„Prosztata” változatai közötti eltérés

Az idősebb férfiak egyik leggyakoribb betegsége, többnyire 45 év felett jelentkezik. A submucosus mirigyek játszanak benne fő szerepet ''(eltérően a [[prosztatarák]]tól)''. Okai jórészt a hormonális változásokban keresendőek. Gyakorisága növekszik az életkorral, a 80%-ot is elérheti a 80 év körüli férfiaknál. Főbb panaszként mind gyakoribbá és súlyosabbá válnak a kellemetlen vizelési rendellenességek. A prosztata megnagyobbodása ''(hyperplasia)'' esetén a vizelet nehezebben indul, a vizeletsugár gyengül, a vizelés gyakorivá válik – éjszaka is, a vizelési idő megnyúlik. Középsúlyos esetben hirtelen vizelési inger támad, jellemző a vizeletsugár megszakadása, a fájdalmas vizelés, a vizelettartás képtelensége ''(inkontinencia)'', utócsepegés, az elégtelen hólyagürülés érzése. Kezdetben a ''(húgyhólyag)'', a húgyvezeték és a ''(vese)'' még nem mutat jelentős elváltozást. A húgyhólyag izomzata ekkor még elég erős ahhoz, hogy kompenzálja a dülmirigy ''(prosztata)''-megnagyobbodás következményeként bekövetkezett húgycső szűkületet. Később azonban a húgyhólyag fala megvastagszik, a vizeletpangás miatt a húgyvezeték és a vese üregrendszere kitágul, vizelés után a hólyagban vizelet marad vissza. A húgyhólyag izomzata súlyosan károsodhat. A hólyagban előálló vizeletpangás visszahat a húgyvezetékre és a vesére. A kórképhez ismétlődő gyulladások, véres vizelet, húgyhólyagkő keletkezése társulhat. A helyes kórismekórismeret megállapításához és a megfelelő kezelés megválasztásához urológiai vizsgálatokra van szükség. Ezek arra is szolgálnak, hogy a betegség elkülöníthető legyen más hasonló tüneteket előidéző húgyúti kórképektől, többek közt pl. a prosztataráktól. Az urológiai vizsgálat (alapesetben) végbélen keresztül történő betapintásból, ultrahangos vizsgálatból és a PSA ''(prosztataspecifikus antigén)'' – ami újabb vélemények szerint nem is annyira jellemző indikátor – esetleges jelenlétének laboratóriumi vizsgálatából áll. A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás kezelése nem feltétlenül jár műtéti beavatkozással. Ma már az időben elkezdett és szakorvos által beállított gyógyszeres kezeléssel sok esetben a műtét elkerülhető. Ma még nem ez az általános gyakorlat. Viszont a műtéti technikák is sokat finomodtak, pl. általánossá vált a húgycsövön keresztül történő részleges prosztata-eltávolítás, ''(transurethralis prostata resectio; TUR)'' ami lényegesen kisebb terhet ró a betegre, mint a nagy feltárásokkal járó kismedencei beavatkozások.