Pásztortűz

Erdélyi irodalmi és művészeti folyóirat (1921–1944)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. november 15.

A Pásztortűz Kolozsváron 19211944 között megjelent irodalmi és művészeti folyóirat, az Erdélyi Szemle utódja. A lap tulajdonosa az 1923. május – 1924. május közötti időszak kivételével (amikor a lap a Haladás Betéti Társaság tulajdonába ment át), a Minerva Rt. volt.

Pásztortűz
Adatok
Típusirodalmi és művészeti folyóirat

OrszágRománia
Alapítva1921
Megszűnt1944
FőszerkesztőReményik Sándor
Nyelvmagyar
SzékhelyKolozsvár

Nevének eredete

szerkesztés

A Pásztortűz folyóirat elnevezést Kolozsvári Grandpierre Emil adta: „Azt akartuk, hogy ez a cím már magában kész program legyen. Szabatos kifejezője célunknak. Célunk… a magyar hagyományok megőrzése…” (Az 1921. január 9-én megjelent 1. szám programadó cikke).

Szerkesztői

szerkesztés

A lap egyik meghatározó személyisége Reményik Sándor volt, aki 1923. augusztus 1-jéig főszerkesztőként, 1927-30 között a szerkesztőbizottság tagjaként, majd főmunkatársként, 1934-től újra főszerkesztőként dolgozott itt. A szerkesztők között volt Tavaszy Sándor is.

Áprily Lajos szerkesztésében megindult a Pásztortűz Könyvtár sorozat is.

1923. augusztus 1-jétől a főszerkesztői tisztségben Reményik Sándort Nyirő József követte. Nyirő József szerkesztése alatt a hetilap havonként kétszer megjelenő folyóirattá alakult át. Reményik, illetve Nyirő József mellett a szerkesztésért Walter Gyula felelt. Később szerkesztői voltak: György Lajos, Gyallay Pap Domokos, majd a lap élére szerkesztő bizottság állt, Áprily Lajos, Gyallay Pap Domokos, Reményik Sándor személyében. 1930-ban a főszerkesztést Császár Károly vette át Dsida Jenő szerkesztőtársával. Ekkor már a folyóiratnak fiókszerkesztőségei voltak Nagyenyeden Áprily Lajosnál, Marosvásárhelyen Berde Máriánál, Temesváron Endre Károlynál, Nagyváradon Gulácsy Irénnél, Székelyudvarhelyen Tompa Lászlónál.

Megjelenési adatok

szerkesztés

Az 1930-as évek végén a lap állandó anyagi gondokkal küszködött. 1938-tól havonként csak egyszer jelent meg a lap és májustól Reményik Sándor lett a tulajdonosa.

Nemzeti létünk és jövendőnk kérdései felett viaskodva, úgy találjuk, hogy a sötétlátásra van elég okunk, a derűlátásra ellenben alig van. Ha sötét az út előttünk, azt még sötétebbre festjük; ha felvillan egy biztatás, amely sorsunk csekély változására utal, így rózsaszín képzelődéssel telik meg az útunk. Vagy jobbra, vagy balra vetődünk, majd vissza, csak éppen a kettő között nem tudunk megállani. A kritikai nemzetszemlélet és az ennek megfelelő vallásos nemzetszemlélet, sőt ezt a kettőt összefogó prófétai nemzetszemlélet még mindig idegen tőlünk.
– Pásztortűz 1936. november 15. XXII. évf. 21-ik szám[1]

Az 1937-es 18. számban tárta fel Zárug Lukács magyar-örmény építész a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom történetét és értékeit. 1939-ben háromszor jelent meg összevont szám. Az októberi és a novemberi szám összevonását a decemberi számmal igyekeztek kárpótolni, amikor a folyóirat kiadásának 25-ik évfordulóját nagyobb terjedelmű folyóiratszámmal ünnepelték meg. 1940-ben ismét szükségessé vált az előfizetők toborozása. A nehézségekről tanúskodik az is, hogy ebben az évben többször kényszerültek összevont számot kiadni.

Háborús korszak, megszűnés

szerkesztés

1941-ben két szerkesztő vált meg a Pásztortűztől: Császár Károly, akit a kolozsvári leánygimnázium igazgatójává neveztek ki, és Kéki Béla, aki Budapestre költözött. A lap szerkesztője Vásárhelyi Z. Emil lett, s Reményik Sándor halála után (1941) ő állt a lap élére. Az 1944-es évfolyam februári számának nagy részét a soproni írók e hónap elején Kolozsváron tartott két felolvasó estjének anyaga tette ki. Ez volt egyben a Pásztortűz utolsó száma. A háborús események lehetetlenné tették a folyóirat további megjelenését.

Szerzői gárdája

szerkesztés

A lap gyakran közölt az alábbi jeles irodalmárok írásaiból:

A szerkesztők fontos szempontja volt, hogy magyar fordításban közreadják a klasszikus és kortárs román és szász irodalmat. Szász Béla néhány műfordítása francia nyelvből, Kristóf Sarolta angol és román nyelvből fordított novellái is itt jelentek meg.

További információk

szerkesztés
  • Vallasek Júlia: Sajtótörténeti esszék. Négy folyóirat szerepe 1940–1944 között az észak-erdélyi kulturális életben; Kriterion, Kolozsvár, 2003
  • Palotai Mária: Pásztortűz, 1921–1944. Egy erdélyi irodalmi folyóirat története; Argumentum, Bp., 2008