Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Székely–magyar rovásírás

A székely–magyar rovásírás (vagy székely írás[1] vagy magyar rovásírás) alapvetően alfabetikus írás, amelynek egyes elméletek szerint szótagjelei, szó- és mondatjelei is vannak. Jellemzője, hogy minden hangra külön jelet alkalmaz. A székely-magyar rovás a kialakulásától kezdve folyamatosan használatban lévő, ma is élő írás, amely egyrészt a magyar írások közé, másrészt a rovás íráscsaládba tartozik.

Székely-magyar rovásírás
(Jobbról olvasandó: sávor ragyam-lyekéSz)
(Jobbról olvasandó: sávor ragyam-lyekéSz)
Típus ábécé
Nyelvek magyar
Időszak 8. század végétől napjainkig
Felmenő írásrendszerek ugariti
   föníciai
    korai arám
     birodalmi arám
      korai steppei
       protorovás
        kárpát-medencei rovásírás
Unicode-tartomány U+10C80–U+10CFF
ISO 15924 Hung
Az énlakai rovásfelirat (1668): „egy az isten georgyius musnai diakon

Ezt az írást a magyarok több csoportja használta, s mindennapi használatra alkalmas írásként a székelyek őrizték meg.[1] A legrégebbi feliratokat leggyakrabban különböző anyagokba, például fába, csontba, kőbe és fémbe karcolva, illetve vésve lehet megtalálni. A középkortól megjelenik a kézzel papírra írott változata, a jelenkorban pedig a nyomtatott és digitális formája is.

Az egyik eredetelmélet szerint a székely-magyar rovásírás közvetve a birodalmi arámi írásból eredt.[2] Vannak, akik szerint a székely írás egy ősi, szó- és mondatjeleket alkalmazó írásból származik, amelyet a magyar nyelv számára fejlesztettek ki. A székely-magyar rovás nem azonos sem a nagyszentmiklósi kincsen is látható az írástörténeti szakirodalom egy részében „tiszai írás” néven tárgyalt kárpát-medencei rovásírással, sem a kazáriai rovásírással.[1]

Az ISO/IEC 10646:2014 nemzetközi szabvány nemzeti bevezetéseként 2015-ben magyar nemzeti szabvány lett a rovásírás MSZ ISO/IEC 10646:2015 hivatkozási számmal, amely a Szabványügyi Közlöny 2015. július 1-i számában jelent meg.[3][4]

Az IEC-10646-2015 szabványban elfogadott székely-magyar rovás abc

Tartalomjegyzék

Az írás neveSzerkesztés

Az írás neve a történelem folyamán nagy változatosságot mutatott: székely betűk (15. századi nikolsburgi ábécé) Littere Siculorum),[5] Szkíta ábécé (Rudimenta, 1598),[6] a régi hun nyelv elemei (szintén a Rudimentában), régi székely ábécé (Kájoni, 1673),[7] ősi hun betűk (Harsányi, 1678, Hickes, 1703),[8][9] hun-székely ábécé (Bél, 1718),[10] hun betűk (Hensel, 1730), hun–magyar írás (Fischer, 1889),[11] de alapvetően mindig egy népnevet tartalmazó jelzős szerkezetként került meghatározásra. A jelzői népnevek között a hun, szkíta (szittya), székely, magyar a leggyakoribb. Megjegyzendő, hogy a székelyeket (a többi magyarhoz hasonlóan) a hunok utódainak tartották, így a „hun” szó szerepeltetése csupán a székelyek (és a többi magyar) eleire utalt. A jelzett szavak pedig a következők: írás, rovásírás, rovás és az ABC. Ez utóbbiak közül a rovás és a rovásírás a legelterjedtebb.

EredeteSzerkesztés

A nyelv tanúságaSzerkesztés

Az írással kapcsolatos magyar szókincsben az alábbi szavak említhetők:

  • : (1211, településnév) finnugor kori szó,[12] az összes török nyelvben „ez” alakú, kivéve az ogur csuvast, ahol ir.
  • olvas: (1372 után) bizonytalan finnugor kori szó, eredeti jelentése (meg)számol; a bankjegyet „megolvas” = megszámol ma is használatos szó.[13] A csuvas vula hangátvetésre és török rokonságra is utalhat.
  • ír: (1372 után) vitatott eredetű – a csuvasban az ir szó vésést jelent;
  • betű: török szó, kései előfordulása (1416 után) viszont akár a honfoglalás utáni türk eredetet is megengedi.[14]
  • íróka: a fazekasok és a hímestojás-díszítők munkaeszköze, díszítéseket visznek fel a cserépre, vagy a tojásra.

KutatásaSzerkesztés

 
Telegdi János Rudimentáinak ábécéje (1598)

A rovásírásról Kézai Simon után több magyar történetíró is megemlékezett, többek közt Thuróczi János 1488-as művében is: „a mi időnkben is e nemzet egy része, amely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jeleket ró fára, és az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” „Ezek a székelyek, kik a scythiai betűket még el nem felejtették, azokat nem tinta és papiros segítségével, hanem pálcákra metszés mesterségével, rovás módjára használják.” Őt a sorban Bonfini, Szamosközy István és mások követték. Oláh Miklós írta a 15. századi székelyekről: „...fapálcákra némely jegyeket rónak, melyek közöttük valamit jelentenek, s az így rótt pálcákat barátjaikhoz és szomszédaikhoz izenet és levél gyanánt használják.” [15]

Tudományos igényességgel első ízben Telegdi János, majd Bél Mátyás írta le. Ezt követően Orbán Balázs néprajzkutató fedezte fel az énlakai feliratot is székelyföldi kutatóútja során 1864-ben, amely ekkor az egyetlen eredetiben fennmaradt és ismert rovásemlékünk volt. Ezt követően Szabó Károly kísérelte meg a kétkedőkkel szemben bebizonyítani a székely írás létezését (Vásáry István, 1973.). Az 1800-as évek végén Nagy Géza vetette fel egy előadásában (amelynek a szövege nem maradt ránk) a jelformák felületes hasonlósága alapján, hogy az akkor még megfejtetlen ótürk írás a székely írás őse lehet. Fischer Károly Antal 1889-ben jelentette meg „A hun-magyar írás s annak emlékei” című tanulmányát, amiben a különféle betűalakok összehasonlítását végezte el, valamint összegyűjtötte az általa ismert lényeges leleteket.

