Ferenczi Sándor (régész)

(1894–1945) magyar régész

Ferenczi Sándor (írói álnevei: Alexandru Ampoianu, Közlő, szemerjai Székely Sándor) (Zalatna, 1894. október 1.Szovjetunió, 1945. június) magyar régész. Ferenczi István és Ferenczi Géza apja.

Ferenczi Sándor
Született 1894. október 1.
Zalatna
Elhunyt 1945. június (50 évesen)
Szovjetunió
Állampolgársága magyar
Gyermekei
Foglalkozása régész
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

A szászvárosi Kuun kollégium elvégzése (1912) után a Ferenc József Tudományegyetemen kezdte el tanulmányait, s az Egyetemi Könyvtár gyakornoka (1912-20); harctéri szolgálata után az I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen szerzett történelem-latin szakos tanári képesítést (1920), az egyetem ókortudományi intézetének gyakornoka, később tanársegédje, 1937-ben doktorált, 1941-től múzeumőr, majd az Egyetemi Könyvtárban könyvtáros. 1943-tól újra hadba vonult, hadifogságban halt meg. 1918-ban a bevonuló román csapatok elöl 82 régészeti leletet mentett meg azáltal, hogy Gernyeszegről Kolozsvárra szállította, ahol ma is megvannak az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban.

Szakirodalmi munkásságát a budapesti Archaeologiai Értesítőben megjelent közleményeivel kezdte (1911); ugyanitt s a Genealógiai Füzetek, a Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve, az Abrudbánya és Vidéke, valamint a Dolgozatok az Erdélyi Múzeum-Egyesület Érem- és Régiségtárából hasábjain jelentek meg régészeti, családtörténeti és érmészeti szakcikkei (1912–15). A két világháború között a Magyar Nép, Pásztortűz, Ellenzék, Keleti Újság, Erdély, Székelység, Erdélyi Múzeum közölte művelődéstörténeti fejtegetéseit. Régészeti tanulmányokat írt a Siebenbürgische Vierteljahresschrift és más hazai német lapok számára; tevékeny részt vett a dák-római kutatásokban, magyarra fordította Vasile Pârvan és D. M. Teodorescu régészeti tanulmányait; az Erdélyi Múzeum szemlerovataiban rendszeresen ismertette a román, német, magyar szakirodalmakat.

A székelyek eredetéről, településéről és rovásírásáról szóló tanulmányai tárgyilagos kutatási módszeréről tesznek tanúságot. Számos írását lefordították román és német nyelvre. Eredeti munkáit közölte a Revista Economică, Înfrățirea, Dacia, Sargetia, Anuarul Comisiunii Monumentelor Istorice. Több értékes tanulmánya máig kiadatlan.

Kötetei szerkesztés

  • Az énlaki rovásírásos felirat (Kolozsvár, 1936)
  • Az egykori Kászonszék régészete. A kászoni székelyek letelepülése és eredete (Kolozsvár, 1938)
  • Așezările dacice din Munții Orăștiei (posztumusz kiadás, társszerző Constantin Daicoviciu, 1951)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Varga László Edgár: Hogyan mentett értékes vaskori leleteket egy bátor honvédtiszt az első világháború zűrzavarában? Főtér, 2024. január 17. Online hozzáférés