„Székely–magyar rovásírás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzés folyamatban] | [ellenőrzés folyamatban] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Székely-magyar rovásírásos szövegszerkesztők: Tartalmi kiegészítés Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
a R*mán Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés Haladó mobilszerkesztés |
||
49. sor:
[[Fájl:Old Hungarian alphabet of János Telegdi.jpg|bélyegkép|360px|Telegdi János Rudimentáinak ábécéje (1598)]]
A rovásírásról [[Kézai Simon]] után több magyar történetíró is megemlékezett, többek közt [[Thuróczi János]] [[Thuróczi-krónika|1488-as művében]] is: „a mi időnkben is e nemzet egy része, amely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jeleket ró fára, és az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” „Ezek a székelyek, kik a scythiai betűket még el nem felejtették, azokat nem tinta és papiros segítségével, hanem pálcákra metszés mesterségével, rovás módjára használják.” Őt a sorban [[Antonio Bonfini|Bonfini]], [[Szamosközy István]] és mások követték. [[Oláh Miklós (esztergomi érsek)|
Tudományos igényességgel első ízben [[Telegdi János (érsek)|Telegdi János]], majd [[Bél Mátyás]] írta le. Ezt követően [[Orbán Balázs (író)|Orbán Balázs]] néprajzkutató fedezte fel az [[énlaka]]i feliratot is [[székelyföld]]i kutatóútja során 1864-ben, amely ekkor az egyetlen eredetiben fennmaradt és ismert rovásemlékünk volt. Ezt követően Szabó Károly kísérelte meg a kétkedőkkel szemben bebizonyítani a székely írás létezését ([[Vásáry István (orientalista)|Vásáry István]], 1973). Az 1800-as évek végén Nagy Géza vetette fel egy előadásában (amelynek a szövege nem maradt ránk) a jelformák felületes hasonlósága alapján, hogy az akkor még megfejtetlen ótürk írás a székely írás őse lehet. [[Fischer Károly Antal]] 1889-ben jelentette meg ''„A hun-magyar írás s annak emlékei”'' című tanulmányát, amiben a különféle betűalakok összehasonlítását végezte el, valamint összegyűjtötte az általa ismert lényeges leleteket.
| |||