Sebestyén Gyula érdeklődése már a 20. század kezdete előtt a rovásírás felé fordult, míg végül 1909-ben kiadta a „Rovás és rovásírás” nevű kötetét, amelyben egybegyűjtötte mindazt a tudományos eredményt, amit addig ő és elődei elértek. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából ezután jelentette meg a „A magyar rovásírás hiteles emlékei” című művét (1915). Ebben meglehetősen szigorúra szabta a »hitelesség« követelményét, ami a kor hamisítási botrányai után meg is érthető. A könyv albumszerűen tartalmaz hasonmásokat az eredetikről.[16]

Sebestyén Gyula után az akadémikus tudomány képviselői közül Németh Gyula, Jakubovich Emil, Melich János, Csallány Dezső, Ferenczi Sándor foglalkozott a rovásírással. Ez idő alatt külföldön is jelentek meg rovásírásról írt, azzal foglalkozó művek, például Magyar Adorján, Fehérné Walter Anna, Badiny Jós Ferenc és Novotny Elemér – tehát külföldre szakadt magyarok – tollából. Magyarországon az akadémikus szemlélet képviselőiként Püspöki Nagy Péter, Vásáry István, Róna-Tas András, Sándor Klára, Kéki Béla, Benkő Elek, Ráduly János, Ferenczi István, Vékony Gábor és Erdélyi István írtak később e témában. A rendszerváltás táján és azt követően a könyvkiadás lehetőségeinek bővülésével élve jelentek meg nem akadémikus kutatók, például Forrai Sándor,[17] majd az Írástörténeti Kutatóintézet által egybefogott Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, ezt követően pedig Varga Csaba írásai, amelyek esetenként másfajta szemléletet képviselnek,[18][19]

Avar–onogur–kazár elméletSzerkesztés

Sándor Klára a székely rovásírás eredetének megoldását az avar és a honfoglalás kori Kárpát-medencei írások tanulmányozásától várja: „A székely rovásírással kapcsolatos problémák közül talán a legtöbbet vitatott eredetének a kérdése. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy az írás eredetéhez kapcsolódó problémák megoldatlanok is maradnak, amíg nem sikerül megtalálni azt az írásrendszert, amely erősen valószínűsíthetően a székely rovásírás ősének tekinthető. A Kárpát-medencében újabban talált avar és honfoglalás kori rovásírásos leletek lassú szaporodása némi reményt adhat arra, hogy ez egyszer majd sikerül.[20]

Vékony Gábor azt az elméletet vallja, hogy a székelyek a szkíták leszármazottai, akik a nyugat felé vonuló magyarokhoz csatlakoztak.[21] Vékony szerint a székelyek eredetileg a a Nyugat-Dunántúl területén laktak. Írásuk, a székely rovásírás az avar kori rovásírás egyenes folytatása, amelyre Vékony szerint hatott az általa kazáriai írásnak nevezett steppei rovásírás.

Türk elméletSzerkesztés

 
A „G” betű (e) kialakulása: (a) a föníciai, (b) az arámi (arameus), (c) a szíriai és (d) a türk írás g-je

A rovásírás származásáról szóló „türk elmélet” szerint a székely-magyar rovás a belső-ázsiai türk írással áll kapcsolatban. Az elgondolást Nagy Géza vetette fel (az 1800-as évek végén tartott előadásának nem maradt fenn a szövege), a vázlatos kidolgozása pedig Sebestyén Gyulától és Németh Gyulától ered. A türk eredeztetés elméletének kidolgozói törekedtek olyan származáselmélet megalkotására, amely a magyarság általuk feltételezett uráli származtatásával és (időben és földrajzilag egyaránt feltételezett) rövid pályafutásával összeegyeztethetőnek látszott.

Az ótürk eredeztetés-elmélet követői szerint a székely írás az alfabetikus írások közé tartozik, elvont őse a föníciai ábécé – így rokonságban áll a héber írással, a latin ábécével és a többi jelentős ábécével is. A magyarsághoz hosszú vándorút során jutott el az írástudás: először az arámiak (arameusok) átvették a föníciaiaktól az írást (arámi ábécé); tőlük a szíriaiak (szír ábécé); majd a szogdok (szogd ábécé); és végül a különféle török népek (türk írás).

Az ótürk kapcsolatról a rovásírás eredetéről szóló művekben:

  • Sebestyén Gyula 22 ótörök, illetve székely betű között állapítja meg, hogy a betűpár „egymással rokon”[22]
  • Németh Gyula négy székely jel esetében (n, s, sz, ë) tökéletes egyezést figyel meg, de kétségtelennek látja, hogy „nagyjában a többi egyeztetés is helyes”.[23]
  • Ernst Doblhofer 14 betűpárt rokonítana egymással[24]
  • Sándor Klára a négy tökéletes egyezés mellett az írásszabályozó elvek („graphotactics”) részleges párhuzamosságára figyelmeztet[25]
  • Róna-Tas András még tovább csökkenti a párhuzamot: „A keleti türk rovásírással kifogástalanul csak két igen egyszerű betű (az sz és az n) egyeztethető”.[26]

A türk elmélet szerint a magyar törzsek 600 körül vették át a rovásírást, amikor délnyugatra, a Fekete-tenger keleti partvidékére költöztek korábbi területeikről. A székely-magyar rovásírás az elmélet szerint a türk írásból ered: ezt a göktürkök földrajzi értelemben vett közelsége is bizonyítja. 13 rovásjel meglehetősen hasonlít a fentebb említett írásrendszer betűire; néhány azonban feltehetően a görög ábécéből ered, mint például az   'F'.[27]

A korábbi kutatásokat összegző Sándor Klára így foglalja össze a türk kapcsolatot: „a székely rovásírás nem vezethető ugyan le közvetlenül a keleti türk rovásírásból, de a kettő távolabbi rokonsága is nehezen cáfolható a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján.”[20] Magyarán, a székely és a türk írás között nem szülő-gyermeki, hanem közös őssel rendelkező unokatestvéri viszony áll fenn.

A közös ősre utaló jeleket az alábbi táblázat foglalja össze, amelyben a hangtani megfelelések is helyet kapnak.

orkhoni magyar átírás / kiejtés
orkhoni magyar
    a, ä a, á
    oq, qu ak
    y, i (e) j (y)
    o, u o
  é
  e
    ö, ü ü
    b b
    d d
    y, g h
    t z
    l l
 
    n n
    r  
  ič, či
    s s
    j  
    yq, qy k
    č  
  š
    p p
    m m
    z r
𐱇   ot, ut ő
véletlen egyezések
      t
𐱈   baš u

Hatti, urartui, szkíta, hun kapcsolatokat feltételező elgondolásokSzerkesztés

 
Luvi felirat hieroglif jelei

Mészáros Gyula feltételezése szerint a Kr. e. 3000. táján virágzó anatóliai hattik lehettek a szkíták ősei.[28] E nyelvészeti alapozású feltevést – pontosabban megfogalmazva a hattik és a szkíták közötti kapcsolatot – támasztja alá a székely rovásírás párhuzamainak sora. A hasonló vonásokat megtaláljuk egy másik anatóliai nyelvet beszélő nép, a luvik luvi írásnak nevezett írásrendszerében,[29] valamint a vele rokon urartui hieroglif írásban, továbbá a szkíta és a hun jelek között. Az említett jelrendszerekben a székely írás jeleinek kb. 20 párhuzama ismerhető fel.

