Ferenczi Sándor (régész)

Ferenczi Sándor (írói álnevei: Alexandru Ampoianu, Közlő, szemerjai Székely Sándor) (Zalatna, 1894. október 1. – Szovjetunió, 1945. június) magyar régész. Ferenczi István és Ferenczi Géza apja.

Ferenczi Sándor
Született	1894. október 1. Zalatna
Elhunyt	1945. június (50 évesen) Szovjetunió
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Ferenczi István Ferenczi Géza
Foglalkozása	régész
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

A szászvárosi Kuun kollégium elvégzése (1912) után a Ferenc József Tudományegyetemen kezdte el tanulmányait, s az Egyetemi Könyvtár gyakornoka (1912-20); harctéri szolgálata után az I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen szerzett történelem-latin szakos tanári képesítést (1920), az egyetem ókortudományi intézetének gyakornoka, később tanársegédje, 1937-ben doktorált, 1941-től múzeumőr, majd az Egyetemi Könyvtárban könyvtáros. 1943-tól újra hadba vonult, hadifogságban halt meg. 1918-ban a bevonuló román csapatok elöl 82 régészeti leletet mentett meg azáltal, hogy Gernyeszegről Kolozsvárra szállította, ahol ma is megvannak az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeumban.

Szakirodalmi munkásságát a budapesti Archaeologiai Értesítőben megjelent közleményeivel kezdte (1911); ugyanitt s a Genealógiai Füzetek, a Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve, az Abrudbánya és Vidéke, valamint a Dolgozatok az Erdélyi Múzeum-Egyesület Érem- és Régiségtárából hasábjain jelentek meg régészeti, családtörténeti és érmészeti szakcikkei (1912–15). A két világháború között a Magyar Nép, Pásztortűz, Ellenzék, Keleti Újság, Erdély, Székelység, Erdélyi Múzeum közölte művelődéstörténeti fejtegetéseit. Régészeti tanulmányokat írt a Siebenbürgische Vierteljahresschrift és más hazai német lapok számára; tevékeny részt vett a dák-római kutatásokban, magyarra fordította Vasile Pârvan és D. M. Teodorescu régészeti tanulmányait; az Erdélyi Múzeum szemlerovataiban rendszeresen ismertette a román, német, magyar szakirodalmakat.

A székelyek eredetéről, településéről és rovásírásáról szóló tanulmányai tárgyilagos kutatási módszeréről tesznek tanúságot. Számos írását lefordították román és német nyelvre. Eredeti munkáit közölte a Revista Economică, Înfrățirea, Dacia, Sargetia, Anuarul Comisiunii Monumentelor Istorice. Több értékes tanulmánya máig kiadatlan.

Kötetei

• Az énlaki rovásírásos felirat (Kolozsvár, 1936)
• Az egykori Kászonszék régészete. A kászoni székelyek letelepülése és eredete (Kolozsvár, 1938)
• Régészeti megfigyelések a limes dacicus északnyugati szakaszán. (Kolozsvár, 1941, Erdélyi Tudományos Füzetek 125.)
• Așezările dacice din Munții Orăștiei (posztumusz kiadás, társszerző Constantin Daicoviciu, 1951)

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  

További információk

• Varga László Edgár: Hogyan mentett értékes vaskori leleteket egy bátor honvédtiszt az első világháború zűrzavarában? Főtér, 2024. január 17. Online hozzáférés