melyet hűsége és érdeme jutalmául el is nyert. A 16. század közepétől címeres levelet a jobbágyok és a polgárok is szerezhettek, ha pénzen megváltották magukat. A [[nemesítés (rang)|nemesítést]] a földesúri hatalom alóli felszabadítás ''(manumissio)'' előzte meg. Díja személyenként 50-60, telekkel együtt 100-200 forint vagy 200-400 tallér volt, a kancelláriának pedig 30 tallért kellett fizetni a címeres levélért ami összesen nagyjából 30-40 ökör árának, vagy egy átlagosnál nagyobb városi ház árának felelt meg. Ezt az összeget a földesúrnak kellett kárpótlásul fizetni, aki az udvarnál elintézte a nemesi oklevél kiállítását. Az ilyen nemesítés azonban nem járt együtt birtokadománnyal, így a kedvezményezett birtoka továbbra is adóköteles maradt. Ők voltak az [[armalista|armalisták]].