Harmatta János más oldalról közelíti meg a szóban forgó kérdést. Szerinte a luvi és hettita írást a szkíták – e helyen a királyiak – saját nyelvük szavainak lejegyzésére vették használatba.[30] (Lásd: Protothüész kincsei.)

Thúry József szerint a székelyek az avarokkal azonosak,[31][32][33][34] az avarokat pedig az ókor történetírói – a népvándorlások kora előtt, vagyis az i. e. 5–i. sz. 5. században – következetesen szkítáknak, szakáknak, illetve daháknak nevezik. A bizánciak – a népvándorlások korában – az avar követek kijelentése nyomán címezik őket szkítának. Menandrosz szerint: „...a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tiberioshoz. A kiküldött üzenetvivő így szólt: Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának a betegségében szenvedve az avarok, tehát éppen szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?”[35] Lényegében ugyanígy nyilatkozik Theophülaktosz Szimokattész is: „az avarok törzse ugyanis, mint mondják, a legügyesebb (legkeményebb) a szkíta népek sorában.”[36]

EmlékeiSzerkesztés

Honfoglalás korától a XV. századigSzerkesztés

A 10. századból kézzelfogható régészeti leletek tanúsítják a rovásírás jelenlétét a honfoglalók között. Nem tartozik közéjük a homokmégy-halomi emlék, amely a nagyszentmiklósi kincs és a szarvasi csont tűtartón található írás, a Kárpát-medencei rovás jeleivel van írva.

Szent István megkoronázása és a Magyar Királyság létrejötte (1000) magával hozta a nyugati kultúra rohamos terjedését, és a latin ábécét is. Minthogy a latin írás csupán egy szűk réteg osztályrésze volt, a rovásírás még évszázadokig fennmaradt vidéken, a köznép körében[forrás?]. Első említése történeti munkákban Kézai Simontól származik,[37] krónikája megemlékezik arról, hogy a székelyek és a blakok[38] közös írást használtak.

A teljes ábécé első lejegyzése 1483-ból származik – ez a nikolsburgi ábécé. Nevét onnan kapta, hogy a ma Mikulovnak nevezett Nikolsburgban őrizték. A 20. században egy árverés során az Országos Széchényi Könyvtár a dokumentumot megvásárolta. Az ábécé 46 betűt, köztük számos ligatúrát sorol fel.

A székely-magyar rovásíráson megfigyelhető a latin betűs régi magyar írás hatása, pl. a székely-magyar rovás NY betűt éppúgy az N és az I/J ligatúrájaként hozták létre, ahogy azt a régi magyar írásban is tették (NY, az Y jelentette az I-t és a J-t is, hasonlóan a székely-magyar rovás korai változatához).

Az 1526 és 1850 közötti időszakSzerkesztés

1526-ban Magyarország elvesztette a mohácsi csatát, s ezzel mélyreható változások indultak meg Közép-Európában is, az ország három részre szakadt.

Kétoldalú folyamat játszódott le: a magyarországi területeken a rovásírás gyakorlatilag az 1500-as évek végére szinte kiveszett, míg Erdélyben továbbra is fennmaradt, csökkenő részben mint írásrendszer.

Az első szakmai jellegű, a rovásírásról szóló értekezést Telegdi János írta meg 1598-ban, műve címe: Rudimenta Priscae Hunnorum Linguae. A korra jellemző kérdés-felelet stílusban íródott latinul, de rovással írt szövegeket is tartalmaz, például a Miatyánkot. A könyvecske nyomtatásban sohasem jelent meg, kéziratos másolatokból ismert.

Az 1668-as énlakai felirat az unitárius templom kazettás mennyezetéről származik – szép kidolgozása miatt a mai napig a rovás egyik jelképe.

20. század elejeSzerkesztés

Az MTA bizottsági eljárás keretében szerette volna igazolni, hogy a rótt betűs írás ez időre teljességgel kihalt, Tar Mihály rovásírással kapcsolatos ismereteinek vizsgálatával levonható tanulságok által. 1903. november 30-án Szily Kálmán a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának vezetésével egy tudós bizottság tagjai gyűltek össze Budapesten, és hivatalos jegyzőkönyvben a következő határozatot rögzítették: „A rovott betűs szövegírás, közönségesen rovásírás, a magyar nép között nem él.”[39]

Ettől függetlenül, Székelyföldön még a két világháború között is használták latint nem ismerő rovástudók a hétköznapi életben. Ezt igazolja Hajducsi Viktor, aki akkor juhászbojtárként kereste kenyerét Kibéden.

„Az elszámolást, azt rendes írással írták egy füzetbe. Abba fel vót írva minden gazdának a neve, hogy kinek hány juha van, s aszerint osztán kapták a járadékot. ‘’’Botra ők nem írtak, a vén Petrás, az igen, az botra vezette reá az elszámolást’’’. Gazdámék mind írástudók vótak, a két fia járt is iskolát valamennyit.”[40]

A székely–magyar rovásírás változataiSzerkesztés

 
A rovásírás kilenc változata

A rovásírás jeleit a századok során kilenc különböző változatban jegyezték le. Az első változatot Telegdi János tette közzé 1598-ban. A másodikat a 18. század elején Kaposi Juhász Sámuel jegyezte le, és Bél Mátyás publikálta 1718-ban. A következő három változat Marosvásárhelyről származik, az egyiket Dési-félének is nevezik, a másik korabeli jelzése Anonymus, ezeket egy kéziratról másolták le. A hatodikat Harsányi János nyelvtudós jegyezte le, és 1680 körül jelent meg Oxfordban. A következő Bál Mátyás saját változata, ami csaknem azonos az általa kiadott Kaposi Sámuel-félével. Az utolsó betűsort Dobai István adta ki 1753-ban.[41]

Székely-magyar rovásemlékekSzerkesztés

 
Gottfried Hensel 1730-as Európa-térképe Europa Polyglotta, Linguarum Genealogiam exhibens, una cum Literis, Scribendique modis, Omnium Gentium. A térképen megtalálható a székely-magyar rovás (Hunorum elementa) betűkészlete is. Magyarország jelölése: HVNGARICA, Magyarország területén régi magyar helyesírással látható a következő mondat: „Mi Atyanc kivagy az mennyekben”
 
A „székelyföldi” felirat rovással, 1776-1785 között keletkezett (Patakfalvi Biblia)
  • Bodrog-Alsóbű (900. körül)
  • A Csíkszentmihályi felirat, 1111 (A templom kórusdeszkáin talált rovásszövegeket Cserei Farkas udvari tanácsos 1768-ban magával Bécsbe vitte. A helyes szövegük ma már nem ellenőrizhető.):
„csináltatta Sándur 1111-ben” […] „ezen kép rámát csináltatta”[42]
„Urbn/Orbn Bndó/Bndk csnalta”[43][44]
„Küskarácson, Szentkereszt, Pál, Antal, Piroska, Fábián, Ágnes, Inceh, Pál, Bréda, Bódogasszony, Balázs, Ágota […]”
„A eB eC […] Amen.”
„Úrnak születésétül fogván írnak ezerötszázegy esztendőbe. Mátyás, János, Estyán kovács csinálták. Mátyás mester, Gergely mester csinálták […]”[45]
„Ezer öcáz tizenöt esztendőben irták. Lászlo király öt kevetét váratták it. Bilaji Barlabás kettő esztendejik itt valt, nem tőn császár. Kedeji Székel Tamás írta: inet Szelimb török császár itet ben száz loval.”[42]
„Egy az Isten. Georgyius Musnai diakon.”[42]

"Egy az Isten Égnek-Délnek csillaga" tudni illik a Nap

  • Az Erdőszentgyörgyi felirat, 1730.
  • Hensel térképe 1730-ból
  • Patakfalvi Biblia rovásos oldalai – a fiúleányság intézménye (székely örökösödési törvény rovással) 1775-1785:[46]
A székelyföldi jószág a constitució szerint valameddig fijok vagynak, leányt nem illet. Ha egy embernek apja holta után két férfiú gyermeke marad s az ediknek tsak fija, a másiknak tsak leánya lesz, a leány olyan örökös amaga apjaiban mint a fiú a maga apjáéban. Ha pedig 2 leánya van, fija nintsen, a két leány megosztja a jószágot. A kisebbik a lakóhelyben válszthat. Ha a nagyobbik hasonlót nem tudna, akkor a lakóhelyet kétfelé osztják. Már ha ezen két leányok edgyiknek fia és leánya is lesz a fiú egyedül fogja jószágot bírni a leányt kiházasítván.

A rovásírás és a magyar titkosírás történeteSzerkesztés

Oláh Miklós esztergomi érsek már a 16. században megjegyezte, hogy a székelyek egymás közötti rovásírásos üzenetei a kívülállók számára nem érthetőek. Fokozatosan ez az írásmód as székelyek körében is feledésbe merült, de az énlakai felirat azt mutatja, hogy azt Rákóczi korában még ismerték és használták. A Rákóczi-szabadságharc idején kifejlesztett kuruc titkosírás jelei közé aztán a rovásírás jeleit is bevonták.[15]

A székely-magyar rovás helyesírásSzerkesztés

 
Néhány lehetséges ligatúra

A székely írás modern szövegei az alfabetikus elven jelölik a hangokat (minden hanghoz egy betűt rendelnek). A régebbi emlékeken az egy- (néha többhangértékű) jeleket vegyesen is használták (ilyen pl. a székelyderzsi rovásírásos tégla felirata is). A sor a legtöbb esetben jobbról balra halad, de ritkán lehet látni függőlegesen, vagy balról jobbra haladó emlékeket is. Ellenben a busztrofedon használata, azaz az irány váltakozása egyáltalán nem jelentkezik. Manapság gyakran alkalmazzák, hogy a balról jobbra tartó sorok esetében az írásjegyek függőlegesen tükrözöttek. A kis- és nagybetűk közötti különbségtétel fokozatosan alakult ki.

Különleges tulajdonsága a ligatúrák kiterjedt használata. Az elterjedt magyarázat szerint ez minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy hely szűkén az egymás mellé került betűk szárait összevonták. Leggyakrabban ez a sűrűn használt szótagoknál történt meg, mint például az alább látható „le”-nél:

 

A helymegtakarításra alkalmas még a hangugratás (a magánhangzók kihagyása) is bizonyos esetekben. Az e, mint a leggyakoribb magyar magánhangzó, általában emiatt ki is maradt. Egységes hangrendű szavaknál az első magánhangzót írták csak ki, mert a következő könnyen kikövetkeztethető. Ha a szón belül hangrendváltozás történt, az első más hangrendű betűt kellett kiírni. Az esetben, ha két szó között azok mássalhangzói alapján nem lehetett különbséget tenni, a magánhangzók jelölendők voltak, csakúgy, mint a szóvégiek.

A mássalhangzók vagy magánhangzók hosszúságának jelölése fokozatosan alakult ki, a XX. századra vált teljessé a magánhangzópárok jelölésének elve (lásd: Verpeléti Kiss Dezső, 1933-as rovásábécéje). Egyes mássalhangzókat jelölő betűk két alakkal rendelkeztek (K). Két szabály volt ismeretes: az egyik szerint az átiratban az aK formában megadottak mély magánhangzók után voltak írandók, míg eK alakjuk a magasak után. A másik szabály szerint a szóvégi K-t aK jellel jelölték.

A rovásbetűk különleges részét alkotják a capita dictionum jelek, vagyis a „mondatok fejei”. Pontos használatukról jelenleg nincsenek megfelelő információink.

BetűkSzerkesztés

   
„Á” betűalak balról jobbra
tartó rovásfeliratnál
„Á” betűalak jobbról balra
tartó rovásfeliratnál

Az alábbi táblázat bemutatja a Forrai Sándor-féle ábécét, és a legutolsó unicode szabványtervezet magját képező rovás kiterjesztett szabványt. A betűk a balról jobbra (BJ) haladó írásnak megfelelőek. Jobbról balra (JB) haladó írás esetén a betűk függőleges tengely mentén tükrözendők.

DZ, DZS, Q, X, Y, WSzerkesztés
 
Idegen betűk átírási lehetőségei rovásra

A székely-magyar rovás és a latin betűs magyar írás párhuzamos használata miatt néhány rovásíró megalkotta azokat a betűket is, amik a szabványos latin betűs ábécében megtalálható, bár nem magyar eredetűek. A hat hiányzó karakter (a nevük: DZ, DZS, Q, X, Y, W) az 1930-as évektől, és a használatuk népszerűvé vált a rovásírók egy részének körében (cserkészeket is ideértve).[47] Ugyanakkor az Q, X, Y jelek rovásváltozatai elképzelhető, hogy már 1621-ben léteztek a Bonyhai Moga Mihály abc-jében.[48] Több kutató, köztük Friedrich Klára, nem fogadja el a DZ, DZS, Q, X, Y, W beemelését a rovás betűsorba, mert ezek a hiteles, régi rovásemlékeken nem fordulnak elő.

 
További latin betűkkel kiegészített rovás abc
Magyar ábécé latin betűkkel a á b c cs d dz dzs e é ë f g gy h i
Székely–magyar rovásírás
Forrai-féle változat
                         
Székely–magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
                               
Magyar ábécé latin betűkkel í j k ak l ly m n ny o ó ö ő p q r
Székely–magyar rovásírás
Forrai-féle változat
                             
Székely–magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
                               
Magyar ábécé latin betűkkel s sz t ty u ú ü ű v w x y z zs  
Székely–magyar rovásírás
Forrai-féle változat
                     
Székely–magyar rovásírás
Unicode szabványtervezet
                           

A székely-magyar rovásbetűk összehasonlítása más ábécékkelSzerkesztés

Betű Megfelelő betű…
az ugaritiban a föníciaiban az ókánaániban az etruszkban a székely-magyar rovásírásban a szírben a héberben az arabban a görögben a latinban a cirillben
a 𐎀   𐤀     /   ܐ א Αα Aa Аа
b 𐎁   א𐤁     ܒ ב Ββ Bb Бб
g 𐎂   𐤂  
 
 
 
ܓ צ
ג


Γγ
Cc
Gg
Цц
Гг
cs     Щщ
d 𐎄   𐤃     ܕ ד ﺩ، ذ Δδ Dd Дд
dj/gy/dz 𐎏    
dzs 𐎙 ( ) ( )
e 𐎅   𐤄  
 
 
 
ܗ ה Εε
Ηη
Ee
Hh
Ее, Єє
Хх
i 𐎛     Ιι Ii Ии
w
𐎆
𐎜

  𐤅   /  
 
 
 
 
 
 

 
ܘ ו ف



ي


(ϝ)

Υυ
Ff
Uu
Vv
Ww
Yy
Фф
Уу
Вв

z 𐎇   𐤆     ܙ ז Ζζ Zz Зз
zs 𐎑  
𐎈
𐎅
  𐤇  
 
 
 
ܚ ח
ﺡ، خ

Ηη
Hh
Ee
Хх
Ее
𐎉   𐤈   /     /   ܛ ט ﻁ، ظ Θθ
tj/ty 𐎘    
j 𐎊   𐤉     ܝ י ﻱ، ى Ιι Ii, Jj Йй
k 𐎖   𐤊   /     ܟܟ כ, ך Κκ Kk Кк
k(h) 𐎋 𐤊   /     כ, ך Κκ Kk Кк
l 𐎍   𐤋     ܠ ל Λλ Ll Лл
m 𐎎   𐤌     ܡܡ מ, ם Μμ Mm Мм
n 𐎐   𐤍     ܢܢ נ, ן Νν Nn Нн
s 𐎕   𐤎     ܣ ס Σσς, Ϡ Ss Сс
ʼ 𐎓   𐤏   /     ܥ ע ﻉ، غ Οο Oo Оо
p 𐎔   𐤐     ܦ פ, ף Ππ Pp Пп
𐎒   𐤑   /   /     ܨ צ, ץ ﺹ، ض Цц
Чч
q 𐎖   𐤒     ܩ ק ϙ Qq
r 𐎗   𐤓     ܪ ר Ρρ Rr Рр
š 𐎌   𐤔     ܫ ש س، ش ϻ Шш
t 𐎚   𐤕     ܬ ת ﺕ، ث Ττ Tt Тт

SzámrovásSzerkesztés

 
Rovásszámok
 
Rovás 500-as jel, Nagy Béla rovásos szövegszerkesztő programjában, 1997.05.10

A magyarok körében a számok lejegyzésére is elterjedt egy írásmód: a számrovás. Szorosabb összefüggésben nem áll a betűírással – olyan emlékek nem is ismertek, amelyeken a betűk és számok együtt szerepelnek. Van azonban egy nem azonosított korban készített tanítótábla,[49] amelyen együtt szerepel rovásírást oktató szövegekkel, mutatva a kettő összetartozását.

A magyar számírás minden bizonnyal az ujjakon való számlálásból ered, de akár a százezer is lejegyezhető. A jelölés egyszerűen, additív elven történik: a számokat 1-től 4-ig megfelelő számú egyenes vonás képviselte; az 5 jele a V vagy néha a /; A 6-tól 9-ig terjedő számokat az 5 és a szám valamint az 5 különbségének jelével lehet írni (például IIIIV = 9). 100-ig ugyanez a szisztéma érvényesül.

A 100 után ellenben a leírás módja már félig-meddig fonetikus. Példaként vehető a 2345 leírása. Az ezresek jelölésénél előbb azt kell leírni, hogy hány ezres van: jelen esetben 2, ennek megfelelően kitesszük a helyes jelet, majd utána leírjuk az ezer szimbólumát  . A százasoknál hasonlóan járunk el: az ezresjel után leírjuk a százasok számát, majd a százasjelet  . A hátralévő részt a már ismertetett additív módon jelölhetjük, a százasjel után. Mindezeknek megfelelően a 2345 a következő alakot veszi fel:  .

Az 500-as jelére 1971-ben Bárczy Zoltán javasolt önálló jelet, melynek továbbfejlesztett változata az 1000-es rovásjelének   felezett változata:  [50]

A számírás ezen kezdetleges módjának elterjedtségére jellemző, hogy szólások is megemlékeznek róla, mint például a „Sok van a rovásán.” Hasonló elvekre épülő számírást más népek is alkalmaztak (lásd alábbi táblázat), például a csuvasok,[51] egészen a 20. századig (csuvas számok), továbbá az etruszkok, majd a rómaiak is.

Etruszk számjel Székely-magyar rovás számjel Római számjel
1     I
5     V
10     X
50     L
100     C
500 -   D
1000 -   M

A rovás használata napjainkbanSzerkesztés

 
Vonyarcvashegy rovásos helységnévtábla, 2010
 
Csíkszereda rovásos helységnévtábla, 2012
 
Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese, rováskiadás, 2009
 
Gárdonyi Géza: Egri Csillagok, rováskiadás, 2009

Napjainkban számos műkedvelő, érdeklődő ember figyelmét keltette fel az írás ezen formája, változatos okokból. Legtöbben – a legkézenfekvőbb módon – titkosírásként használják, vagy a népi-nemzeti hagyományőrzés keretében ápolják magyar szellemi örökség eme érdekes részét, s a legújabb generációk már a mindennapi használat lehetőségeit keresik. Ennek előfutára a 20. század első felében Tar Mihály volt. Verpeléti Kiss Dezső összegyűjtötte a már létező betűalakokat, és megpróbált az akkori magyar helyesírásnak megfelelő korszerű ABC-t összeállítani. Ennek részeként először különítette el a hosszú és rövid magánhangzópárokat a rovásban is.

1991-ben alakult meg a Nap Fiai alapítvány a székely rovásírás eredetének kutatására. Az alapítvány 1992-ben alapította meg az Írástörténeti Kutatóintézetet, amely véleményük szerint áttörő eredményeket ért el az eredetkutatásban. A két intézmény adja ki az Írástörténeti tanulmányok című könyvsorozatot, amelyben Varga Géza, Simon Péter, Szekeres István, Bakay Kornél és Borbola János művei is megjelentek. E művek hatására kezdett a székely rovásírás eredetének kutatásába Varga Csaba is.

1998-tól 2011-ig rendezett a Forrai Sándor Rovásíró Kör versenyeket diákok számára a rovásírás népszerűsítésére. Az országos döntőre az egész Kárpát-medencéből érkeztek versenyzők.[52] Szakács Gábor, a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke a versenyeket megelőzően rovásírás szakköri hálózatot hozott létre, majd mivel a versenyek iránt nagy volt az érdeklődés, több településen elődöntőket szervezett.

A 2010-es évektől a rovás kutatása és alkalmazása további erősödést mutat, a régi iskolák és irányzatok mellett gombamód szaporodnak az új és korszerű rováshasználat iránt érdeklődők alkotta közösségek a számítástechnika, tartalomfejlesztés, a gazdasági alkalmazások területén is.

Rovásos helynévtáblákSzerkesztés

A rovásos helynévtáblák ismert története 1990-ig nyúlik vissza, mikor helyi kezdeményezésre felállításra került Székelykeresztúr fémből készült táblája, amit nem sokkal később a helyi RMDSZ eltávolíttatott. Ezt követően több egyedi magán és önkormányzati kezdeményezés történt rovásos helynévtábla állítására, többnyire a Székelyföldön.

2003. június 21-én Csíkszeredában tartotta a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága a Quo vadis Székelyföld? konferenciát, amely megfogalmazta Székelyföld és a székelység autonómia, azaz önrendelkezési törekvéseit. Ennek részeként javasolta a Székely Nemzeti Tanács létrehozását, zárónyilatkozatában pedig kérte: „…székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét a székely rovásírással is!.[52]

Az első rovásos táblaállító mozgalom a Forrai Sándor Rovásíró Kör nevéhez köthető, az általuk kezdeményezett és megvalósított táblák "települési beköszönő táblák", nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon, Felvidéken is jelen vannak. A Magyarok Szövetségén belül is indult táblaállítási mozgalom.

2010 júliusától a Rovás Alapítvány a közútkezelés és táblaállítás szakembereinek és hatóságainak segítségével kidolgozta a rovásos közúti tájékoztatótáblák állításának legkedvezőbb ügymeneti módját, valamint elérhetővé tette minden település számára saját rovásfeliratos helységnévtábla tervezetét. Azóta az ún. Kárpát-medencei egységes székely-magyar rovásos helynévtáblák már megjelentek Kárpátalján, Felvidéken és Erdélyben is.[53]

Rovásos könyvnyomtatásSzerkesztés

Bár az Unicode szabványosítás hiánya technikai akadályt képez a korszerű rováshasználatban, létezik megoldás nagyobb terjedelmű rovásos szövegek hibamentes előállítására, szerkesztésere és nyomdai alkalmazásra. Az első rovásírással készített újkori kiadvány az Attila ifjúsága füzet és a kézzel írt, 2004-ben megjelent mesekönyv, a Roga királyfi. A teljes egészében rovással írt Gárdonyi Géza: Egri csillagok - 2009-ben jelent meg, melyet azóta követett Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese c. műve, illetve 2011 decemberében az Újszövetség. 2012-ben az Újszövetség díszkötéses példánya XVI. Benedek pápának átadásra került a Vatikánban. A folyamatosan megjelenő rovásos könyvek legnagyobb jelentősége, hogy a rovók számára a korábbi néhány soros, oldalas szövegekkel ellentétben terjedelmesebb olvasnivalót kínálnak.

Rovásos aláírás hivatalos okmányokonSzerkesztés

A Rovás Alapítvány civil mozgalmat kezdeményezett, hogy a hivatali ügyintézésben, igazolványok, jogosítványok, banki aláírási címpéldányok aláírás mezőibe - aki szeretne élni ezzel a lehetőséggel - rovással írja alá nevét. Erre lehetőséget ad a jogszabályi környezet, hiszen csak annyit írnak elő az írásképre, hogy „egyedi kézjegy” legyen, amely lehet rovás is.[54] Történelmi előképek léteznek: művészek, írók használták rovásos aláírásukat. Móricz Zsigmond is lerótta nevét 1934. március 28-án egy Miskolcra küldött levelezőlapon.[55]

Számítástechnikai megjelenítéseSzerkesztés

 
Nagy Béla rovásos szövegszerkesztő programjának képernyőképe, 1996-ból.

Általános leírásSzerkesztés

A rovásírás Unicode-tartományba vételére 1998 óta van előterjesztés. Számítógépes alkalmazása mégsem teljesen megoldatlan: a megfelelő betűtípusok beszerzésével lehetséges a rovásírás használata különböző dokumentumokban. A régebbiek a latin ábécé karaktereinek helyén jelenítik meg jeleit (legelterjedtebben a 8 bites kódolású Rovás Szabvány betűtípus).

Az Unicode 8.0 megjelenésével, 2015. június óta része a szabványnak.

Számítógépes jelkészletSzerkesztés

Ingyenesen letölthető a Rovás Kiterjesztett JB helyről. A hozzá tartozó kódtáblázat a kódtábla helyről illetve a Magyar Rovás honlapról érhető el.[56]

Székely-magyar rovásírásos szövegszerkesztőkSzerkesztés

Az alábbi linkeken elérhető eszközökkel lehet jelenleg róni.

Az egységesítés, szabványosítás történeteSzerkesztés

Központosított szabályozás híján a székely írás a története folyamán néha földrajzilag is elkülönülve több szálon fejlődött.

A múlt századi végi rovásirányzatok közötti eltérést többnyire az adta, hogy melyik - többnyire középkori - rovásemléket tekintik etalonnak, illetve hogy a korszerűsítés (rövid-hosszú magánhangzók, idegen betűk, központozás alkalmazása) folyamán milyen újító megoldást választottak. A székely rovásírás modern betűkészletére javaslatot tett Verpeléti Kiss Dezső (1933), Bárczy Zoltán (1971), Balás Gábor (1988), Forrai Sándor (1994), Libisch Győző (1994), Szemerey Zsolt (1995) és Varga Géza (1996) is. A modernizálás elveiről írt Sándor Klára (1995) és állást foglalt az MTA Őstörténeti munkabizottsága is (2012).

2008. július 12-én a két legnagyobb rovásíró egyesület, az Országos Ómagyar Kultúra Társaság Rovásírás szakosztálya és a Forrai Sándor Rovásíró Kör képviselői dr. Hosszú Gábor közreműködésével kötöttek egy megállapodást, amelyben egyesítették az ábécéiket.[57] Ezt követően megalakult az interneten szerveződő Magyar Rovásírók Közössége,[58] amelynek legfontosabb tevékenysége a 2008. október 4-i Élő Rovás Szaktanácskozás volt Gödöllőn. Ennek eredménye az új szabványtervezet magja,[59] melynek ábécéje fentebb látható a régebbi Forrai-féle ábécével együtt. A legismertebb szakértők részvétele nélkül megtartott gödöllői tanácskozás az ellenvélemények figyelembevételével döntött a névhasználatról is, mely szerint az írás neve: székely-magyar rovás. Az MTA Őstörténeti munkabizottságának és néhány független kutatónak a javaslata az írás elnevezésére: székely írás. Az ISO 15924 névjelölő szabvány 2012.10.26 óta Old Hungarian - Hungarian Runic-nak nevezik az írást.[60] (Szaknyelvi fordítás szerint: régi magyar - magyar rovás).[61]

Az "Old Hungarian" (régi magyar) jelkészlet eredményes szabványosításban a 2012. április 21–22-én megtartott „Egységes rovás” solti értekezlet hozott igazi fordulatot s újabb lendületet adott ennek a Magyarok VIII. Világkongresszusa keretében 2012. augusztus 18-án megtartott „Élő rovásírás” értekezlet.[62]

UnicodeSzerkesztés

Több éves egyeztetéseket és számos javaslatot követően 2015 júniusában a rovásírást „Old Hungarian” (régi magyar) néven befogadták az Unicode Standard szerinti írások sorába 8.0. verzió alatt. A rovás Unicode blokkja: U+10C80–U+10CFF

Székely-magyar rovásírás (Old Hungarian)
Unicode.org chart (PDF)
  0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A B C D E F
U+10C8x 𐲀 𐲁 𐲂 𐲃 𐲄 𐲅 𐲆 𐲇 𐲈 𐲉 𐲊 𐲋 𐲌 𐲍 𐲎 𐲏
U+10C9x 𐲐 𐲑 𐲒 𐲓 𐲔 𐲕 𐲖 𐲗 𐲘 𐲙 𐲚 𐲛 𐲜 𐲝 𐲞 𐲟
U+10CAx 𐲠 𐲡 𐲢 𐲣 𐲤 𐲥 𐲦 𐲧 𐲨 𐲩 𐲪 𐲫 𐲬 𐲭 𐲮 𐲯
U+10CBx 𐲰 𐲱 𐲲  
U+10CCx 𐳀 𐳁 𐳂 𐳃 𐳄 𐳅 𐳆 𐳇 𐳈 𐳉 𐳊 𐳋 𐳌 𐳍 𐳎 𐳏
U+10CDx 𐳐 𐳑 𐳒 𐳓 𐳔 𐳕 𐳖 𐳗 𐳘 𐳙 𐳚 𐳛 𐳜 𐳝 𐳞 𐳟
U+10CEx 𐳠 𐳡 𐳢 𐳣 𐳤 𐳥 𐳦 𐳧 𐳨 𐳩 𐳪 𐳫 𐳬 𐳭 𐳮 𐳯
U+10CFx 𐳰 𐳱 𐳲   𐳺 𐳻 𐳼 𐳽 𐳾 𐳿

Unicode előterjesztések (1998 óta)Szerkesztés

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. ^ a b c Vékony 2004
  2. Hosszú Gábor: Comments on encoding the Rovas scripts
  3. http://www.mszt.hu/web/guest/szabvanylista-arak?p_p_id=msztwebshop_WAR_MsztWAportlet&p_p_lifecycle=1&p_p_state=normal&p_p_mode=view&p_p_col_id=column-1&p_p_col_pos=1&p_p_col_count=2&_msztwebshop_WAR_MsztWAportlet_ref=160378&_msztwebshop_WAR_MsztWAportlet_javax.portlet.action=search MSZ ISO/IEC 10646:2015
  4. A rovásírás is bekerülhet a számítógépes karakterkészletbe
  5. Jakubovich Emil (1935): A székely rovásírás legrégibb ábécéi. In: Magyar Nyelv. Vol. XXXI, 1935, pp. 12-14, Table II.
  6. Telegdi János (1994, eredeti: Ioannis Thelegdi, 1598): Rudimenta, Priscae hunnorum linguae brevibus quaestionibus ac responcionibus comprehensa opera et studio. [A hunok régi nyelvének elemei]. Budapest: Ars Libri.
  7. Sebestyén Gyula (1909): Rovás és rovásírás, 1909, Reprinted: Evilath Publishers, New York in 1969, 245. o.
  8. Hickes, George (1703): Antiquae litteraturae septentrionalis libri duo, Vol. I, Oxford, 1703
  9. Sebestyén Gyula (1915): A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia (MTA), 112. o.
  10. Bél, Mátyás (1718): De vetere literatura hunno-scythica exercitatio, Lipcsében kiadott könyv, 1718
  11. Fischer, Károly Antal (1889): A hun-magyar írás és annak fennmaradt emlékei, Budapest: Heisler J. könyvnyomdája, 1889
  12. A „ró” szó összesen két rokonnyelvi előfordulása
  13. Az „olvas” szó finnugor rokonsága
  14. Etimológia szótár, főszerk. Zaicz Gábor, 2006. Budapest
  15. ^ a b Révay 133. o.
  16. Révai nagy lexikona, Budapest, 1924.
  17. Forrai Sándor: Küskarácsonytól sülvester estig, egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos emlékeink, Múzsák, Budapest, 1985.
  18. * Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, 1998.
  19. Varga Csaba: Jel, jel, jel avagy az ABC 30 000 éves története, Fríg Könyvkiadó, Budapest, 2001.
  20. ^ a b Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), in: Erdélyi Múzeum folyóirat, Kolozsvár, 1996/1-2 [1]
  21. Vékony 2002
  22. Sebestyén 1915., 157.
  23. Németh 1934, 28.
  24. Doblhofer 1962., 313.
  25. Sándor 1990, 297
  26. Róna-Tas 1996., 338.
  27. Új magyar lexikon V. (Mf–R). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1962.
  28. Mészáros Gyula (1938): Kelet-Európa néptörténete. II. Chattiak és skythák. I. füzet. Acta Litterarum ac Scientiarum Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio geographico-historica 5 (1): 1–62.
  29. Lo, L. (1996–2012): Luwian. Ancientscripts.com. A compendium of word-wide systems from prehistory to today.
  30. Harmatta János (1990): Herodotus, historian of the Cimmerians and the Scythians. Pp. 123–126. In Hérodote et les peuples non grecs. Vandœuvres-Genève, 22–26 août 1988. Entretiens sur l’Antiquité classique de la Fondation Hardt no 35. Genève.
  31. Thúry József (1898a): A székelyek eredete. Erdélyi Múzeum 26 (2): 65–87.
  32. Thúry József (1898b): A székelyek eredete. (II. közelmény.) Erdélyi Múzeum 26 (3): 138–163.
  33. Thúry József (1898c): A székelyek eredete. (III. közelmény.) Erdélyi Múzeum 26 (4): 195–216.
  34. Thúry József (1898d): A székelyek eredete. (Befejező. közelmény.) Erdélyi Múzeum 26 (5): 241–247.
  35. Szádeczky–Kardoss Samu (1979): Az avar történelem forrásai. III. Az avar bizánci kapcsolatok alakulása a honfoglalás lezáródásától Sirmium elfoglalásáig. Archaeologiai Értesítő 106 (1): 231–243.
  36. Szádeczky–Kardoss Samu (1978): Az avar történelem forrásai. I. Közép-Ázsiától az Al-Dunáig. Archaeologiai Értesítő 105 (1): 78–90.
  37. Tóth Dóra-Bera Károly: Honfoglalás és őstörténet. Aquila, Budapest, 1996. ISBN 9638276967
  38. A blakok szó helyes olvasatát illetően két elképzelés is született: az egyik, hogy tényleg a blak török népcsoportot kell értenünk a szó alatt, a másik, hogy a vlachokat, vagyis a románokat (vö. a. m. oláh) – az utóbbi azonban meglehetősen valószínűtlen.
  39. A rovásírás él-e a magyar nép között. A M. Tud. Akadémia I. osztályától véleményadásra kiküldött bizottság elé terjesztett jelentés, húsz ábrával. Budapest, 1903.
  40. Ráduly János: Mikor a szolgának telik esztendeje, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1987, 115 o.
  41. Révay 134. o.
  42. ^ a b c Bodor András; Csallány Dezső: Székely rovásírásos szövegek megfejtése (pdf). Korunk (1970. április hó) pp. 610. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA). (Hozzáférés: 2014. február 1.)
  43. Rovásemlék – Bágy. www.rovas.info. (Hozzáférés: 2013. július 12.)
  44. Rovásemlék – Bágy 2. www.rovas.info. (Hozzáférés: 2013. augusztus 15.)
  45. Bodor András; Csallány Dezső: Székely rovásírásos szövegek megfejtése (pdf). Korunk (1970. április hó) pp. 609-610. Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA). (Hozzáférés: 2014. február 1.)
  46. Tisza András; Rumi Tamás: Fiúleányság – a székely örökösödési törvény rovással (pdf). Unitárius Élet (2009. március–április) pp. 18. tudastar.unitarius.hu. (Hozzáférés: 2014. február 1.)
  47. Rumi Tamás–Sípos László: Rovás Alapísmeretek, 2010. ISBN 9789638843715
  48. 381 éves az X rovásjele. Rovás Info.. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  49. A Csepregi Ferenc ősei által megőrzött ún „Csepregi Tanítótábla"
  50. ^ a b Szabvány leírás Élő Rovás. Imagent Kft. – Wou kft., Budapest, 2008. ISBN 9789638796714
  51. Török eredetű népcsoport, lélekszámuk mintegy 1 800 000 fő.
  52. ^ a b www.rovasirasforrai.hu
  53. http://rovas.info/
  54. Hivatalos rováshasználat - riport
  55. Írd alá a nevedet rovással!
  56. http://www.magyarrovas.hu/?func=cikk&id=on-is-rohat-a-szamitogepen
  57. http://rovasirashonlap.fw.hu/szabvany/mvsz_hatarozat.html
  58. http://rovasirashonlap.fw.hu/
  59. http://rovasirashonlap.fw.hu/elorovas/index.html
  60. http://unicode.org/iso15924/codechanges.html
  61. Kihalt írások OLD szóval kezdődnek az angol terminológiában
  62. http://www.magyarrovas.hu/download.php?f=Az_egyseges_rovas_web.pdf Élő rovásírás értekezlet, 2012. augusztus 18.
  63. A magyarság ősi írása: az ún. „rovásírás”, www.kiszely.hu
  64. Hosszú, Gábor (2011): Heritage of Scribes. The Rovas Scripts’ Relations to Eurasian Writing Systems. First edition. Budapest, ISBN 9789638843746 (angolul)
  65. Ráduly János (1994): A vargyasi rovásemlék olvasata. In: Journal Romániai Magyar Szó, New Series No. 1502-1503 (~. November 26-27.) „Szabad Szombat” melléklete No. 47, 1994.

ForrásokSzerkesztés

  • Révay: Révay Zoltán alezredes: II. Rákóczi Ferenc és korának rejtjelzése. Budapest: Magyar Néphadsereg Híradó Főnökség. 1974.  
  • Sándor: Sándor Klára: Nyelvrokonság és hunhagyomány. Budapest: Typotex. 2011. ISBN 9789632795737  
  • Vékony 2004: Vékony Gábor: A székely írás (Emlékei, kapcsolatai, története). 2. kiadás. Budapest: Nap. 2004. ISBN 9639402451  
  • Vékony 2005: Vékony Gábor: Magyar őstörténet – Magyar honfoglalás. 2. kiadás. Budapest: Nap. 2005. ISBN 9639402168  

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Székely–magyar rovásírás témájú médiaállományokat.